Szolláth Dávid: Zökken a villamos

Zökken a villamos, kezemben a ceruza véletlen vonalat húz a lapszélen. Letenném a hegyét a papírra, hogy írjak, ekkor a megint zökken, és a ceruza két pontot hagy a ferde vonal felett. Elhúzott szájú, fintorgó szmájlit rajzoltam a lapra, anélkül, hogy szándékomban állt volna. Szórakozottan felnézek, hátha más is látta a véletlen apró mutatványát. Egy kismama a szatyrait rendezgeti. Ekkora hassal már nem kéne cipelnie. Kapucni alól néz vissza egy fiú, arcbőre aprót rándul, ahogy összeszorítja állkapcsát. Inkább visszabújok Beregi Damóról szóló kéziratába.

A szöveg a hajdani gimnázium természetrajzszertárát idézi fel. Lidérces hely. Műanyag testmodellek, focilabdányi szem, férfitorzó kivehető szervekkel. Terepasztal az erózió modellezéséhez. Régi szekrények, tepsiszerű fiókokkal, ha kihúzod őket, ásvány- és lepkegyűjtemény apró skatulyákban. SONY márkájú tévé, amilyet Damó addig még csak a Quelle magazinban látott. Belga testvérek adománya. A térképállványra akasztott csontváz leesett állal csodálkozik. A szekrény tetején teljes fácáncsalád, kakassal, tojóval, csibékkel. Naftalinszag, porszag.

Az volt az alku, hogy ha Damó nyáron megtanulja a Kárpát-medencében honos gombákat, nem buktatja meg Dézsi a pótvizsgán. Ez ugyan nem volt teljesen szabályos, de abban a fiúiskolában szinte semmi nem volt az. Dézsi, gúnynevein Dézsike, vagy Desiré biológiát tanított, emellett ő volt a kórus lelke is, ahogy ezt elnézően mondták róla az idősebb atyák. Kissé túlkoros novícius volt, az a fajta, aki próbál haverkodni a diákokkal, aztán képtelen kezelni a szemtelenséget, amit visszakézből kap tőlük. Olcsó szórakozás volt Dézsiből hülyét csinálni. Nem nézett ki papnak, szeplős volt és vörösesszőke, majdnem két méter magas, azt a benyomást keltette, hogy kinőtte a reverendát. Szeretett lelkizni. Közben átkarolta a vállad. Megkócolta a hajad. Dézsikének megvolt a híre. Mindenki tudni vélte, hogy ki a kiskedvence a konviktusban.

Felnézek a szövegből. A kismama a szatyrokkal eltűnt. Elsőbbségi ülés. Kihalni esélyes. Valaki lekapirgált néhány betűt a „Kihajolni veszélyes”-ből. Az ablakon kibetűzhetetlen tegek. Megint összeakad a tekintetünk a kapucnis fiúval. Kheki rövidnadrág, pulcsiján rovásírás, azt se tudom kiolvasni, inkább lenézek a földre. A villamos padlójába simuló szerelőakna-ajtó. Süllyesztett fogantyúi vannak, hogy meg ne botoljanak benne az utasok.
Mivel Damó jó rajzos volt, és a külvilágnak mutatott, kötelező flegmaság ellenére természetesen félt az évismétléstől, fogta a Gombák című Búvár-zsebkönyvet, meg a Természet világát, és kompilált belőlük egy ügyes kis gombahatározót. A részletes, szakszerű rajzait ellátta szócikkekkel, az élőhelyre, a fogyaszthatóságra vonatkozó információkkal: gyűrűs tinóru, kutyaszömörcsög, júdásfül. A gombák persze egyáltalán nem érdekelték, de sokkal szórakoztatóbb volt ezt rajzolgatni, mint a latin pótvizsgára magolni. Az eredmény mutatós lett, Damó joggal számított Dézsi elismerésére.
 
Damó mindenkinek azt mesélte, hogy Dézsike úgymond „bepróbálkozott” nála a szertárban. Beregi is úgy írta meg a történetet, és kicsit még ki is színezte. Elég hatásvadász lett. Azt írja, hogy amikor megbocsátóan megölelte, Damó megérezte Dézsike parfümjét és a reverenda alatt meredező farkát. Pedig Damó valójában nem tudta eldönteni, hogy Dézsike ominózus mozdulata valóban próbálkozás volt-e, vagy csak a szokásos, Dézsi-féle lelkizés bizarr túlcsordulása. A helyzet mindenesetre gyanús volt. Augusztus utolsó hetében, egy nappal a pótvizsga előtt a portáson kívül senki nem volt az épületben. Eleve az is kérdés, miért kell a hivatalos pótvizsga előtt kettesben találkozni. Ráadásul Damó akárhol beszámolhatott volna azokról a gombákról, felesleges volt ezért a szertárba húzódni. Maga a kétértelmű mozdulat úgy nézett ki, hogy miután Damó elbüszkélkedett a kézzel rajzolt gombahatározójával, Dézsi meghatódott, megfogta Damó tarkóját, és lassan, tekintetével tartva Damó tekintetét, közel húzta a fejét, amíg finoman össze nem koccant a homlokuk, és Damónak már be kellett csukni a szemét, mert kancsalítás nélkül lehetetlen ilyen közelre nézni. Ezután mondott valami olyasmit, hogy látod, hogy milyen remek fiú vagy te, vagy hogy milyen szépen össze tudod te szedni magad. Az ölelés ezután jött. Ez hamar kézzel fogható bizonyíték lett arra nézve, hogy Dézsike buzi.

Tejfolt az egyik ülés alatt. A kismama cekkere hagyta maga után. Túltelített, domború tócsa, néhány környező cseppel. Amikor villamos elindul, elindul a tej is. De fordítva mozog – gyorsításnál hátrafelé húz csíkot, lassításnál előre.
A sztori úgy terjedt szeptemberben az osztályok közt, mint Damó parádés győzelme egy amúgy is lenézett tanárunk felett. Csakhogy egyszer, a már a bezárt Technika lépcsőjén ülve Damó bevallotta, hogy abban a pillanatban nagyon is hálás volt a hülye Dézsikének az érintésért meg ezért a vacak mondatért. Neki ilyet nem mondott más, se otthon, se az iskolában. És csak másnap, amikor a latin pótvizsga miatt bement, mesélte így a sztorit, mert kérdezték a többiek, hogy neki bioszból már miért nem kell mennie. Nem hazudott nagyot, csak úgy tette ki a hangsúlyokat, hogy ő jöjjön ki jól belőle. Nem lehetett egyszerre cinkosa Dézsikének is meg a fiúknak is. Szóval hazudott, na. Ott, a Technika lépcsőjén, alkoholtól érzelgősre puhult fejjel viszont már szégyellte magát, hogy elárulta Dézsikét, aki végül is segített rajta.

Dézsikének még ott voltunk a felszentelésén, aztán utánunk egy-két évvel áthelyezték. Akkor is suttogtak valamit, egy szülőről, aki besokallt állítólag. De, amikor ott feküdt a lábunk előtt, kereszt alakban a templom padlóján, jó volt megérteni, hogy nem miénk az ítélkezés. Az megkönnyebbülés volt. Nem beszéltünk róla, de Damó tudta ezt, meg én is, Beregiről nem tudom biztosan.

Piszkosfehér ágrajz alakult ki a tejből. Precíz térkép a tizenkilences útvonaláról. A kocsi apróbb, az utasokban nem is tudatosuló mozgásait, zökkenéseit is rögzítette a folyadék. De ahogy terjed, közben fogy is. A cekker hagyta eredeti tócsa amorf foltja már kiszáradt. Irizáló, hártyás foltot hagyott, ami jól látszik poros padlón, a térkép tehát elkészült.