Színház a fotelból

A középpontban Arany János áll, az ő életét követi végig a darab a költő levelei, elbeszélései és naplóbejegyzései alapján. Az alkotók nem az iskolás tanagyagot akarták színre vinni, sokkal inkább az emberi kapcsolatokra fókuszáltak. Bemutatják, hogy a reformkorban mennyit jelentett egy személyes találkozás, egy kézfogás, és milyen az, amikor két ember egymás szemébe tud nézni. 

Az előadást 2018 óta játsszák a Pesti Színházban, tavaly októberben Pozsonyban is nagy sikert aratott vele a Vígszínház társulata. Vecsei H. Miklós darabját ifj. Vidnyánszky Attila rendezte, főbb szerepekben Hegedűs D. Géza, Szilágyi Csenge, Wunderlich József és Zoltán Áron látható,

„Vecsei H. Miklós tud valamit, ami aligha tanítható, de műhelykörülmények között, a gyakorlati tanárképzés során elleshető, tanulható. Ismeri a csípni tudó, bogáncs-információk erejét és természetét, ezért aztán keresi is őket. Tudja, hogy a művekkel, meg az emberekkel mindenekelőtt találkozni szükséges. A megérintődés esélyének megadása, a találkozás létrejötte a lényeg, nem a megfelelési kényszerből űzött műelemzés kalapáló kopogása. Hogy a közös birtoklással járó öröm során majd egy fényes pillanatban rá lehessen mutatni egy alkotói megoldásra: ezt nézd! S az majd megmarad, s hívja a többi rácsodálkozást. Az összeállítás, mely fényes bizonyítéka annak, hogy milyen fölösleges a vita arról, hogy művet vagy életrajzot tanítsunk-e irodalomórán,  időrendben követi Arany életútját, s nem tartalmaz semmi rendkívüli elemet. De pontosan lehet érezni, hogy az anyaggyűjtés során melyik adat, melyik mű, melyik szereplő figurája bizsergett meg a közvetítésre vállalkozó szerkesztő ujja alatt, s melyikről mondta, ez az, ezt elviszem, mert ezt mutatni kell. Ez a válogatói izgatottság, mely képes megérezni, hogy a megismerendő ember mitől volt boldog, mitől volt kétségbeesett, tehát a vágy keletkezésének kitapintása csak azokban működik, akik maguk is részesei a szertartásnak, vagyis valami módon már meg vannak hódítva az ügynek. A megérintettség érzete munkaeszköz, a megérintettség állapota az első feltétele a művészetközvetítői tevékenységnek, űzze azt bárki: művész avagy művésztanár' - írta az előadásról Gabnai Katalin drámapedagógus.