Kultúra
Taták a partihullám tetején
Négy Oscar-díjas színész egy könnyed, szórakoztató vígjátékban – a Last Vegasban bebizonyítják, hogy nem csak a húszéveseké a világ. Billy (Michael Douglas), Paddy (Robert De Niro), Archie (Morgan Freeman) és Sam (Kevin Kline) gyerekkoruk óta a legjobb cimborák.
Jócskán benne vannak a korban, Archie egy enyhébb stroke után lábadozik, Sam egy nyugdíjasotthonban tengeti napjait, Paddy az elhunyt feleségét gyászolja. Egyedül Billy habzsolja nagykanállal az életet – épp egy harmincéves nőt készül feleségül venni. Összehívja hát a régi bandát, hogy Las Vegasban legénybúcsút rendezzenek. A buli pedig pörög… no jó, inkább csak csoszog. A mozi felveszi az öregedő színészek ritmusát, lassan csordogál egyik partiról a másikra. De a poénok kárpótolnak, még akkor is, ha az öregedésről szóló összes klisét felvonultatják.
A Last Vegas a Másnaposok partihullámát akarta meglovagolni, és ez tulajdonképpen sikerült is neki. Noha nem olyan pörgős, mint a „kistesó”, a poénok többnyire intelligensebbek, a karakterek szerethetőbbek. Michael Douglas önironikusan hozza a vakítóan fehér fogsorú, szoláriumfüggő vén kéjencet. Kevin Kline karaktere megsavanyodott házasságából menekül, egyetlen vágya, hogy megdöntsön egy fiatal bigét, mert ugye, ami Las Vegasban történik, az Las Vegasban is marad. A Morgan Freeman alakította Archie a négyes legjobbja: saját magának és a világnak is szeretné bizonyítani, hogy van élet egy stroke után is. Ő hozza a legjobb poénokat: diszkóbeli monológja a „rablóvodkáról”, a modern zenéről és a táncról a film csúcspontja. Egyedül Robert De Niro figurája halovány kicsit, pedig ő kapta a legtöbb drámát a filmben. Mindegyik szereplő arcán látni, hogy élvezte a forgatás minden percét, már csak ezért is érdemes megnézni ezt a filmet.
Last Vegas. Színes, amerikai vígjáték, 105 perc, 2013. Rendező: Jon Turteltaub.
[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"128551","attributes":{"alt":"","class":"media-image","title":"","typeof":"foaf:Image"}}]]
Támogassa az ujszo.com -ot
Úgy vagyunk az újságírással, mint a hivatásos zenészek: fellépünk naponta a „kőszínházban", elegáns ruhában a hűséges, bérletes közönségünk előtt, vagyis eljuttatjuk a postaládákba, árushelyekre nyomtatott napilapként a fizetős Új Szót. És mondhatjuk azt, hogy kiállunk a mélyen tisztelt publikum elé a korzón is, kicsit könnyedebben szórakoztatjuk, elgondolkodtatjuk a közönséget, érzelmeket kiváltva az erre járó tömegből. Ez az előadás pontosan olyan szenvedélyes, mint a kőszínházi fellépés, ugyanúgy sok munkával jár, mégis ingyenes. Ha tetszett, hálásan fogadjuk adományát, amit a jelképes hegedűtokba helyezhet. Eddigi felajánlásait is szívből köszönjük az új hangszerekhez, a zenekar bővítéséhez, a repertoár kiszélesítéséhez: az ujszo.com naprakész működtetéséhez.
Ha támogatna bennünket, kattintson az alábbi gombra. Köszönjük.
Támogatom
Legfrissebb cikkek