Tavaszból az őszbe táncolva

A fellépéssorozatot a Sydneyben élő Sally Corry szervezte, akihez Hégli Dusánt, az Ifjú Szivek igazgatóját több éves barátság fűzi. Sally ereiben ugyan egy csepp magyar vér sem folyik, ennek ellenére ő az egyik fő mozgatója az ottani magyar folklóréletnek, ő az egyik vezetője a Kengugrók nevű néptáncegyüttesnek is.

Az Ifjú Szivek a legújabb műsorából, a Honti igricekből, valamint a korábbi produkcióiból, a Zenészek táncaiból és a „... szép öregemberek, szép öregasszonyok, szép ifjú legények, szép hajadon lányok...”-ból mutatott be részleteket.

Melbourne-ben és Brisbane-ben a helyi Magyar Házakban tel ház előtt léptek fel, ugyancsak Brisbane-ben és Bellingenben egy-egy nagyszabású folklórfesztiválon mutatkoztak be, Sydneyben pedig a Kengugrókkal adtak közös műsort, magyar lagziba invitálták a hazai közönséget. Igyekeztek minél valósághűbb képet festeni a népélet egyik fontos eseményéről: annyira, hogy a szünetben például tyúkhúslevest szolgáltak fel. Emellett az együttes tagjai workshopon is részt vettek, zenét és táncot oktattak az ottani folklóregyüttesek tagjai számára.

Az Ifjú Szivek előadásai természetesen mást-mást jelentettek az ottani magyar és ausztrál közönség számára. „A legnagyobb sikert a Zenészek táncai férfitáncaival arattuk, az mindenkinek nagyon tetszett – mesélte Hégli Dusán. – Ezenkívül a magyar közönségnél általában a magyarbődi táncok »jöttek be«, míg az ausztráloknál a gyimesi táncok. A magyar közönségnél – a velük folytatott beszélgetések alapján is – azt éreztem, hogy a kulturális élményen túl egyfajta megtartó erőt jelent nekik a magyar együttesek vendégszereplése. És ez műfajtól független, mert utánunk pár nappal például az Irigy Hónaljmirigy lépett fel, és nekik is nagy sikerük volt. Az ausztrál közönség részéről is óriási volt az érdeklődés. Érdekes volt számukra, hogy mi Szlovákiában élünk, de magyarok vagyunk, ugyanakkor nem okozott gondot számukra feldolgozni ezt a tényt, mivelhogy Ausztrália lakosságának nagy része Európából vagy Ázsiából származik.”

Hogy az Ifjú Szivek produkciója valóban kellemes élményt jelentett az ausztrál közönség számára, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a brisbane-i folklórfesztiválon való fellépésük után, amikor már csupán egyszerű turistákként rótták a város utcáit, néhány nézőjük „jelmez nélkül” is felismerte a egyik táncosukat. S ahogy az már lenni szokott, ezúttal is voltak olyanok, akik kedvet kaptak arra, hogy táncolni tanuljanak az Ifjú Szivek tagjaitól. Az ausztrál körút eredményeként például jövő év júliusában egy egész együttes készül szlovákiai „tánctanulmányútra”.

Amikor a turné során szerzett benyomásairól kérdeztem az együttes vezetőjét, nem sokáig késlekedett a válasszal: „Úgy érzem, hogy külföldön a közönség – és most nem a szakmához tartozókra, hanem az úgynevezett laikusokra gondolok – sokkal jobban értékeli az általunk képviselt műfajt, mint itthon. Ez erőt, motivációt ad a további munkánkhoz. Itthon az emberek mintha még mindig mással lennének elfoglalva. Lehet, hogy ha egy ausztrál bennszülött táncegyüttes vendégszerepelne nálunk, könnyebben megtelnének a művelődési házak, bár ebben sem vagyok biztos, mert nem hiszem, hogy ez a probléma. Magyarországon egy ideje már érzik az emberek, hogy nem csupán azt illik tudni, ki volt Ady Endre vagy Bartók Béla, hanem azt is, mit jelent a néphagyomány, a zenegyűjtés, a népdal. Persze, valamelyest azért javult a helyzet. Örömmel mondhatom például, hogy az Ifjú Szivek az elmúlt egy évben szinte mindig telt ház előtt lépett fel.”

Az viszont Hégli Dusán szerint már kevésbé örömteli, hogy jelenleg Szlovákiában negyedannyi amatőr táncegyüttes működik, mint mondjuk tíz esztendővel ezelőtt.

Visszatérve azonban az Ifjú Szivek háza tájára: míg két-három hete az ausztrál tavaszban ropták a felvidéki és erdélyi táncokat, néhány nap múlva a megszokott, nyirkos őszi közép-európai novemberben próbálják meg táncukkal felforrósítani a levegőt. Új műsorukat, a Honti igriceket november 19-én Pozsonyban, 20-án Budapesten a Vigadóban, 21-én pedig Dunaszerdahelyen mutatják be. A Móra Ferenc – egyébként valós eseményre épülő – novellája alapján készült táncjátékot először idén nyáron Komáromban, a Millenniumi sokadalom című rendezvény részeként láthatta a közönség. A Honti igricek egyik – ám nem csupán egyetlen – érdekessége, hogy kizárólag felvidéki táncokból állította össze Hégli Dusán. Azzal a nem titkolt szándékkal, hogy megmutassa: ami a néphagyományt illeti, igenis, tájainkon is van olyan gazdag forrás, amelyből lehet meríteni, van mire büszkének lennünk. Mint megjegyezte, jóleső érzés számára, hogy mostanában mintha kezdenének jobban az érdeklődés középpontjába kerülni a felvidéki táncok, lassan „előbújnak” a – természetesen méltán népszerű – erdélyi táncok árnyékából. Az Ifjú Szivek igazgatója elárulta: itthon nem azt tartja a legnagyobb sikernek, ha az emberek „rácsodálkoznak” arra, amit a színpadon látnak, inkább azt, amikor a közönség idősebb tagjainak elkezd járni a lábuk, és az együttessel közösen éneklik a dalokat.

„Nem az a célunk, hogy megdöbbentsük az embereket, hanem hogy jól érezzük magunkat. Mi is és a közönség is” – mondta Hégli Dusán.