Szindbád „húga” Ősfénnyel

Máli néni szerepében Lázár KatiJanek Roland felvételeFestői kép: az állomás, a lány, a közeledő vonat. Isten háta mögötti, elhanyagolt épület, az enyészet háza, körben a harsogó zöld, a lány csak áll és vár, szép az arca, szelíd a mosolya. Fél a vonattól, mondja. Nem szeret felszállni. Rossz emlék. Génekben örökölt teher. Belső szorongás. Ha nem siet annyira, el is szalaszt néhányat.

Urlicht. Ősfény. Groó Diana poetikus szépségű kisfilmje.

Egy vászonra vitt álom.

Tehervonat. Marhavagonok hosszú sora. Egy ötven körüli nő az állomáson. Fehér kalap, fehér ruha, fehér kesztyű. Mint egy Rippl-Rónai. A kalapon levendulacsokor. A nő fülében fehér gyöngy. Az ernyőn kék szalag.

„Ez lesz a mi vonatunk” – szól búgó hangon a nő, és karon ragadja a lányt. Régi gőzös, festői kupé sárguló fényképekkel, bársonyülésekkel.

„Tudod, Adél, én nagyon szeretek utazni – meséli a nő. – De csak kocsin. A vonatot nem szeretem.”

Máli néni fél a vonattól. Egyszer már messzire vitte. Embertelen helyre. Azóta retteg, ha vonatra száll. Énekel, hogy ne féljen. Mahler 2. szimfóniája a kedvence. Az Ősfény. Születés és halál.

Adél visszamegy a múltba. Máli néni kalauzolja. Megismeri a családját. Hajtánnyal közlekedik a pesti korzón. Ficsúrok, francia kisasszonyok között a dédszülei, fiatalon. Szmokingos urak társaságában a zsugázó Zsiga. Most kártyázza el a családi vagyont. Egy polgári lakás csendjében az ükszülők. Üzletileg tönkrementek. Családi vacsora, népes összejövetel. Máli néni bölcs megállapítása:

„Mind egy vagonon utazunk.”

És eltűnik a kupéból.

A lány kihajol.

Üres tehervagon a síneken. Szalad a lány a festői zöldben. Versenyt fut a vonattal. Már nem fél. Amióta legyőzte a vonatot, nyugodt a lelke. Könnyű szívvel hagyja el az állomást. Már kattoghatnak a kerekek, jöhet a szerelvény, az álom mindent helyre tesz.

Tizenöt perces filmetűd az idei szemle műsorán. Desszert, finom kis ajándék a Művész moziban futó Fehér tenyér előtt. Egy kis szelet a távolodó múltból és egy nagyobb a közeliből. Itt is, ott is a félelem ereje. Csak más formában, más helyzetben. Van egy másik közös nevezője is a két filmnek: Groó Diana és Hajdú Szabolcs csoporttársak voltak a főiskola rendező szakán, Simó Sándor immár legendás osztályában. „Vérszövetséget” kötöttek egy amúgy meglehetősen magányos, farkastörvényeket diktáló pályán. Hajdú Szabolcs harmadik játékfilmje a Fehér tenyér. Groó Diana eddig inkább csak rövidfilmeket forgatott, tavaly mutatta be első játékfilmjét Csoda Krakkóban címmel. Aztán visszatért az amúgy mostohán kezelt, rövidebb lélegzetű filmes opushoz.

Urlicht. Ősfény. Gyönyörűséges alkotás. Fényes párja korábbi alkotásainak, a Kazinczy utcának vagy a Vityebszk felett – Chagall álmainak. Előbbiért Kijevben, Bolognában és Trencsénteplicben, utóbbiért ugyancsak az Art Film Festivalon és Malagában kapott díjat. S ha az Urlicht is zöld utat nyer a világ különböző filmes rendezvényeire, ugyanez a sors vár rá. Kardos Sándor az operatőre, aki álomszép képeket komponált, Lázár Kati játssza Máli nénit, Adélt a lánya, Jordán Adél. Megejtő alakítás egy érett, nagy tehetségű színésznőtől, és ugyanilyen lenyűgöző játék egy pályája elején tartó friss tehetségtől.

„Húga” született Huszárik Zoltán Szindbádjának. Ősfénnyel jött a világra. Groó Diana alkotta.