Szívvel, szöveg nélkül

Előbb persze kiállt a nagy nyilvánosság elé, és elmondta: beszédzavarral küzd, de küzd a gyógyulásért is, felépülését logopédus segíti zeneterápiával. Jó fizikumának, lelki erejének, s nem utolsósorban humorérzékének és öniróniájának köszönhetően állapota fokozatosan javul, beszéde egyre fényesebb, zökkenőmentesebb. Azóta tudjuk: ún. Brocaafáziában szenved. A beszédértése ép maradt, a beszédtervező és produkáló rendszer sérült. De amit mond, az hibátlan, annak értelme van. Vagyis érthető és értelmes a beszéde. Orvosok és afáziás betegek szólnak róla tisztelettel és hálálkodva, mert kiállt a nyilvánosság elé. Felvállalta magát. Kedélyállapota, mint mondja, labilis, alapvetően mégis nyugalom árad belőle. „Ha rosszkedvű vagyok, rászólok magamra” – mondja. Betegsége alapjaiban változtatta meg az életét. „Megnyugodtam” – fogalmaz tömören. „Türelmesebb lettem.” És még tovább megy: „Megvilágosodtam.” De kimondta már azt is, hogy: „Boldog vagyok.” Boldog, mert tovább küzdhet, bizakodhat, reménykedhet. Mindenre nyitott. Életre, szerepre, szerelemre.

Tavaly ősszel már kamera előtt állt. Ujj Mészáros Károly X – A rendszerből törölve című filmjében vállalt szerepet, egy sérült, beszélni képtelen, korban vele azonos karaktert. A nagy visszatérés újabb lehetőségek elé állította, filmes és színházi rendezők keresik meg ajánlataikkal. Kulka ismét kapós lett. Más helyzetekben, más szerepekben láthatja őt a közönség, mint korábban, az elmúlt évek, évtizedek során, de nem adta fel. Emelt fővel, állapotát felvállalva, színészi képességeit új alapokra helyezve folytatja pályáját. De részt vállalt nemrég egy sztrókos betegeknek és hozzátartozóiknak készülő információs honlap létrehozásában is. Segít a rászorulóknak. Kezét nyújtja sorstársainak. Miközben szavak nélkül játszik.

Jeles színész. Nagy színész. Kitüntetett színész. Nincs szüksége többoldalas monológokra, szakmai tudását hangsúlyozó nagyjelenetekre, ő már a puszta jelenlétével, a nézésével, apró gesztusaival is képes közölni, informálni, kommentálni. Kisujjában a szakma. Régóta tudja: a kevesebb mindennél több lehet. Egy felkavaró pillantás a legfájóbb közlésnél is. Egy aprócska bólintás a leghangosabb üdvrivalgásnál is. Egy elhomályosuló tekintet a legmélyebb zokogásnál is. Érzelmekből építkezik. Nem szövegből, élményekből. Sebekből és örömökből, lelki terhekből és pillanatnyi reményekből. Itt van például a Dollár Papa Gyermekei nevű társulat előadása, Móricz Zsigmond Árvácskája. A titokzatos férfi, maga az író, aki akkor talált rá Csibére, vagyis Littkey Erzsébetre, amikor a lány a Ferenc József hídról a Dunába akarta vetni magát. Az utolsó pillanatban mentette meg az életét. Hazavitte, felnevelte, megszerette, és Árvácskájává, irodalmi hősévé tette. Apja helyett a szeretője lett. Őt, a pártfogót formálja meg Kulka a darabban, ő talál rá az utcán fekvő, megalázott lányra, neki, a néma férfinak meséli el borzalmas történetét Árvácska. Ül Kulka atlétatrikóban, házi köpenyben, papucsban az asztal mellett a színpadon, és szótlanul hallgatja mindazt a borzalmat, amivel a lány beteríti. Láthatóan érdekli a fiatal lelenc története, mélységesen együtt érez vele, szenvedésének minden mozzanatát átéli, osztozik benne. Úgy néz rá, úgy figyeli minden rezzenését, hogy szinte a lelkébe látunk. Így könnyít a lány szívén, így veszi le válláról sorsa dögnehéz koloncát.

Reményt és oltalmat sugároz Kulka jelenléte.

Színész ennél többet egy negyvenoldalas szöveggel sem adhat. „Borzalmas, szomorú történet” – mondja. Színésznek: terápia, s ezt is tudja. A legfájóbb pillanataitól is megválhat közben.

És már itt az újabb szerep. A Trojka Társulat Cseresznyéskertje, amelyben Firszt, az inast alakítja, aki nyolcvanhét évet kapott Csehovtól. Idős, nagy színészek szeretett szerepe ez a figura, az időtlenség ura, aki elfogadja a természet parancsát, és szinte belesimul az elmúlásba. Kulka János tehetségén ő sem fog ki. Színész és szerep teljes összeolvadását kapjuk.

Sorozatban is fel fog tűnni nemsokára. De hogy mit fog játszani benne, arról egyelőre nem beszél. Mint mindennek, ennek is eljön majd az ideje. „Várjunk még vele” – gondolja. De ami már publikus: a nyáron Szegeden, a Szabadtéri Játékokon lép színpadra. Néma szerep lesz az is. A Don Juan meggyilkolt kormányzója és annak kőszobra. Hallgatni fog, mint a sír, mégis minden fontosat megtudunk majd tőle. A legfontosabbakat egyébként is mindig a szív közli. S van ember, aki még a kőszívbe is képes életet lehelni…

A szerző a Vasárnap munkatársa