Solaris

# Annak idején Fassbinder kísérletezett azzal, hogy művészfilmekből készített közönségfilmeket. Soderbergh az egyszerűbb utat választotta: Tarkovszkij könnyűnek nem nevezhető alkotását próbálta a csőlátású amerikai közönségnek fele annyi időben közérthetővé fogalmazni. Tarkovszkij alkotásának szívét és motorját saját márkajegyei (eső, víz, lovak és kutyák), valamint témái (a család és művészet fontossága) képezték, és a film keretét Kris és apja kapcsolata szolgáltatta. Soderbergh egyszerűsített, amire azért is volt szükség, mert a rendelkezésére álló menetidő majd a fele elődjének (hiába, az amerikaiak egy 100 percnél hoszszabb filmet már csak sok vérengzéssel képesek elviselni). Megtartott valamit a képi látványból, az effektusok szinte másolták az 1972-es verziót, és a történetbe nem szőtt annyi szimbólumot. Szinte elszállt alkotásával az űrbe, amit a legjobban az fejez ki, hogy eltűntek a földi és családi jelenetek – a mozi magányos emberként ábrázolja Krist, aki egy csendes külvárosi házban lakik, és ideje nagy részét egyedül tölti bárokban, irodákban és metrószerelvényeken. A történetben ismét felküldik a tudóst az űrállomásra, hogy kiderítse a titokzatos történések igazát, illetve eredetét. A földön kívüli orgazmus manifesztációja következtében megjelenik halott felesége, akit megöl, ennek ellenére ismét megjelenik, és innentől kezdve nem az a kérdés, hogy ki őrült és ki nem, hanem az, hogy ki él, és ki nem.

Soderbergh változatához nem tudott többletet adni, izgalom helyett unalom, feszültség helyett kommersz üresség tölti ki a jeleneteket, amely szórakoztató ugyan a maga módján, de közel sem olyan kifejező, mint a szovjet alkotótárs tolmácsolásában. A romantikus háttértörténet szimpla férfi találkozik a nővel sztori, amelyben annyi az érzelmi töltet, mint egy Axe reklámban. Tarkovszkijnál a párbeszédek és a szereplők kapcsolata kifejezi a rendező ars poeticáját, míg Soderbergh alkotása csak a kötelező hollywoodi szerkesztést követi. A szereplők kiegészítő kellékek George Clooney mellett egy olyan filmre, amely nem egy szereplőre szabott – pontosabban nem a szereplőre szabott.

A Solaris nem váltja meg a világot, és aki önálló műként kezeli, egy profin kivitelezett hollywoodi kommersz alkotást lát benne. Ha az eredetihez hasonlítjuk, akkor egy olyan kivonattal találjuk magunkat szembe, amely a kötelező olvasmányok kivonatos gyűjteményére emlékeztet (pl. 66 híres regény, 55 emlékezetes dráma és társai): a tartalmi ismertető benne van, de az eredeti olvasását nem pótolja. Hiányzik belőle az egyéniség, a költészet, a líraiság. Ami a regényt regénnyé, a filmet pedig filmmé teszi. (mozinet)

Solaris (Solaris), színes, amerikai film, 99 perc, Rendezte: Steven Soderbergh, Szereplők: George Clooney, Natascha McElhone, Jeremy Davies, Ulrich Tukur, Viola Davis