Sľub - Egy ígéretes „kosztümös” sorozat a Markízán

Nyilván sokan fellélegeztek, amikor tavaly decemberben végre befejeződött a rétestésztaként nyújtott Mama na prenájom, és felszabadult a 18-19 óra közötti adásidő a Markízán. Ide lőtték be az új sorozatot, amelynek díszlettervezője és berendezője máris megérdemli a Szocialista munka hőse kitüntetést, mert teljesen autentikus milliőt teremtettek. Én legalábbis az első héten szinte csak azt figyeltem, hogy a bútoroktól a faliképeken át az utolsó kávéscsészéig minden a nyolcvanas évekből származik. Jé, nekünk is ilyen hálószobánk volt! Azok ott a nagymama bögréi! Ilyen fülbevalóm volt annak idején! Szóval az ötven felettiek nosztalgiaúton vehetnek részt esténként, és hát ne feledjük, hogy a tévésorozatoknak ők az elsődleges célközönsége. A fiatalabbak pedig álmélkodva nézhetik a tárcsázós telefonokat, kazettás magnókat, pionír-nyakkendőket, a kék szemceruzával kihúzott szemeket, a szpartakiádra való lázas gyakorlást – megannyi fura dolgot. A kedvükért az alkotók olyan vágóképeket is csináltak, amelyeken Wartburgok, Ladák és régi Škoda 100-asok araszolnak Pozsony belvárosában.

A pazar látványvilág kb. két hétig szépen el is vitte a sorozatot, a legfrissebb adatok szerint múlt péntektől csökkenőben van az eleinte közel félmilliós nézettség. Most ugyanis már mindenki a történetre fókuszál, és egyre szembetűnőbbek az apró hibák. Kissé túltolják például a „súdružkázást”, a „Práci česť“ köszönést, amelyet anno azért nem használtunk ilyen sűrűn a hétköznapokban. Az is zavaró, hogy pont a három fő karaktert játszó színész (az örökbefogadó tanárnő, az ex-pasija és a fiatal orvos) a leggyengébbek a gárdában. A mellékszereplők zöme simán elviszi s show-t helyettük. Érezni, kik éltek abban az időben, és kiknek nincs személyes tapasztalatuk. De mivel száz részt forgattak le a sorozatból, akár az is előfordulhat, hogy idővel az outsiderek kerülnek fókuszba.

Nézzük, mi történt eddig. Zuzka és Mišo fiatal tanítók, egy párt alkotnak, és az első részben ígéretet tesznek friss házas barátaiknak – innen a sorozat címe - , hogy ha gyerekük lesz és ne adj' isten történne velük valami, felnevelik a kicsit. Félelmük beigazolódik, autóbalesetben meghalnak, alig egyéves kisfiuk árván marad. Legjobb barátaik akkorra már szakítanak, Zuzka (Adriána Brnčalová) viszont komolyan veszi az ígéretét, és mivel egyedülállóként nem fogadhat örökbe, névházasságot köt az exével. Megkapja a kisfiút, de nehezen boldogul vele, félő, hogy elveszíti állását, ráadásul a szociális osztály illetékes elvtársnőjének is egyre gyanúsabb, hogy a tornatanár férjet (Kristián Baran) sosem találja otthon, amikor családlátogatásra érkezik.

A jóságos iskolaigazgató (Michal Ďuriš), családjában egyelőre az a fő konfliktus, hogy lányuk (Paula Lopatovská) meg van győződve róla, hogy szülei örökbe fogadták őt, és lázasan nyomoz ez ügyben. Valami tényleg nincs rendben, meglátjuk, mi az – kicsit hosszúra nyúlt már ez a történetszál. Sokkal érdekesebb, hogy a nyugdíjkorhatárt elérő igazgatót helyettese ki akarja túrni, mindent megtesz, hogy lejárassa „odafent”, azzal az indokkal, hogy az öreg nem eléggé elkötelezett kommunista. Gabriela Dzúriková a sorozat egyik legjobb karakterét hozza – a hideg kiráz minket a törtető helyettesnő láttán, akinek nagy rutinja van mások életének tönkretételében. Az ő húgát alakítja Varga Anikó, a talpraesett büfésnő, aki ismerősöknek mindig kínál valami hiánycikket pult alul, aki csupa fül, ha a vendégek családi ügyeket beszélnek meg a büféasztalnál, odahaza pedig igyekszik újraéleszteni férje vágyait, aki a házassági évfordulójukat is elfelejtette. Öröm nézni, ahogy kelleti magát és félreérthetetlen utalásokat tesz, mindhiába. A házaspár nyolcadikos lánya mindeközben kitalálja, hogy konzervatóriumba szeretne menni gimnázium helyett, ebből is lesznek még konfliktusok.

A sorozat harmadik legjobb női szereplője szintén a büfében dolgozik, és igyekszik talpon maradni. Anna Jakab Rakovská egy megtört, szomorú kétgyermekes anyát játszik, akinek váratlanul felborul az élete – elválik tőle rendőr férje. Nádasdi Péter kapta ezt a hálátlan, illetve inkább nagyon is hálás szerepet, mert a királyhelmeci származású színész brillírozik a képernyőn. Kinyílik a bicska a néző zsebében, amikor elzavarja közös lakásukból a családot, mehetnek a nagymamához nyomorogni. Később aztán a szeretőjét küldi oda a kazettás magnóért, amit a nagyobbik gyerek naponta hallgat, ráadásul tartásdíjat sem hajlandó fizetni. Nádasdi munka közben is ugyanolyan rohadék, mint civilben: folyamatosan zaklatja, megfigyeli, lehallgatja az elsősök őzikeszemű tanítónőjét (Ráchel Šoltésová), akinek a nővére Amerikába disszidált, emiatt ő is bűnösnek számít.

Nyilván nem feladata egy szórakoztató célból készült napi sorozatnak, hogy mélyre merüljön a szocializmus bugyraiba. Néhány nyomasztó dolgot azonban „szőrmentén” mégis megmutat. Például azt, mi történt a nyugatra menekülők családtagjaival, hogyan sulykolták a suliban a gyerekekbe a szocialista erkölcsöt, mi volt akkoriban a nyaralások álomhelyszíne (a jugoszláv tengerpart), mi számított hiánycikknek a boltokban és státusszimbólumnak az osztályban (a koptatott farmer), mennyire semmibe vették a tehetséges női alkalmazottakat egyes munkahelyeken, esetünkben egy építész-tervezőirodában.

A mai fiataloknak mindez már történelem, ezért nyugodtan tekinthetjük a Sľub-ot kosztümös történelmi sorozatnak. Nagyon jók a gyerekszereplők, egytől egyig mindannyian, élükön az elsős kis Bartoš-sal, akit problémás gyereknek könyvel el az igazgatóhelyettes, mert osztálytársnőjét védve egyszer verekedésbe keveredett. A két rendező, Matúš Libovič és Vlado Fischer egy könnyen fogyasztható, mégis színvonalas szériát tett le az asztalra, amely kilóg a kereskedelmi tévék napi sorozatai közül. Még mindig érdemes bekapcsolódni. A rendkívül ígéretes Sľub eddigi részei bepótolhatóak a Markíza honlapján, de mivel minden további epizódban vannak utalások az előzményekre, akár enélkül is nyugodtan elkezdhetik nézni.