Színházi etűdök a végességről

HORVÁTH GERGŐ

A kassai Szerda délután csoport Szophoklész-, Shakespeare-, Katona József- és Zrínyi-műveken alapuló Kötelezők röviden című csütörtöki előadása a városi művelődési központ telt háza előtt hatalmas sikert aratott. Rendezőjük, Bodon Andrea frappáns, ötletekkel és remek direktori megoldásokkal bíró, színvonalas előadással érkezett Komáromba, amely a társulat tudatos és felkészült játékával kiegészülve sikert aratott a nézők körében.

A délutáni órákban a Tiszti Pavilon az 50. jubileumi Jókai Napok előtt tisztelgő két eseménynek adott otthon. Délután öt órától a pozsonyi Szlovák Nemzeti Múzeum – A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma Múzeumi Szalon rendezvényén Emlékkereső címmel tartottak kerekasztal-beszélgetést, melyen az esemény házigazdája, Miklósi Péter Újváry Lászlóval, Havasi Péterrel, Bodnár Gyulával, Varga Annával, Kiss Péntek Józseffel, valamint Bárdos Gáborral beszélgetett a fesztivál múltjáról és jelenéről. A beszélgetésen a szervezést érintő szakmai témákon túl, nosztalgikus öltözői történeteket is felelevenítettek a résztvevők. Az eseményt hét órától egy közönségtalálkozó követte, melyen a fesztivál egykori megálmodói – Gál Sándor, Tőzsér Árpád és Szabó Rezső – emlékeztek meg a Jókai Napok kezdeti időszakáról.

A beszélgetések végeztével este már ismét a színjátszásé volt a főszerep. A nagymegyeri Poloska Színház Varga Viktor és Dósa Zsuzsa rendezésében Ivan Holub Temetés című komédiájával a vígjátékírók közkedvelt és tanulságos témáját boncolgatta, csakhogy a mondanivaló a tetőpontnak szánt zárójelenetben már kissé megfáradtan került tolmácsolásra, és túlságosan is magától értetődővé vált. Így azonban már közel sem tudott akkorát szólni, hogy a nézőt a székébe szögezze. Ez nem olyan elvárás, melynek feltétlenül és minden körülmények között meg kell felelnie egy színpadi előadásnak, a nagymegyeriek esetében azonban mégsem tekinthetünk el ettől, még akkor sem, ha egyébként jól kitalált darabbal érkeztek. Legfőképpen azért nem, mert, egyrészt nem most csöppentek a színjátszásba, másrészt kiváló társulatuk van. Ahhoz, hogy a Poloska Színház idén valami igazán maradandót alkothasson, elsősorban bátrabb dramaturgiára lett volna szükség. Mert a Temetés egy lendületesnek szánt, és lendületesen indult vígjátékhoz képest túl hosszú. Szinte minden jelenet utal a színmű tetőpontjára, az elhunyt – illetve elhunytnak hitt főszereplő – végrendeletének felolvasására, a jelenet mégis egyre csúszik, az előadás pedig eközben, nem a színészek hibájából, jelenetről jelenetre veszít kezdeti lendületéből. A Temetésnek tulajdonképpen olyan hiányosságai hozhatók fel, melyek – nem mellesleg – igen gyakran a profikra is jellemzők. Határozottabb szöveggondozással és kevesebb színpadias harsánysággal a Poloska Színház megtehetné azt a lépést, amely az elmúlt években végigjárt úthoz képest, már csak apróság lenne.

A pénteki napot a kassai KGSzT Diákszínpad előadása indította. A Bodon Andrea rendezésében bemutatott Morris Panych Történet a hetediken című drámája az idei Jókai Napok azon kevés előadásai közé tartozik, mely valóban indokolja a kamaratér használatát. Egy ilyen, egzisztenciális problémákat fókuszba állító történet meglepő választásnak tűnik a diákszínjátszó csoport részéről, mindenesetre látszott, hogy megpróbálták éretten kezelni azokat a kérdéseket, melyeket a dráma felvet. Csakhogy az öngyilkosság témája például súlyosabb annál, mint amit egy diákszínjátszó társulat őszinte játékkal a téma komolyságához mérten körül tudna járni. Ami a színészi teljesítményt illeti, a számos kiváló tehetséget felvonultató társulat a történetben rejlő bizonyos lehetőségeket ki tudott aknázni, sajnos azonban nem vált teljessé az a koherencia, ami az abszurdba hajló jelenetek között megteremtette volna a drámai feszültséget, lendületet adva ezzel az egyébként közel másfél órás előadásnak. Félreértés ne essék, a KGSzT Diákszínpad komoly teljesítményt mutathat fel, a remek alakításoktól kezdve a kiváló díszletig, de Morris Panych műve ebben a kissé bátortalanul dramaturgizált formában kissé nagy falatnak bizonyult.