Shakespeare-vígjátékkal kezdi az évadot a Thália

A Tháliában viszonylag ritkán kerül műsorra Shakespeare-mű. A rendszerváltás óta ez az ötödik alkalom: az 1992-es Rómeó és Júlia (rendező: Usztics Mátyás), az 1994-es Makrancos hölgy (rendező: Dezsényi Péter), Beke Sándor 2004-es Hamletje és Léner András 2015-ös Tévedések vígjátéka után tér vissza az avoni mester a Thália színpadára.

Matusek Attila a Bugrisok című Goldoni-darab után ismét klasszikust állít színpadra Kassán. Rendezőként egyszerre jellemző rá a téma és a helyzetek időnként pimasz újragondolása és a szereplők közötti viszonyrendszer életszagú megteremtése. Nem mellékes, hogy korábban már rendezett egy Szentivánéji álmot a pozsonyi magyar gimnázium diákszínjátszóival.

„Rengeteg tartalékot éreztem magamban még a szöveggel kapcsolatban, nagyon izgalmas anyag. Tulajdonképpen három darab rejtőzik ebben a komédiában. Tudok ugrálni közöttük, ide-oda mozogni benne, és amikor kezdeném elunni, mindig behoz a szerző valami izgalmas, új figurát. Mire azt megszoknám, visszahoz egy régit, és abban fedezek fel valami újdonságot. Ez az én habitusomnak nagyon megfelel. Nem szeretem a lassú, hömpölygő dolgokat – fejtegette a rendező. – Sok kiaknázatlan lehetőséget rejt a színházművészet. Gyakran megelégszünk olyan kompromisszumokkal, amelyeket meg sem kellene kötnünk, csak azért, hogy szeressenek minket. Mert félünk, hogy másként nem szerezzük meg a közönség szimpátiáját, figyelmét. A Tháliában ez a téma érdekes módon nem a mesteremberek jeleneteiben csúcsosodik ki, hanem Pukk személyében, ő az én szócsövem az előadásban.”

„Pukk nagyon különálló, mindent befolyásol, mindent irányít, mindenbe beleszól, de nagyon kívül van mindenen. A végén, amikor ott marad egyedül, olyan, mint egy magára maradt, elhagyott árvagyerek. Számomra plusz ízt ad ennek a figurának,, hogy egyáltalán nem fontos, férfi vagy nő játssza őt. Nem érdekes a neme, mert nem ez határoz meg egy gondolatiságot, egy eszmét, amit képvisel: hogy milyen nehéz szabadnak lenni” – taglalta koncepcióját Matusek Attila.

Az előadás egyik különlegessége, hogy Nádasdi Ádám fordítása alkotja a szöveg gerincét, de a rendező is jelentősen átigazította az egyes jeleneteket, beleírt és idéz más átiratból is.

„Shakespeare nagyon közel áll a mához, közelebb, mint például Goldoni. De szerintem az anyagot még közelebbivé kell tenni. Bármennyire gyönyörű is Arany János fordítása, bármennyire bravúros Nádasdi Ádám magyar szövege, bármennyire lenyűgöző ez a shakespeare-i nyelvezet, szerintem még pontosabban meg lehet fogalmazni azt, ami most lényegesnek tűnik. Persze így biztosan veszít a szöveg a költőiségéből, de hiszek abban, hogy szituációban, konkrétságban, olvashatóságban sokat nyer” – fogalmazott a rendező.

A Thália Színház a 2022/23-as évadát az Összetartozás és a Bizalom kulcsszavakra építette. Ennek jegyében rögtön az első bemutatóban az egész társulat szerepel, sőt három egyetemi hallgatóval is kiegészül a csapat. Katona Eszter, Hégli Bence és Balla Barnabás először mutatkozik be Kassán. Érdekesség, hogy Katona Eszter és Hégli Bence még diákkorukban Matusek Attila korábbi Szentivánéji álom rendezésében is szerepeltek.

„Az akkor önfeledt diákszínjátszás volt. Bármit mondott Attila, mi megcsináltuk, örömmel, szeretettel, boldogan. De most már, kőszínházban, fiatal színészként egy kicsit más, sokkal jobban érzékelem a saját felelősséget – véli Katona Eszter, majd hozzáteszi: – Ami kiskorom óta a legjobban érdekelt, az a közösségi munka és eleve egy közösség létrehozása, egy közösségben való létezés. Aztán persze az ember később rájön, hogy mindenkinek mást jelent a közösség. De még mindig ez izgat a legjobban. Egyre jobban átérzem a színház társadalmi felelősségét. Most már ez a fontos, nem az, én hogy érzem magam.”

Balla Barnabás bevallotta, hogy az utóbbi időben minden filmben, sorozatban az újkori Hamletet keresi, és rengetegszer meg is találja. „Annyira jó, hogy van egy ilyen erős minta, hogy létezik egy ennyire meghatározó archetípus, hogy van mihez visszanyúlni. Sokat segít ez a viszonyítási alap. Shakespeare valódi kincsestár.”

Hégli Bence egy-egy mondat fontosságára hívta fel a figyelmet: „Ha mi árnyak nem tetszettünk, ne lássatok hibát bennünk… Ez a mondat kontextusba helyez mindent. Igazi tételmondat. Mint annyi más. Markáns, erős. Olyasmit fogalmaz meg egy kétsoros rímpárban, amit másfél órás beszélgetésben is nehéz lenne. Shakespeare olyan, mint a parfüm. Hosszan el lehet mesélni az illatot, de ha ténylegesen megszagolod, az az igazi.”

A kassai Szentivánéji álomban Theseust és Oberont Ollé Erik, Hyppolitát és Titániát Varga Anikó játssza, a szerelmesek szerepében Lax Juditot, Madarász Mátét, Katona Esztert és Balla Barnabást láthatjuk, Pukként Hégli Bence mutatkozik be, az Athéné Társulat tagjai Bocsárszky Attila, Dégner Lilla, Varga Lívia, Nagy Kornélia, Nádasdi Péter és Rubóczki Márkó lesznek, Phylostratust Szabadi Emőke és Egeust pedig Illés Oszkár kelti életre. Az előadás díszletét Michal Lošonský, jelmezeit pedig Eva Miklisová tervezte. A színpadi mozgásért és a koreográfiáért Kántor Kata felelt. A fénymester ismét az újvidéki Majoros Róbert.