Az emberi viselkedés mintázatai a Tháliában

Ez több szempontból is izgalmas és bátor vállalkozás. Forgács Miklós dramaturg a következőket tartja fontosnak megjegyezni a 2010-ben született drámáról: „Borbély Szilárd döbbenetes erejű, felemelő remekműve egy szimbolikus utazásra hív. Egy különös város legkülönbözőbb zugaiban találják magukat a nézők a szereplőkkel. Hajnaltól hajnalig. Nyolc példázatban kínálja a darab tűpontos látleletét a mai kornak. Sokszor rosszkedvűen, kiábrándultan, de mindig nagyon szellemesen és játékosan. A helyszínek mindig nagyon valóságosak és nagyon jelképesek. Külváros és belváros váltakozik, periféria és központ, félhomály és fényáradat, átmenet és otthonosság, hétköznapok és abszurditás, a profán és a szent. Minden egyszerre ismerős és ismeretlen. Az elfeledett buszmegálló, a bank, a pályaudvar, a bár mosdója, a pláza, a lakópark, a színpad. Minden folyton mozgásban van, vagy mégsem. A szereplők vagy menekülnek, vagy rostokolnak. Próbálják megérteni a létezésük titkát. Mások és maguk előtt bizonygatják, hogy miért élnek éppen úgy, ahogy. Zakatol a hétköznapok ritmusa, amikor egyszer csak mindig jön egy hirtelen megtorpanás. A test, a pénz, a hit, a morál kérdései vetődnek föl banális és furcsa szituációkban. Hivatalnokok és életművészek, alvilági alakok és a rend őrei, közalkalmazottak és lecsúszottak, az illúzió mesterei, valamint ateisták, papok és filozófusok futnak össze. És mindig meglepő véget érnek a beszélgetések”.

Ki is ez az Akárki?

A mű alapját a huszonegyedik század valósága szolgáltatja, de fölsejlik a középkori moralitás az Akárki – Jedermann hagyománya is. A szerző felteszi a kérdést: mi történik akkor, ha az élet valóban megbicsaklik, és szembe kell néznünk eddigi tetteinkkel? 

Czajlik József rendezőt, a kassai színház igazgatóját mindig is érdekelte az Akárki-téma, illetve maga az alapmű, a középkori moralitásjáték. „Budapesten a Bárka Színházban 2005-ben rendeztem meg egy Akárki-parafrázist, Sibylle Berg Helge élete című darabját. 2013-ban a kassai Thália Színházban mutattuk be Kárpáti Péter Akárkijét a rendezésemben. Végül most, 2025-ben Borbély Szilárd változatát tűztük műsorra. Ez is az Akárki-variációk egyik állomása. Rákapcsolódik egy színházi hagyományra: picit didaktikus, sajátsága a népművelői kulturális koncepció, megidéz egy gondolati konvenciót, ami a Jedermenna kultuszból kinőtt. Nagyon izgalmas lesz. Fajsúlyos morális, szellemi kérdéseket feszeget közvetve, vagy közvetlenül. Az emberi viselkedés mintázatait próbálja egyfajta tükörként felmutatni, ami más darabokra is jellemző lehet, de ennek a műfajnak kifejezetten a sajátja”. 

Mi fontos az ember számára? 

A rendező összefoglalta, milyen témák voltak a legvonzóbbak számára a darabban: „Ha az ember onnan figyeli a létét, hogy majd minden elmúlik, és ha arra gondol, hogy mit szeretne magával vinni vagy épp mit szeretne itt hagyni maga után, akkor ez az önvizsgálat elindul egy, az addiginál kézzelfoghatóbb irányba, és az ember a cselekedeteit meg tudja vizsgálni. Átgondolhatja, mi a fontos számára, hogyan szeretné látni a viszonyait, milyen fázisban vannak a kapcsolatai, amikor kilép. Fontos a bűnök, vétkek, erénytelenségek számbavétele, de ezt a szerző rendre nem azért teszi, hogy lehangolja az embert, hanem pontosan azért, mert nem akar lemondani az emberről. Hisz a küzdelmek fontosságában, hisz a célokért való törekvés jelentőségében, meg van győződve arról, hogy a valóság reményteljes befogadása létezik. Ez a középkori konvencióvonal, de Borbély Szilárd is kapcsolódik ehhez: ha nem mondok le valamiről, akkor reményt sugárzok és egyfajta belső hitet szeretnék erősíteni.”

A Thália színészeinek nem egy-egy meghatározott szerepet kell eljátszaniuk, hanem több karakteres figurát. „Ráadásul ezt egy különleges, közös csapatként teszik a szereplők, valamiféle küldötteknek, egy másik szféra követeinek tekinthetjük őket. Különlegessége a szövegnek, hogy zárt, egymástól elkülönülő jelenetekből áll, amelyeket persze számtalan motívum és téma összeköt, de minden jelenet szinte egy önálló előadásnak tekinthető. Emellett a nagyon fajsúlyos dalok szintén nehezítik a színészi munkát, de könnyíthetik a nézői befogadást. Ez az előadás egy szeretetteljes erődemonstráció Akárkiért”.

Kik tértek vissza a Tháliába? 

Czajlik József a visszatérések időszakának nevezte ezt a próbafolyamatot, mivel több olyan alkotó csatlakozott hozzájuk ismét, akik a Thália életében nagyon fontosak voltak egy-egy időszakban. 

„A felkészülést egy kéthetes szakmai gyakorlat előzte meg Lucskay Róberttel közösen, amelyen kifejezetten a maszkhasználati technikák és a témára való intenzív felkészülés adta meg az alapot a megvalósításhoz. Most zeneszerzőként tért vissza Lakatos Róbert, a színház egykori zenei vezetője. Több mint két évtized után ismét egy kassai produkció vezető szerepében látható Fabó Tibor. Újra velünk dolgozik Kántor Kata is, aki közel tíz évig a színház koreográfusa volt. Számunkra fontos, jelentős, biztonságot adó nagy visszatérések ezek.” 

Fabó Tibor, aki hosszú ideig a Thália Színház meghatározó színésze és egy nehéz időszakban, az „intendatúra” idején igazgatója is volt, így vall a visszatéréséről:

„Hatvanéves fejjel már van mire visszatekinteni, az embert óhatatlanul is sokszor elkapja a nosztalgia. Ami egyáltalán nem baj, mert emlékek sora bukkan elő a múltból, és van mit mérlegelni. Számomra az ittlétem, hogy ismét, habár csak ideiglenesen is újra a kassai Thália Színház tagjaként létezem, számtalan szebbnél-szebb gondolatot, érzést jelent. Több mint húsz év után tértem vissza arra a helyre, ahol életem egyik legfontosabb szakaszát töltöttem. A nosztalgia keveredik ezzel a jelenből fakadó kellemes, jó érzéssel. Nekem ez egyfajta jutalomjáték.”

Immár harmadszor játszik Kassán Balla Barnabás, aki a Szentivánéji álomban és Az ember tragédiájában még mint színészhallgató vett részt, most viszont már diplomás színészként tér vissza. A kassai társulatból négy színésznőt láthatunk: Dégner Lillát, Lax Juditot, Szabadi Emőkét és Varga Líviát. A hat színész harminc szerepet formál meg. 

Az előadásban tizennégy rendkívül változatos stílusú dal hangzik el, Lakatos Róbert szerzeményei. A díszletet Gadus Erika, a jelmezeket Őry Katalin tervezte, a fénymester pedig ismét Majoros Róbert volt Újvidékről.