Tárgyi emlékek és festmények

Bár 2009-ben a múzeum képtárában kialakítottak egy bemutatótermet, ahol az intézmény gyűjteményében lévő összes Feszty-kép megtekinthető, a centenárium alkalmából a múzeum munkatársai szerettek volna mást, újat nyújtani. Úgy döntöttek, hogy az emlékkiállításra olyan alkotásokat, valamint a művészhez köthető olyan tárgyakat, dokumentumokat és fotókat gyűjtenek össze, amelyeket a nagyközönség eddig nemigen láthatott. Ezeket elsősorban a Feszty család komáromi és ógyallai leszármazottaitól, valamint magángyűjtőktől kapták kölcsön a tárlatra. Közgyűjteményeknél is próbálkoztak, ám ahogy Gaál Ida művészettörténész, az emlékkiállítás kurátora elmondta: „néhány magyarországi közgyűjteményben őriznek ugyan egy-két Feszty-alkotást, ám ezeket egyebek között a külföldi kölcsönzéssel járó nem kis költségek miatt nem tudtuk elhozni Komáromba. A szlovákiai galériák közül pedig egyedül a pozsonyi Szlovák Nemzeti Galéria őriz Fesztytől egy kistanulmány-képet, valamint a Pál megtérése című nagyméretű festményt. Ez utóbbi azonban olyan rossz állapotban van, hogy nem kiállítható.” És nem ez az egyetlen tárlaton nem bemutatható Feszty-kép. A centenáriumra megjelentetett kismonográfiában, Görbe Márk budapesti művészettörténész tanulmányában olvasható, hogy a Krisztus temetése című triptichont, melyet Feszty firenzei tartózkodása idején festett, több külföldi (Firenze, Berlin, Drezda) bemutató után annak idején megvásárolta ugyan a magyar állam, ám „hatalmas mérete miatt csak az Arad Megyei Múzeumban tudták elhelyezni. Jelenleg is ott található, azonban már évtizedek óta összegöngyölve áll az intézmény pincéjében”. A Zsolt eljegyzése Hamzsával című „közel harminc négyzetméteres festmény a második világháborút követően nyomtalanul eltűnt, ezért csak színezett műlapról ismert”. Néhány jelentős alkotást ezért is csak korabeli színes nyomatok formájában lehetett bemutatni a tárlaton, ahol Feszty Árpád festményein kívül számos, a nagyméretű alkotásokhoz készített tanulmánykép is látható. Gaál Ida szavai szerint ezek által a látogató némi betekintést nyer Feszty munkamódszerébe is. Több régi fegyver és tárgy gazdagítja a festészeti anyagot. Jórészük azonban a 19. században régiséggyűjtők számára készült másolat. Feszty ugyanis – ahogy Gaál Ida ismertette – nem volt gyűjtő. „Ezeket a tárgyakat – mondta – csupán modellként használta történelmi tematikájú képeinek festéséhez.” Régióbeli érdekességként említhejük, hogy a magyar historizáló történelmi festészet legnagyobb méretű és egyik leghíresebb alkotásához, A magyarok bejövetele című körképhez a szülőhelyhez, Ógyallához közeli Martoson keresett modelleket. A festmény Fejedelemasszonyának arcát Feszty Árpád a martosi Bazsó Lidiről mintázta. „A Feszty Árpád-emlékkiállítás talán nem elég reprezentatív – zárta megnyitóbeszédét a művészettörténész –, nem nyújt teljes képet Feszty életművéről (az adott anyag ezt nem is teszi lehetővé), mégis remélem, hogy e szerény kiállítás hozzájárul ahhoz, hogy e rendkívüli tehetséggel, fantáziával és szorgalommal megáldott, méltatlanul elfeledett művészt újra felfedezzük.” Az újrafelfedezéshez és Feszty Árpád munkásságának részletes megismeréséhez, a teljesebb kép kialakításához segíthet a már említett kismonográfia Görbe Márk tanulmányával.