Színes vallomások, sötét járatok

Az Ő és 3 azon kiállítás-sorozat harmadik rendezvénye, amely a – magyar és szlovák – kortárs képzőművészet jeles alkotóira kívánja felhívni a figyelmet, s amely A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma, a Hagyományok és Értékek Polgári Társulás, valamint a somorjai At Home Gallery közös szervezésében jött létre.

Ezúttal is két olyan fiatal képzőművész munkái kaptak helyet a Brämer-kúriában, akik generációjuk meghatározó egyéniségei közé tartoznak. Mindkettőjüket az Év fiatal képzőművésze díjjal (az Oskar Čepan-díjjal) tüntette ki a szakma.

Varga Emőke elsősorban objektjeivel, installációival szerzett magának nevet, nem csupán itthon, hanem a határokon túl is. Néhány éve részt vett a Re:Location 5 elnevezésű projektben is, amelyet a nagyszombati Ján Koniarik Galéria és a linzi O.K. Centrum szervezett az Európai Unió Kultúra 2000 programjának támogatásával. A kiállítást Európa több városában is bemutatták, és Varga Emőke alkotása elismerést aratott a külföldi kritikusok körében is. A Brämer-kúriában aránylag új oldaláról mutatkozott be a fiatal képzőművész. Festőként ugyanis ez csupán a második kiállítása. Dušan Brozman művészettörténész megnyitó beszédében fel is hívta a figyelmet: úgy tűnhet, hogy a festészet területén nem igazán érzi magát otthonosan Varga Emőke, és sokakban felmerülhet, hogy csupán az lehet új, festői korszakának hátterében, hogy a festmények most ismét „divatba jöttek”. Ám ezeket a feltevéseket rögtön meg is cáfolta, rámutatva Varga Emőke eddigi munkáiban a színek és a felhasznált anyagok érzékiségére, továbbá arra, hogy akrillal készült képei, amelyeket a fóliabevonat még tovább finomít, az akvarellek könnyedségét idézik. „Szinte lenyűgöző az ecsetkezelés és a formák szépsége, eleganciája és pontossága, amelyek a japán fametszeteket, a szecessziós stilizált reklámok világát vagy akár a képregényeket idézik” – mondta Brozman. Varga Emőke festményei valóban megkapó szépségűek: egyszerre sugároznak harmóniát, meghittséget, érzékenységet. A játékosságot, a humort erősítik a képek címei is: Hová tetted a kesztyűt?, Csuradék, Kiszínezett emlék, Azt hiszem, sírni fogok, Mi volt ez?, Vihar, Még félek, Vízi balett, Reggel is, Este is, Hattyú KKK. Egy nő – Ő személyes, megkapó vallomásai.

Patrik Kovačovský kiállítása a múzeum pincegalériájában kapott helyet. Figyelemre méltó, ahogyan a galéria már terével is egy-egy kiállítás meghatározójává, kicsit „főszereplőjévé” válik. A kortárs kiállítás-sorozat előző rendezvényén Szemző Tibor Caves, azaz Barlangok című installációját fogadta be, most pedig Kovačovský révén bányajárattá alakult. A fiatal képzőművész csaknem egy évtizede van a pályán, ezek az évek az állandó keresés, a változás, változtatás jegyében teltek, mind tartalmi, mind formai szempontból. A keresés, a folyamatos megújulás a magyarázata annak, hogy még a művészettörténészek sem igazán tudnak egyértelmű választ adni a kérdésre, mi Kovačovský fő területe: a festészet, a szobrászat, az üveg, a formatervezés vagy mindezek együttes kompozíciója. Richard Gregor művészettörténész a megnyitón kiemelte: Patrik Kovačovský már első munkáiban a polaritásra helyezte a hangsúlyt, az egész és a rész, a ritmus és az összhang, a szerkezet és a forma közötti feszültségre, ami művészetében értelemszerűen a neokonstruktivizmus jegyeit erősítette, sőt Gregor szerint Kovačovský esetében akár konkretizmusról is lehetne beszélni.

A múzeum pincehelyiségében látható kiállítása személyes élményekre épít: a művész maga is „alászállt” és fúrásokat végzett az ostravai bányában. A témaválasztást ezúttal is ellentétek feszítik: egyrészt az, hogy a bányászatban ma is szinte ugyanazokkal a módszerekkel dolgoznak, mint régen, másrészt – Gregor szavai szerint – szocialista szilánk is fúródott bele, hiszen az elmúlt rendszerben a bányászok a munkásosztály hősei voltak. „Kovačovský kiállítása ezt a szimbolikát sem kerüli meg. Olyasmire mutat rá, amit ma hangsúlyoznunk kell: hogy nem létezik alkalmatlan téma, hogy bármilyen diskurzusba, tehát a közelmúlt történelmébe is időszerűen bele lehet kapcsolódni” – mondta Richard Gregor. Erről személyesen is meggyőződhetnek azok, aki alászállnak – ezúttal nem a bányába, hanem a Brämer-kúria pincegalériájába.

Varga Emőke és Patrik Kovačovský kiállítása október 29-éig látható A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumában.