Számos csemegét tartogat

Schiff András is ott lesz a fesztiválvendégek közöttA Pozsonyi Zenei Ünnepségek visszatérő közönsége hozzászokott már ahhoz, hogy a szervezők évről évre neves előadók meghívásával próbálnak a kedvében járni; ennek is köszönhető, hogy az előadássorozatot a szakmai kritika ma már a „csillagok fesztiválja” címen tartja számon. Persze nevezhetnénk akár sztároknak is a komolyzene Pozsonyba is szívesen látogató állócsillagait, ha a bulvármédia „jóvoltából” ez a kifejezés nem kapott volna negatív értelmezést. A londoni királyi filharmonikusok vagy Schiff András azonban külön kategóriába sorolandók, miképp a rendezvénysorozat más művészvendégei is.

A Pozsonyi Zenei Ünnepségek hivatalos kezdetének napja szeptember 23-a, ám már ezt megelőzően felcsendülnek a Szlovák Filharmónia hangversenytermében Gaetano Donizetti Roberto Devereux operájának hangjai. Az esemény zenetörténeti jelentőséggel is bír, hiszen Szlovákiában első ízben viszik színpadra ezt a darabot a szeptember 14-i rendhagyó előadás keretében. A szervezők elmondták: a „sietség” oka az, hogy megfeleljenek a világszerte ismert operadíva, Edita Gruberová kérésének – és fellépési naplójának.

A második világégés befejezésének hatvanadik évfordulóját idézi a rendezvénysorozat három koncertje; a cél nem a dicstelen történelmi események megidézése, hanem a zene azon különleges képességének kihasználása, hogy bizonyos üzenetek továbbítására a szónál lényegesen alkalmasabb. Szeptember 23-án Benjamin Britten Háborús rekviemje, az ezt követő napon Prokofjev Háború és béke szvitje, 25-én pedig Beethoven 3., Eroica című szimfóniája csendül fel – a felsorolt művek közös vonása, hogy mindegyikük születését a béke utáni vágyakozás inspirálta.

A korábbi évfolyamok során nagy látogatottságnak örvendtek a szólóestek; idén a gyakran „fenomenális” jelzővel illetett magyar zongorista, Schiff András, a virtuóz játékával hírnevet szerzett hegedűművész, Vadim Repin és a Bach-darabok egyedi előadása révén ismertté vált németországi zongorista, Martin Stadtfeld lép színpadra (szeptember 24-én, 27-én, valamint október 6-án). Az Orosz Szimfonikus Zenekar koncertje mellett bizonyára nagy érdeklődés kíséri majd a Royal Philharmonic Orchestra London, azaz a királyi filharmonikusok előadását. A két zenekar meghívása nem csupán szervezési, hanem anyagi gondokat is felvet; a londoniak október 1-jére, tehát a zene világnapjára besorolt koncertje a rendezvény egyik fénypontjának számít (annál is inkább, mivel Pozsonyban évek óta nem koncertezett a szigetország egyetlen nagy zenekara sem). Az „angol vonalat” erősíti a 25-én színpadra lépő King’s Singers énekegyüttes is.

Minthogy Franciaország minden egyes zenei ünnepség alkalmával elküldi hozzánk egy-egy „darabját”, idén a Breton Szimfonikus Zenekart, valamint Tzimon Barto zongoraművészt üdvözölhetjük Pozsonyban. Repertoárjukat Bizet és Saint-Saens műveiből állítják össze. A környező országok nagyzenekarait a Cseh Rádió Szimfonikus Zenekara, valamint a Varsói Filharmonikusok képviselik; előbbiek Bernstein és Rachmanyinov, utóbbiak Kilar, Chopin és Brahms műveit szólaltatják meg. Latin-Amerika, illetve a spanyol zenei örökség gyöngyszemeit csillantja meg a Mexico City Filharmonikus Zenekar, Enrique Barrios vezényletével.

Minden előadó ismertetésére most nem térek ki; fontosnak tartom viszont megemlíteni, hogy – mivel a zene valódi ünnepéről van szó – idén is képviseltetik magukat a „könnyebb” műfajok. Szeptember 30-án a dzsesszé lesz az este – ekkor lép a nagyérdemű elé a Gustav Brom Big Band, valamint az USA-ból érkező Joan Faulkner énekesnő.

A feltörekvő ifjú tehetségek számára mintegy „dobbantódeszkaként” szolgálhat a zenei ünnepség részét képező, New Talent címet viselő tehetségkutató verseny, melynek nyolc elődöntőse között szerepel a pozsonyi Dalibor Karvay is. A döntőre október 3-án kerül sor.

Dióhéjban ennyi, a valóságban sokkal több – summázhatom elégedetten, hiszen a Pozsonyi Zenei Ünnepségek évről évre újabb színt – ám főképp hangokat – hoznak a főváros életébe; a negyedik „ikszen” túl is meg tudja lepni a Homo musicust, azaz a „zeneértő embert”.