Sikerélményre mindenkinek szüksége van

A díjazott Csonka Jenő A gázművek rajzversenyében a könnyen sérültek kategóriájában az apácaszakállasi bentlakásos speciális iskola harmadikos tanulóját díjazták. – Nemcsak Csonka Jenő, hanem az egész osztály számára nagy örömet jelentett az elismerés. Mert ők segítették hozzá. Bár sikerélményre mindenkinek szüksége van, nálunk más, mélyebb értelmet kap a legkisebb díj is – szögezi le beszélgetésünk elején Tomáš Erzsébet, az iskola igazgatónője.

Egyéni hozzáállás

És mielőtt folytathatná, halk kopogásra leszünk figyelmesek. Kilép az igazgatói irodából, és jó tíz perc múlva tér csak vissza. – Az egyik diákunk panaszkodott, hogy a nagyok megverték. Azért, mert nem hozott nekik hazulról cigarettát. Nem engedhetjük meg a gyengébbek terrorizálását, az erőszakot csírájában kell elfojtani. Beszéltem a másik féllel is, aki szerint az egészből egy szó sem igaz. Az árulkodó végül kénytelen volt bevallani, hogy csak kitalálta az egészet. Van ilyen – közli nyugodt mosollyal. – Nyolcvanhat tanulónk van, akikkel nyolcvanhat féle módon kell bánni. Hiszen a gyerekek egy része könnyű, illetve közepesen súlyos, valamint súlyos egészségkárosodás (szellemi-testi) miatt tanulnak a mi intézményünkben. Mert bár sokan közülük hagyományos iskolában kezdték meg tanulmányaikat, önhibájukon kívül képtelenek voltak haladni a többiekkel. A hagyományos iskolák ugyanis nincsenek felkészülve a sérült tanulók tényleges integrálására. A gyerekek egy sor kudarcot élnek meg, a lemaradás miatt odavész az önbizalmuk is. Nem hibáztathatók sem ők, sem a pedagógusok, hiszen az adott tantervet teljesíteni kell. Sajnos, az esetek többségében a szülők sem látják be, hogy csemetéjük nem győzi az iramot, hogy egyéni hozzáállásra van szüksége. A pszichológus ajánlására hozzánk kerülő gyerekek rövid időn belül megnyugszanak, visszanyerik önbizalmukat, és legnagyobb boldogságu(n)kra megtanulnak írni, olvasni – foglalja össze a lényeget az igazgatónő.

Az osztályok

S hogy lássuk is, miről, kikről beszél, végigjárjuk az osztályokat. A három évvel ezelőtt négy súlyosan sérült diák számára nyitottat is. – Már én is tudok írni – közli az egyik, s óriási erőfeszítéssel rajzolni kezdi a betűket. Nem maradhatnak el a dicséret szavai, a növendékek elégedetten hallgatják. Megtudjuk, hogy a diákok zöme csak a hétvégeket tölti családi körben, a kollégium a második otthonuk, ahol nagyon jól érzik magukat. Ennek bizonyítéka az is, hogy amikor a szülők visszakísérik őket, arra panaszkodnak, hogy odahaza szófogadatlanok. – A mi tapasztalatunk más, általában megfelelően viselkednek. Talán azért is, mert érzik: baráti légkör veszi őket körül – vélekednek a pedagógusok.

Életre nevelés

Növendékeink versenyképesek a munkaerőpiacon – háttérben az igazgatónőSomogyi Tibor felvételei Az igazgatónő szerint nemcsak a 13 pedagógus és a 10 nevelő viseli a gyerekek gondját, hanem az öszszes (45) alkalmazott is. A szakácsnők a nevelőnőkkel együtt például megtanítják őket arra, hogy a levest nemcsak zacskóból lehet főzni, és aki akar, elsajátíthatja akár a tésztagyúrás tudományát is. A diákok felügyelet mellett besegítenek a takarításba, megtanulják kezelni a háztartási gépeket, a mosógépet, a porszívót. – Önálló életre készítjük fel őket úgy, hogy szinte észre sem veszik. Erőszak nélkül, szép szóval – mondja elégedetten az igazgatónő, miközben egy példát említ. – Minden évben előfordul, hogy egy-egy diák megszegi a dohányzási tilalmat. Éppen ezért rendszeresen elmagyarázom: a kollégium szobáiban minden gyúlékony. Tűz esetén viszont nem a cigarettázót vagy a testvérét mentenénk ki elsőnek, hanem a vétlen többieket. A nyíltság, az őszinteség hatni szokott.

Az egyedülálló magyar tanítási nyelvű iskolába nemcsak a Dunaszerdahelyi járásból, hanem távolabbról, Érsekújvár, Komárom környékéről is érkeznek növendékek. Egészségi állapotukat háromévenként gyermekorvos és pszichológus ellenőrzi, a diagnosztizálás a pedagógusok munkáját is segíti. A kis létszámú osztályokban egyénre szabott bánásmóddal a legjobbat, a legtöbbet hozzák ki belőlük.

Szeretetre vágynak

Nem titok, hogy gyakran a családok hátrányos szociális helyzete is gátolja a gyerekek szellemi-testi fejlődését, növeli lemaradásukat. Bár nem készültek felmérések arról, milyen mértékben emelkedik a depressziós tanulók aránya, sok pedagógus szembesül a problémával. – Az ide helyezettek között is vannak tizenéves frusztráltak, akik kétségbeesésükben öngyilkossággal fenyegetőznek. Bár néha felmerül a gyanú, hogy csak zsarolni próbálnak, mégis félnünk kell, nehogy valóban kárt tegyenek magukban. Ilyen esetben nemcsak odafigyeléssel, a gondok elemzésével igyekszünk segíteni, hanem elsősorban a szeretet sokféle megnyilvánulásával. Erre vágynak ugyanis.

Szakmát is tanulhatnak

Az igazgatónő beszámol arról is, hogy a végzett növendékek néhány éve az iskola mellett működő szaktanintézetben szerezhetnek képesítést. – Három év alatt megtanulnak szabni és varrni, s akiben van akarat és kitartás, még a munkaerőpiacon is helytáll. Nemcsak a lányok, a fiúk is érdeklődnek a szakma iránt. A kötelező tananyag elsajátítása mellett jut idő a növendékek képességeinek fejlesztésére is. Délutánonként bármelyik gyerekhez hasonlóan különféle érdekkörökben – rajz, ének, tánc, sport, főzés, kézimunka – szorgoskodnak. Ha siker koronázza erőfeszítéseiket, az elismerésben valamennyien osztoznak. Hogy megsokszorozódjék az öröm.