Szerelem és halál játéka

Ez az utolsó év, amely a halál közelségében hatalmas energiákat ébreszt a férfiban, ez az utolsó év, amikor még egyszer megérinti a szerelem, ez a Romlás, Bartis Attila drámájának egy estényi ideje.

Erdélyből jött író, de fotográfus is Bartis Attila. Első, már Magyarországon megjelent regényében, A sétában van is egy különös figura. Nem ő a főhős, mégis megjegyzi az ember. Engelhard bácsi, a fotográfus. Erős név, szilaj lélek. Saját fotókiállításának címében (Az Engelhard-hagyaték) később meg is hajol előtte Bartis Attila. Erős képek, szívós arcok. Nem sokkal később újabb kiállítás (Photo Pygmalion – beszédes cím!), aztán egy újabb regény: A nyugalom. A színésznő Weér Rebeka és fia megtépázott kapcsolata. Írói siker, kritikai siker. A kortárs magyar irodalom egyik legjelentősebb darabja. Tíz évvel a megjelenése után is. Anyám, Kleopátra címmel Garas Dezső rendezésében a Nemzeti Színház mutatja be Udvaros Dorottya és Hujber Ferenc (később Fekete Ernő) főszereplésével. Alföldi Róbert filmet álmodik a műből. Udvaros Dorottya abban is lélegzetelállítóan nagyot alakít, a kritika mégis elfojtja (ha már megfojtani nem tudja!) a filmet. Bartis Attila kedvét szerencsére ez sem szegi. A múlt évad egyik kiemelkedő drámáját viszi a Vígszínházba.

A Romlás egy elismert fotós, egy bonyolult személyiség, egy középkorú, jól szituált, sikeres művészember szembenézése a műtermében ólálkodó halállal. A műtermében, ahol elemi erejű szenvedélyességével lenyűgöz egy fiatal lányt. Lázár Ágnes akkor lép be a fotográfus életébe, amikor a férfi már tudja: közeleg a vég. Művészetének és élete utolsó szakaszának utolsó múzsája az utcán megismert, elbűvölő nő, akiből varázslatos modell és varázslatos szerető lesz.

Bartis Attila maga is fotósként kezdett, még Marosvásárhelyen. Édesapja riporterként, az Új Élet munkatársaként dolgozott, ő pedig gyakran elkísérte, majd a lap fotósának segédkezett a labor sötétjében. Előhívott, szárított, vágott, később már fényképezett. Száguldó riporter lehetett volna egy meglehetősen zárt világban, de az arcok, a „lélektükrök” valahogy jobban érdekelték. Írásos formában ugyanúgy, mint ugyanezt az intimitást követve fénnyel és árnyékkal eljátszva, a lélek legrejtettebb zugait bejárja. Portrékat készített érzékeny masinákkal. Párját is sok éve fotózza már. Saját bevallása szerint van már vagy harmincezer felvétele róla.

Farkas András, a Romlás hőse cigányokat, zsibvásárokat, aktokat és forradalmakat örökít meg. De van egy különös szenvedélye: felhőket kerget, géppel a kezében. Meg is fogott már belőlük vagy tízezret. Szépen, csendben, szelíden. Lányokat is szívesen fényképez. Ágnest az utca forgatagából csábítja fel a műterem nyugalmába. Nemcsak csinos, okos is a lány, bár irodatakarításból tartja el magát. A fotókon: szirén és madonna egy személyben. Az érzés kölcsönössé válik. Mindketten szerelemre lobbannak a másik iránt. Gyorsan, váratlanul. Az orvosi beavatkozást visszautasítja a férfi („Fél százalék esélyért a maradék életem nem hagyom tönkretenni!”), a lányról nem tud lemondani. Kettőjük szélsőséges, érzelmekkel teli kapcsolatába egy harmadik szereplő is beleszól a halál mellett. Éva, a fotográfus felesége. Aki társként és szövetségesként végig kitart mellette. Bartis Attila darabja azonban nemcsak egy kínnal és fájdalommal átszőtt szerelmi háromszög – vallomás is egy korról, amelyben Farkas András nyomot hagy maga után. A halál közelsége és a szerelem ereje úgy itatja át a történetet, hogy az nemcsak megérinti – maga alá is gyűri az embert. Rátelepszik. Agyába költözik. Belakja. Testét-lelkét összerántja.

Hegedűs D. Géza játssza Farkas Andrást. „Nem tagadom, számomra a legnagyobb problémát a próbák során a halállal való szembenézés jelentette – vallotta a Szikora János rendezte darab bemutatója után. – A fotóapparátok bonyolult szerkezetével, működésével, a lencsék szigorú optikai törvényeivel, a filmes és a digitális technika lényeges különbségeivel, a világítás fontosságával, a lámpák és derítők beállításával, a fénymérő használatával, a portrékészítés szabályaival, a film előhívásával, a kontaktok elkészítésével, a próbanagyításokkal, a szárítással és a keretezéssel gyorsan megismerkedtem. De arra, hogyan lehet az ember egyszerre tanúja és elfogadója a saját leépülésének és megsemmisülésének, a Romlás küzdelmes próbafolyamata adott leckét.”

Darabbeli feleségét, akinek félszavából is tudja, melyik képe mennyit ér, Hegyi Barbara, a lányt, aki csapzott hajjal és szürke kabátban is be tud ragyogni egy koszos villamost, Bata Éva játssza.

Súlyos drámát hoz Pozsonyba a Vígszínház. Könnyű álomra senki ne számítson utána.