Star Wars-t az iskolákba!

Annyi bizonyos, hogy az iskolapadokból több politika iránt érdeklődő, esetleg a későbbiekben tudatos(abb)an választó fiatal kerülne ki.

Valami hasonlóra vállalkozott Tóth Csaba, az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának politológus-szociológusa, aki nemcsak könyvet írt a science fiction és a politika kapcsolatáról, hanem egyetemi kurzusokat is tart a témában. Bár A sci-fi politológiájának elsődlegesként deklarált célja nem a sci-fi univerzumok történelmi vagy aktuálpolitikai analógiáinak felkutatása, hanem inkább ezek zárt politikai rendszerként való bemutatása, szerintünk mégis a jelen társadalomra, illetve történelmünkre „kikacsintó” példázatok a legizgalmasabb – és egyben legtanulságosabb – részei a könyvnek. Tulajdonképpen egy visszájára fordított folyamaton tekinthetünk végig: a sci-fi szerzők világuk megteremtéséhez valós történelmi rendszereket használtak mintaként, a fiktív – a valóságosnál gyakran egyszerűbb – berendezkedések ugyanakkor segíthetnek könnyebben megérteni a múltbéli vagy a jelenvaló politikai folyamatokat és rendszereket. Ha a diákok behatóan ismerik a Star Wars-filmeket, jóval egyszerűbb és praktikusabb a Galaktikus Szenátus analógiáján keresztül elmagyarázni nekik az ENSZ Közgyűlés működését, vagy a Régi Köztársaság konföderációjával szemléltetni az Európai Unió felépítését, mint elvont fogalmakkal, száraz szakkifejezésekkel operálni. A filmbéli történéseket alapul véve egyben rámutathatunk ezen intézmények sebezhetőségére, kitérhetünk arra is, miben sántít Anakin Skywalker és Palpatine kancellár – a mi világunkban is egyre népszerűbb – érvelése egy „bölcs”, autoriter vezető szükségességéről, aki beszüntetve a meddő, kicsinyes vitákat egy csapásra megoldja a galaxis valamennyi problémáját. Hogy ez a populista-demagóg elgondolás hova vezet, ismerhetjük a Star Wars-filmekből – és saját történelmünkből is.

Tóth Csaba tudományos-ismeretterjesztő kötetéről tehát nem túlzás azt állítani, hogy jobb szolgálatot tenne bármelyik jelenleg forgalomban lévő polgárinevelés- vagy társadalomismeret-tankönyvnél. Előbbiekhez képest óriási előnye, hogy egyáltalán nem tankönyvízű, ráadásul akkor is könnyen forgatható, ha éppenséggel nem ismerjük az összes tárgyalt alkotást. Ezekről a szerző éppen annyi információt közöl, hogy a hozzájuk kapcsolódó elemzés világos és élvezhető legyen; egyszersmind meghozza az olvasó kedvét, hogy kezébe vegye a műveket. Aki pedig mélyebben is beleásná magát a témába, a könyv végén szereplő jegyzetekben rengeteg hasznos linket és hivatkozást talál.

A könyv szerkezetileg két nagyobb egységre oszlik. Az első felét öt népszerű sci-fi univerzum – a Star Wars, Az éhezők viadala, a Dűne, a Star Trek és a Radch Birodalom-trilógia – leíró politikai elemzése adja. Ennek során a szerző nem retten vissza a tárgyalt művek újraértelmezésétől, sőt az olyan merész, vitaindító megállapításoktól sem, mint például hogy a Köztársaság bukásához és a Birodalom születéséhez a Jedi Tanács is hozzájárult politikai amatörizmusával és az ellenség alábecsülésével. A második rész a napjaink társadalmát leginkább foglalkoztató közéleti témákból válogat, részben az eddig taglalt univerzumok összevetése, részben újak bevonása által. Olyan fontos kérdések kerülnek itt terítékre, mint a másság kezelése, a „faji”, vallási, etnikai és egyéb ellentétek az egyes sci-fi univerzumokban; a társadalomtervezésben, az utópikus berendezkedésekben és a mesterséges intelligenciában rejlő veszélyek; a társadalmi egyenlőtlenségek felszámolására tett kísérletek életképességének kérdése (elsősorban a Star Trek pénz nélküli világára vonatkoztatva). Az utolsó fejezet a tárgyalt művekben bemutatott demokráciák és diktatúrák összevető elemzését nyújtja, hangsúlyozva, hogy nincsen abszolút jó vagy abszolút rossz rendszer. A legjobb példa talán Az éhezők viadalából Coin elnök „forradalmi demokráciája”, amelynek célja a körzetek felszabadítása és a zsarnokság megdöntése, de ennek érdekében nem átall kínzást is alkalmazni, sőt gyerekeket feláldozni. A szerző mégis meggyőzően érvel amellett, hogy a demokráciák hosszabb távon életképesebbek, stabilabbak és élhetőbbek a legfelvilágosultabb diktatúránál is.

A könyvet bátran forgathatják tanárok és diákok egyaránt (a legjobb esetben együtt), de ajánlott bárkinek, aki eddig idegenkedett akár a politikától, akár a science fictiontől – az elolvasása után garantáltan izgalmasabb színben tűnik fel mindkettő. Érdemes lenne azonban megvárni a következő, javított kiadást (ha lesz ilyen). Abban már remélhetőleg nem szerepel annyi helyesírási hiba, elütés, következetesen elírt terminus és név, valamint ténybeli tévesztés (hogy csak az egyik legdurvábbat említsük: Hermann Göring mint „a világtörténelem leghíresebb propagandaminisztere” Joseph Goebbes helyett).

Tóth Csaba: A sci-fi politológiája. Athenaeum Kiadó, 2016. 360 oldal.

Az idei Gombaszögi Nyári Tábor egyik vendége a könyv szerzője, Tóth Csaba volt, az izgalmas beszélgetés során a Trónok harca is terítékre került:

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"258929","attributes":{"alt":"","class":"media-image","title":"","typeof":"foaf:Image"}}]]