Természetes folyamat

A kisfia kötődése Önhöz természetes és normális. Amint a gyermek megkülönbözteti a nemeket, saját magát is kezdi a nemének megfelelő csoportba besorolni. A fiú észreveszi, hogy inkább az apjára, a lány pedig azt, hogy inkább az anyjára kezd hasonlítani. A fiú próbálgatni kezdi az apjától átvett férfiszerepeket, a lány a női szerepeket próbálja ki. A fiú szeretne apja helyébe kerülni, szeretné elérni, hogy anyja csak őt szeresse, „feleségül” akarja venni, az apával szemben gyakran agresszív kívánságai keletkeznek, olyan intenzitással, hogy halálát is kívánja. A lány az anya helyébe szeretne kerülni, ő az apa szeretetéért és „szerelméért” rivalizál az anyával. Megjelenik a féltékenység, melyet az anya elleni agresszív kívánságok kísérnek. Az azonos nemű szülők iránti agresszív gondolatokat és fantáziákat mindig félelem kíséri, mivel megharagudhatnak érte a szülei, és elveszítheti őket, hiszen agresszív megnyilvánulásai ellenére őket szereti a legjobban. „A konfliktus drámai – írja Mérei Ferenc pszichológus. – A gyerek annak akar a helyébe lépni, akitől léte függ. Az ellen lázad, akihez kötődik. Minden indulata, emocionális színképének minden árnyalata mozgósítva van: kizárólagos igénye, szexuális izgalommal átszőve, agresszió és féltékenység megsemmisítő fantáziákkal, félelem a biztonság elvesztésétől. Szeretet és harag, vágy és szorongás.” Ezt nevezi Freud Oidipusz-konfliktusnak. Az Oidipusz-konfliktus nem egy valós helyzetet jelöl, hanem a gyermek fantáziáinak, vágyainak érzelmi irányultságát a 4–6. év közötti korban, amely indulatilag felfokozott. Az indulati konfliktusok a hatodik életév végére lecsendesednek, és a gyermek túljut a szexuális nyugtalanság okozta konfliktusokon. A nemi nyugtalanság lecsendesedésével a gyermek ez irányú érdeklődése háttérbe szorul, és a serdülőkorig szünetel. Kedves Asszonyom, semmi ok tehát az aggodalomra.