Sir Peter Ustinov halálára

Randevúzott ő már a halállal. 1988-ban. Michael Winner rendezésében, a Randevú a halállal című Agatha Christie-krimi Hercule Poirot felügyelőjeként. Akkor belga detektívként sikert hozott számára ez a „találkozás”, hiszen a filmvászonról és a képernyőről a legtöbben talán éppen Hercule Poirot-ként emlékeznek rá. Az égiek rendezésében e mostani „találkozás” végzetes lett: svájci otthonában vasárnap elhunyt Sir Peter Ustinov orosz származású brit színész.

Tehetségét két Oscar- és három Emmy-díjjal, a Berlini Filmfesztiválon pedig 1972-ben életműdíjjal ismerték el. Ám nemcsak színész volt, hanem sokoldalú művész. Több mozgóképet jegyez rendezőként is. Például az 1965-ös Lady L. címűt. Forgatókönyvíróként is dolgozott filmes alkotóstábban. A Broadway színpadain pedig rendezőként és színészként egyaránt megfordult. S nemcsak a prózai műfajokban mozgott otthonosan, az operához is értő kézzel nyúlt, Mozart-operákat állított színpadra. ĺróként is termékeny volt: könyvet írt például a Gorbacsov-éráról, melynek Az én Oroszországom címet adta. Oroszország azonban sohasem volt a hazája, mivelhogy apai nagyapját, aki a cári hadseregben tisztként szolgált, külföldre száműzték, s ott születtek utódai. Peter Ustinov Londonban látta meg a napvilágot.

Nagy utazó volt. És nemcsak mint Wilbur Fix nyomozó a 80 nap alatt a Föld körül című kalandfilm-sorozatban, hanem magánemberként is. Az Ustinovval a világ körül című útifilm-sorozatban tudósított a világ különböző pontjairól. Ezekből a hangulatos, mozgalmas kalandokból kiderült, hogy Ustinov valóságos életművész volt, aki mindent kipróbált, mindent megkóstolt, minden lehetőt át akart élni. Többször járt Magyarországon is. Minden bizonnyal az utazásai során szerzett kapcsolatait is jó cél érdekében hasznosította: hogy segíthessen a gyerekeken. Ustinov az Unicef nagyköveteként három évtizeden keresztül részt vett az ENSZ Gyermekalap munkájában. E tevékenységét 1993-ban Az Unicef Kiváló Szolgálatáért érmével ismerték el.