Tegnapra ébredve – s visszatérve a régi szocialista iskolába

Ez ugyanis csak egy alapélmény, amelyet mindkét film, korábban az amerikai, most a cseh kínál: a főhős, itt a cseh filmben egy középiskolai tanár, aki felett összecsapnak a hullámok, egy kísérlet során időutazást tesz, amelynek végén nem tanárként, hanem diákként csöppen be a középiskolai osztályba. Ugyanez a visszatérés az amerikai vígjáték témája is. De csak az alaphelyzet ugyanaz, a cseh film sokkal jobb, mint az amerikai. Eleve azzal jobb, hogy a tanár diákként visszacsöppenve a „tegnapba“, volt érettségiző osztályába, olyan tipikusan keserédes valóságot mutat, amit az amerikai nem tud: s ez nem más, mint a régi „szép“ szocialista iskola. Miroslav Šmídmajer rendezése ezt ragyogóan kiaknázza. Le a kalappal a kellékes és az építész előtt, abszolút autentikus környezetet tudtak kialakítani.
Ami e filmben abszolút ötlet, hogy a tanár tizenéves önmagát úgy játszatják el, hogy meghagyják tanárként megszerzett tudását. Régi osztályában irodalomtudásban lepipálja egykori tanárát. Élvezetesek az ebből adódó helyzetek.
Ám a 2009-es tini sztárt, Zac Efront (aki az amerikai történetben játszott) nem lehet Jiří Mádllal helyettesíteni. Nem érdemes vele eljátszatni egy olyan figurát, akiért az osztály tini bombázói a falat kaparják. Minden mást talán ellehet, ezt nem. Attól függetlenül, hogy úgy áll rajta az egykori szocialista Tuzex-üzletekben beszerzett csúcsfarmer, mint tehénen a gatya, eleve paródiája egy szívszerelmes hódítónak. Alapból, eleve nem lehet elhinni, amit el akar hitetni. Erre a szerepre egy ütős csávó kellett volna. Olyan, mint a felnőtt énjét eljátszó Filip Blažek. Bele az összes tanítványa bele van zúgva. Érthető.
Jiří Mádl azonban szexepilben nem tudja vinni a filmet. Mégis úgy nyújtják körülötte a sztorit, mint a rétestésztát. Ám hova-tovább, fogy belőle a töltelék. A Tegnapra ébredve tökösebb legénykével édesebb lehetett volna.

Tallósi Béla