Szeretni kell – ezt a könyvet

Nem ez az első könyv, amely róla szól. Az nyolc évvel ezelőtt jelent meg Egy filmrendező vallomása címmel. Vallott is benne gazdagon, de úgy, hogy kérdezték, faggatták, beszéltették. Főleg Konrád György, a jó barát. Ő készített interjút a kötet számára Bacsó Péterrel, Jancsó Miklóssal, Törőcsik Marival, Psota Irénnel és Dőry Virággal is, akik őszintén nyilatkoztak pályatársukról, rendezőjükről. Nem maradt ki a könyvből Krencsey Marianne (a feleségek egyike) sem, akinek Káel Csaba tette fel Makk Károllyal kapcsolatos kérdéseit. „Ereiben emulzió folyik.” „Ő volt a császár.” „Makk, a modern.” „Makk Károlynak lenni: életforma.” „A tanárkirály.” „Szerelmes filmek – filmes szerelmek.” A fejezetcímek magukért beszélnek. A most megjelent Makk-könyv, a Szeretni kell (a cím a mester 1985-ös Játszani kell című filmjére utal) nem interjúkötet. Memoár. Visszaemlékezések hosszú füzére. Ezt teljes egészében Makk Károly írta. Vagy tollba mondta. Mindegy. (A szöveget gépelte és gondozta: Dömötör Hanna.) Másfél év munkája a könyv, és ha lett volna rá újabb másfél év, bizonyára kétrészes lenne. A Tanár úr ugyanis remek mesélő, sziporkázóan és színesen fogalmaz, és sztoriból is maradt még a tarsolyában legalább ezeregy. „Évtizedekkel korábban elhatároztam, hogy az életről, a filmekről, a többiekről és magamról talán nem is írni kellene, hanem beszélgetés formájában magnóra diktálni – avat be bennünket könyve születésébe Makk Károly. – El is meséltem otthon Lilinek meg Dömötörnek és a páromnak, akik lelkesen biztattak, mindenki, aki hozzám közel áll. Jó pár éve gyermekeim születésnapi ajándékként édesanyjukhoz, Andreához hívtak meg vendégségbe Észak-Olaszországba, a párjával ott él. Jó lenne még egy ilyen nyár. Lili, a pontos, a precíz, kérésemre vett is nekem egy magnót, egy kis igazi modernet, digitálisat. Már csak egy bajom volt, amikor kipróbáltam: hozzájuk beszélve más ember lettem. Mi legyen, maradt az írás… Világéletemben gyűlöltem kézzel levelet írni: mindig ugyanazok a fordulatok. Néhány nap múlva kezdtem ráérezni a mondatok zamatára, és az energia, az ötlet súgása elkezdte futtatni a tollam a papíron, és már a toll hegye sem lett közömbös. Ebben a másfél évben a gutaütéses melegek kínzásában, a hűvös, az egyszerre hideg-meleg, az erős, a hirtelen változások zsarolásában nem mindig tudtam, mit kezdjek azzal, ami eddig a memória mély kútjában várakozva most számomra is hihetetlenül felmerült.” Eteti, itatja, olvastatja magát a könyv. Az ember szeretné egy ültében felfalni, az utolsó kortyot is felhörpinteni, egyetlen bekezdést, sort, szót sem kihagyva beszippantani. „Az, aki nem ismeri sem őt, sem azt a világot, a kommunistát, meg a szabadot, ami neki adatott, vajon mennyit ért meg az ő civakodós, szeretetteljes és rafinált, de mindig sikerre – nem pusztán az eredményre, hanem a mondandóra – törekvő küzdelméről?” – kérdezi a könyv fülszövegében a kiadó. Egyszerű a válasz: mindent! Mindent megért ebből a soha véget nem érő csatározásból, főleg, ha ismeri a Tanár úr alkotásait. A Liliomfi, a Ház a sziklák alatt, a Szerelem, a Macskajáték, a Két történet a félmúltból, az Egymásra nézve, az Egy erkölcsös éjszaka, az Egy hét Pesten és Budán és a többi Makk-film rengeteg kapaszkodót ad ahhoz, hogy az olvasó a leírt történetek során végig azt érezze: nemcsak hallgatója, hanem lelki társa, jó barátja a mesélőnek. A nyughatatlan vérű rendező ugyanis szinte a kezét fogva vezeti őt végig azon az úton, amelyet a könyv első oldalától, vagyis 1954 nyarától a tegnapelőttig megtesz. Lebilincselő élettöredékek, találkozások, utazások emléke ragyog fel a múltból, pompás etűdöket kapunk Darvas Ivánról, Törőcsik Mariról, Darvas Liliről, Dajka Margitról, Tarján Györgyiről, Anthony Quinnről, Örkény Istvánról, Déry Tiborról és másokról, eljutunk Rómába, Cannes-ba, Párizsba, Londonba, Los Angelesbe, Berlinbe, New Yorkba, halljuk Aczél Györgyöt, látjuk Lady Dianát, megüti a fülünket pár jól kreált szó („ücsögélünk”, „rohangattam”, „parkíroztak”), miközben nincs egy oldal, ahol valóban leparkolnánk. Legfeljebb lassítunk néha az olvasás során, mert letenni nagyon nehéz a könyvet. Nem kötelező olvasmány ez, csak ajánlott. De nagyon ajánlott, mert végig, az utolsó oldalig csupa-csupa élvezet. Makk Károly: Szeretni kell. Kossuth Kiadó, Budapest, 2014.