Táncházmozgalom a szlovákiai magyaroknál I.

A táncház ma már jelen van minden jelentősebb kulturális rendezvényen, és fontos szerepet tölt be. Meghonosodott, illetve újra birtokunkba vettük. Kiderült róla, hogy főleg az ifjúság körében olyan népet, nemzetet, nemzetiséget, érdekcsoportot összetartó ereje van, melyet nem lehet semmi mással helyettesíteni.

Erdélyből indult A táncházak újkori térhódítása Erdélyből, a faluközösségek életéből indult útjára. Ott a XX. század elején a népélet szerves része volt. Nálunk, a Felvidéken is az volt, de a XVIII. század végére az Erdélyben a XX. század közepén újra tért hódító formája megszűnt. A más irányba fejlődő társadalmi, faluközösségi életben életterét vesztette, néprajzi gyűjtőútjaink alkalmával már csak beszéltek róla, pl. Jókán az 1907-ben született Szitás Lajosné Tankó Emerencia 1980-ban úgy emlékezett rá, hogy ősszel, télvíz idején a pásztor lakásán találkozott a fiatalság, és dudára táncoltak egész este, sőt egyes napokon még délután is.

Délután, ha volt muzsika, csak úgy odaszaladt, táncolt egyet-kettőt, aztán hazament, elvégezte az esti teendőit, és ment vissza a fiatalok közé táncolni, szórakozni. Erdélyben az egyes magyar tájegységek magyar népcsoportjainál - pl. Széken - a népélet szerves része ma is. Az együttszórakozás módja. A fiatalság mozgás-, zene-, ének- és együttlétigényének kielégítője. Fórum, ahol megismerhették egymást, fórum, ahol életük természetes elemeként megismerkedtek a faluközösség hagyományos dal- és tánckultúrájával, fórum, amely összetartott egy-egy faluközösséget, népcsoportot, nemzetiségi csoportot, nemzedéket. E szokást Erdélyben a II. világháború sem tudta kiszorítani a társadalom életéből, sőt a háború utáni újraéledéskor ez a szokásforma is megerősödött és ma már a természetes jelenléte mellett tudatos fenntartásával is törődnek. (Takács András)

További részletek szombati nyomtatott kiadásunk Színfolk című mellékletében.