Sikertelen romantika

A BBC a hatvanas évektől filmesíti meg Austen történeteit, de regényeiből ma is népszerű tévés adaptációk készülnek, így természetes, hogy a kor szelleméhez és az regényhez ragaszkodó verziók mellett olyan produkciók is születnek, melyek sokkal szabadabban értelmezik az irodalmi alapot – a végkimenetel hol többé, hol kevésbé szerencsés.

A Meggyőző érvek körülbelül tizedik perce környékén kapunk komolyabb betekintést a főhősnő, Anne Elliot életébe. Egy valószínűtlenül kék szobában vagyunk, mely inkább vintage hangulatot kelt, semmint korhű: a nehéz, faragott ágyat azúrkékre festették, a falakat borító tapétákról hosszú csőrű madarak nézik a szoba lakóját. Anne (Dakota Johnson) épp egy patinás bőröndkét nyit föl. A kamerába nézve magyaráz, mintegy megszólítva a nézőt, miközben elkezdi kipakolni a bőrönd tartalmát az ágyra: előkerül az első szerelmes üzenet, egy szerelmes dalokat tartalmazó kottagyűjtemény, egy hajtincs és egy marhakolomp, „melynek szomorú üres kongása hűen visszhangozza nem szűnő bánatom” – darálja Anne a kamerába nézve. Majd töprengve a kolompra néz, megrázza, fordít rajta egyet, ismét megrázza, végül nemtörődöm kézmozdulattal a többi tárgy közé hajítja. Ha a néző meghökken az ellentéten, mely a modoros szóhasználat és a tinifilmekre jellemző kameraállás és cinikus hangvétel szül, nos akkor kénytelen lesz hozzászokni, ez az ellentét ugyanis az egész produkción végigvonul.

A Meggyőző érvek Jane Austen utolsó regénye, kissé kilóg többi műve közül. Az irodalmárok sokáig kevesebb figyelmet szenteltek neki, ma azonban már az írónő érett munkáját látják benne. A történet középpontjában álló Anne huszonhét éves, lassan már elvesztette az összes reményét, hogy férjhez megy egyszer. Anne tizenkilenc évesen jegyben járt Frederick Wentworth-szel, a fiatal tengerésszel, akibe szerelmes volt, és akit azóta sem feledett. Környezete tanácsára, mivel Wentworth nem rendelkezett sem ranggal, sem vagyonnal, azonban felbontotta a jegyességet. Anne lényegesen különbözik Austen addigi főhősnőitől, hiszen idősebb és sokkal érettebb, aki saját hibájából már megtanulta, hogy nem érdemes mások érveire hagyatkoznia, belátta, hogy a szíve szerint kellett volna cselekednie. A Meggyőző érvek ezért sokkal inkább komolyabb és komorabb hangvételű, mint Austen addigijai. A helyzet drámája természetesen a kor társadalmi normáit ismerve érthető csak: Austen korában huszonhét évesen a lányok már túlfutottak a házasulandó koron, abban a tudatban, hogy a házasság a társadalmi rangot és a megélhetést biztosította volna számukra életük hátralevő részére.

A Netflix produkciójában a történet lényegi alapja veszik el. Hiába alakít karizmatikus karaktert a két fő férfi színész – Wentworth figuráját Cosmo Jarvis, Anne későbbi kérőjét, Mr. Williamet pedig Henry Golding játsszák – a produkció alapkoncepcióján nem tudtak javítani. Jane Austen regényét egy kissé lecsupaszítva kapjuk meg így, mely vizuális világában leginkább a streamingszolgáltató nemrégi sikerprodukciójára, a Bridgerton családra emlékeztet, de mondanivalójában nem több, mint a tucatszámra készülő romantikus komédiái. Ezzel a készítők sajnos nem is érintik annak kérdését, ami miatt Jane Austen még ma is izgalmas: azt, ami miatt a mai olvasók és mozizók számára izgalmas egy tizenkilencedik századi történet, amely a nők társadalmi helyzetét boncolgatja.