Sztárparádé Kristályglóbuszokkal – Affleck és Thurman is díjat kapott

Michal és Šimon Caban, a rendezvény évről évre visszatérő látványtervezői ezúttal dermesztő ötlettel álltak elő: egy daraboló gyilkos véres játékával szórakoztatták a publikumot. Huszonegy fiatal nő testszínű alsóneműben, áttetsző műanyag zsákban lógott-vonaglott a magasban, majd bárddal és motoros fűrésszel a kezében eltűnt a színről a fekete álarc mögé bújt pszichopata, s a következő percben már a vérben fürdő női testeket láttuk. Mindeközben a város szimfonikus zenekara játszott egészen hátborzongató dallamokat. Nem mintha az idei mustra a horror jegyében zajlana! Ha beszélhetünk központi témáról, akkor az mindenképpen az elvándorlás, a migránskérdés, a családok szétszakadása, különböző kultúrák találkozása, nem egy esetben ütköztetése. 

Ez utóbbi szövi át a The Big Sick című amerikai alkotást is, Michael Showalter rendezését, amely a fesztivál nyitóakkordja volt, európai bemutatót jegyezve. Főhőse egy Amerikában letelepedett pakisztáni család rokonszenves sarja, aki érett férfiként keresi párját, átlépve szülei akaratát. Kumaila szülei ugyanis akkor lennének boldogok, ha szeretett fiuk pakisztáni lányt venne feleségül, és jogi diplomát szerezne. Meg is tesznek mindent, hogy ez így legyen, csakhogy a srác inkább stand up komikusként akar érvényesülni, és kedvesét sem a számára kijelölt körben találja meg. Ezzel aztán nem csak a saját életét bonyolítja, a lány szüleit is többszörösen meg kell győznie érzelmei és szándékai tisztaságáról. A film forgatókönyvét a főszerepet alakító Kumail Nanjiani és amerikai felesége, Emily V. Gordon írták, saját szerelmi történetükből merítve. 

Komoly kérdéseket felvető, könnyű nyáresti komédia a film, elkerülve kliséket, bevett fordulatokat, megmutatva két, egymástól merőben eltérő kultúra összeilleszthetőségét. 

Karlovy Vary fesztiváljának első és utolsó napján a filmművészet jeles alkotói Jiří Bartoškától, a rendezvény elnökétől vehetik át életműdíjukat. A nyitógálán hárman kaptak Kristályglóbuszt. Az első a friss Oscar-díjas Casey Affleck volt, aki A régi várossal győzte meg rendkívüli tehetségéről az Amerikai Filmakadémia tagjait. Az ugyancsak Oscardíjas Ben Affleck jóvágású öccse szelíd sztárként sétált fel a fesztiválpalota színpadára, s elegáns megjelenésével azonnal meghódította a csaknem kétezres nézősereget. „Gyönyörű ez a város, lenyűgöző a fesztiválja – mondta. – Higgyék el, igazán megtisztelő számomra, hogy itt lehetek, és még meg is ajándékoznak egy ilyen szép üvegszoborral. Mindenki, aki a művészet terén tevékenykedik, tudja, hogy olyan alkotások létrehozásában vesz részt, amelyeket nem mindenki lát, és az sem biztos, hogy akihez eljut, annak tetszik is. De ha pozitív visszajelzéseket kapunk, az nagyon kellemes érzés. Ez az este pedig most erről szól.” 

Nem fukarkodott a szép szavakkal az est másik díjazott sztárja, Quentin Tarantino kedvenc színésznője, a Kill Bill ma is fénylő csillaga, Uma Thurman sem, aki pár évvel ezelőtt Budapesten forgatott a Maupassant regénye nyomán készült Belamiban, de Lars von Trier A nimfomániás című filmjében is feltűnt. Okos, sugárzó intellektusú színésznő benyomását kelti, IQ-jával mégsem kérkedik, mint jó néhány évvel ezelőtt ugyanezen a színpadon Sharon Stone. „Tizenhat évesen kezdtem a pályát – emlékezett –, most negyvenhét vagyok, és furcsa volt látni ezt a videoklipszerű összeállítást az eddig megtett utamról, filmjeimről. Hálás vagyok a közönségnek, hogy harminc éve azt csinálhatom, amit szeretek, de a legnagyobb művészi alkotásomnak mégis a három gyerekemet tartom” – tette hozzá szemmel látható boldogsággal. 

Az est harmadik díjazottja James Newton Howard, Hollywood jeles filmzeneszerzője volt, kinek életművéből elég, ha csak egyetlen alkotást emelünk ki, a Julia Roberts és Richard Gere főszereplésével készült Micsoda nő! című romantikus vígjátékot. „Ha arra gondolok, mennyitdolgoztaméletemsorán,már nyugdíjba is vonulhatnék – jegyezte meg viccesen –, de ez eszemben sincs. Ha viszont nem lennének ilyen színészek, mint Casey és Uma, nem lenne ennyi munkám, nem foglalkoztatna ilyen gyakran a filmipar.” 

A filmiparnak természetesen vannak más termékeny alkotói is. De mint tudjuk, nem minden termékeny alkotó kiemelkedő művész. James Newton Howard igen. S hozzá még kellemes úriember is.