Sztevanovity Dusán 75

A műhelyéből évek során kikerült dalok zöme azért tudott slágerré válni, mert szövegei hozzánk és rólunk szóló, el nem évülő tartalmakat hordoznak erős, de nem eltúlzott érzelmi töltettel.
Sztevanovity Dusán dalszövegei zene nélkül, szövegüzenetként is megállják a helyüket: ezért is jelenhetett meg 2007-ben Csak szöveg címmel könyv formájában válogatás az ismert slágeriből. 
Zenei pályáját testvérével, Zoránnal együtt a Metró együttesben kezdte, mely az Illés és az Omega mellett a magyar beatzenekarok nagy hármasának egyike volt. A Metró együttes legnagyobb slágereinek Dusán írta a szövegét: ezek közül a legismertebbek: Mária volt, Régi kép, szobrok, Kócos ördögök, Ülök egy rózsaszínű kádban. 
A Metró megszűnése után Dusán pályafutásában Zorán első szólóalbumának megjelenésével, 1977-ben kezdődött új, a mai napig tartó sikeres fejezet. 
A legtöbb dalt zömmel Presser Gábor szerzőtársaként Zoránnak írta. A legnagyobb slágerek közülük: Amikor elmentél tőlem, Apám hitte, Romantika, Az ünnep, A szerelemnek múlnia kell. 1978-tól az LGT albumaira is több tucat szöveget írt: Nem adom fel, Boksz, Primadonna, Embertelen dal, Éjszakai vonatozás stb. 
Dusán sok korabeli szövegét énekelte Kovács Kati, később Katona Klári, Gerendás Péter és Kern András is. 
Sztevanovity Dusán lírai dalait filozofikus hangvétel, mély gondolatiság, ugyanakkor könnyedség jellemzi – áll egy róla szóló értékelésben. Ezekkel a szerzői adottságokkal felvértezve fejlődhetett Dusán pályaíve évtizedeken keresztül szinte töretlenül: a korabeli táncdaloktól a megrázó, igaz emberi történeteket bölcsességgel és humorral elmesélő musicaldalokig. 
Korai dalszövegeinek egyik legszebbike – mely Schöck Ottó zenéjére született – hozható fel példaként arra, hogy Sztevanovity Dusán milyen narratív készséggel és beleéléssel tud komoly életvalóságot közvetíteni a könnyűzene dallamaira támaszkodva. A festő és a fecskék című régi-régi szerzeményről van szó, mely egy szomorú történetet töredezett drámai-balladisztikus hangvétellel jelenít meg: ez a dal Kovács Kati utánozhatatlan előadóstílusának egyik gyöngyszeme – sajnos nagyon ritkán hallani (nagy örömömre az énekesnő Szólj rám, ha hangosan énekelek című, 90-ben megjelent válogatáscédéjére rákerült). A dal stílusában, előadásában megelőzte a korát, túlnőtt az akkortájt született, felemelkedettséget vagy csalódottságot közvetítő, leginkább sekélyes táncdalokon. Arról szól, hogy „hosszú nappalokon s éjszakákon át feküdt betegen egy szőke hajú kislány. A kislányhoz egyszer egy látogató jött, aki egy festményt hozott magával a karján…” A strófákon szaggatottságában is nagy ívű történés húzódik végig, mely a fecskéről festett és szóban-dalban kibontott képpel fergeteges erővel jeleníti meg a reményt. 
A könnyedség is ott van azokban a Dusán-dalszövegekben, amelyek Kovács Kati előadásában csendültek fel. Bohókásak, játékosak ezek, tele derűvel: C a zongorahúr, Csúzlis Tom a barátom, A liftben, Menjünk világgá, Bolond pár, Rézmozsár, Van jó minden rosszban – közülük kettő a Kovács Kati 1977-ig megjelent kislemezeiről válogató cédén is hallható. Kovács Kati repertoárjában vannak olyan dalok is, amelyek hangulatban, üzenetben a Zorán-dalokhoz közelítenek. Ilyenek az Át a nagy folyón, Ennyi kell, neked is jár, Szelíden.
Végül egy felemelő mesés sztori, amit talán minden zenehallgató ember ismer: A padlás című, nagy sikerű musical, melyet Dusán Presser Gáborral írt. 1988-ban mutatta be a Vígszínház, és óriási előadás-szériát élt meg. A padlást a Komáromi Jókai Színház is bemutatta, és óriási sikerrel játszotta a társulat.