Sir Anthony Hopkins 75 éves

 

Phillip Anthony Hopkins egy dél-walesi bányászfaluban, Port Talbotban látta meg a napvilágot 1937-ben. Anyja, Muriel Yeats az ír költő, William Butler Yeats távoli rokona volt, apja, Richard Hopkins pékként dolgozott, hogy egyetlen gyermekét, anyagi lehetőségeihez mérten, a legjobb iskolába járathassa. A szülők napjai nem teltek felhőtlenül, ugyanis Anthony rendkívül visszahúzódó, diszlexiás kisfiú volt, akinek szinte egyáltalán nem voltak barátai. Iskolaévei meglehetősen egyhangúan és sikertelenül teltek. Úgy érezte, csak a festészetben és a zongorajátékban tud kibontakozni. "Valóságos idióta voltam az iskolában, antiszociális, és fogalmam sem volt, mit csinálok ott. Ezért lettem színész" - vallotta később.     Állítása szerint színészkarrierjét a szintén Port Talbot-i születésű Richard Burtonnel való találkozásának köszönheti. Tizenöt éves volt, amikor megszerezte a színészlegenda autogramját, és eldöntötte, hogy ő is híres színész lesz. Két évvel később otthagyta addigi iskoláját, és beiratkozott a cardiffi zene- és drámaiskolába. Felfedezte, hogy a színjátszásban teljesen feloldódik. 1960-ban debütált a Palace Theatre színpadán Swanseaban, majd Londonba költözött, ahol felvették a Royal Academy of Drama and Art (RADA) hallgatói közé.     Annyira tehetséges volt, hogy 1965-ben a kor legnagyobb színészekét számon tartott Sir Laurence Olivier felkérte, helyettesítse őt a National Theatre-ben August Strindberg Haláltánc című darabjában. Olivier, egy műtét után lábadozva, ezt írta róla naplójában: "A társulat egyik fiatal színésze, a kivételes tehetségű Anthony Hopkins ugrott be helyettem. Kiválóan játszotta el Edgar szerepét, és úgy vitte a darabot a fogai között, mint macska az egeret." Olivier színészi örökségének várományosaként új lehetőségek nyíltak meg előtte, elsősorban a filmezésben, amelyre mindig is vágyott. 1967-ben a Bolha a fülbe című BBC-produkcióban kapott szerepet, majd Katharine Hepburn és Peter O'Toole mellett bizonyított I. Richárd szerepében. Nem vált hűtlenné a színpadhoz sem, 1974-ben már a Broadwayn tapsolt neki a közönség Peter Shaffer Equus című darabjában.    Nehezen dolgozta fel a hirtelen támadt médiafigyelmet, és egészen 1975-ig komoly alkoholproblémákkal küzdött. 1972-ben elvált első feleségétől, Petronella Barkertől, amikor lányuk Abigail még csak 18 hónapos volt. Hamarosan feleségül vette Jennifer Lyntont, aki csaknem harminc évig volt társa. Jelenleg harmadik feleségével, a kolumbiai származású Stella Arroyave-vel él, akivel 2003-ban kötötte össze életét.    1975 és 1985 között szinte válogatás nélkül elvállalt minden filmszerepet, amelyek között szép számmal akadt felejthető is. Először 1976-ban vehetett át Emmy-díjat a Lindbergh-bébi elrablásáról készül tv-filmben nyújtott alakításáért, másodszor 1981-ben nyert A bunker című sorozattal. 1977-ben Richard Attenborough-val dolgozott együtt a Híd túl messze van című filmben, amely valóságos sztárparádé volt. 1980-ban Az elefántemberrel hívta fel magára Jonathan Demme rendező figyelmét, aki felkérte Dr. Hannibal Lecter szerepére A bárányok hallgatnak című filmjében.     Anthony Hopkins ezzel igazi rekorder lett, hiszen ő vezeti a legrövidebb vásznon töltött idővel Oscart nyerő színészek sorát. A kétórás filmben csupán 16 percet szerepelt, mégis főszereplőként díjazták 1992-ben. Az Amerikai Filmintézet felmérése alapján 2003-ban pedig megválasztották a filmtörténet legemlékezetesebb gonosztevőjének. Ezután a történet még két folytatást ért meg Hopkins főszereplésével, amelyekkel valóságos Lecter-kultuszt teremtett. A legkeresettebb angol színész lett, akit még háromszor jelöltek Oscarra: 1994-ben A napok romjai című filmdrámáért, 1996-ban az Oliver Stone-féle Nixon címszerepéért, 1998-ban a Steven Spielberg által rendezett Amistadban nyújtott alakításáért.    A Sir címet 1993 óta viselheti, mert pályafutása elismeréseképpen II. Erzsébet lovaggá ütötte. 2000-ben megkapta az amerikai állampolgárságot is, amelyet egy 5000 kilométeres autóúttal ünnepelt meg, mert mint mondta: még mindig a magány és az autózás kapcsolja ki leginkább. 2003-ban csillagot kapott a hollywoodi Hírességek Sétányán, 2006-ban megkapta a legendás hollywoodi rendezőről, Cecile B. DeMille-ről elnevezett életműdíjat. A szerepeire hihetetlen szorgalommal készülő színészt a 2005 óta tartó sikerszéria (Bizonyítás, Törés, Rítus, 360, Thor) után egy Hitchcock életrajzi filmben láthatja majd a hazai közönség 2013-ban Helen Mirren oldalán.    Hopkins eddig három filmet rendezett, a legutóbbit, a Slipstream című alkotást 2007-ben, amelyet maga írt, és a zenéjét is ő komponálta. 2012-ban festményeiből nyílt kiállítás Londonban.    75. születésnapjához közeledve elégedetten állapította meg egy interjúban, hogy mindaz, amit elért, túlszárnyalja legmerészebb álmait is. "Nem a pénzre és a hírnévre gondolok, hanem arra, hogy van egy gyönyörű feleségem, aki békével és bölcsességgel töltötte meg az életemet."