Samko Tále életre kel

Budapesti színházi előadás készül Daniela Kapitáňová Könyv a temetőről című regényéből, amely a kortárs szlovák irodalom egyik fényes gyöngyszeme. Bíró Kriszta előadásában, Pionírszív címmel láthatja majd az Örkény Színház közönsége.

A tizenhat évvel ezelőtti megjelenése óta több mint tíz nyelven napvilágot látott könyv Mészáros Tünde kiváló fordításában a tavalyi budapesti könyvfesztiválon keltett nagy feltűnést, amikor Szlovákia volt a rendezvény díszvendége. A kötet bemutatására Parti Nagy Lajos kapott felkérését, aki azonnal össze is boronálta Samko Tálét, a regény főhősét az ő Sárbogárdi Jolánjával, akit Bíró Kriszta is megformált már. Az Örkény Színház jeles színésznője a Zeitstücköt próbálta, amikor kezébe került a szlovák írónő regénye.

„Egy nap alatt elolvastam – meséli. – Megettem, de inkább felfaltam. Rögtön éreztem, hogy ez színház. Pedig akkor még nem is tudtam, hogy Daniela rendező és dramaturg egy személyben. Csak azt tudtam, hogy ezt meg kellene csinálni. Először pasira gondoltam. Hogy találok valakit, akinek majd azt mondom: figyelj, ez annyira zseniális, hogy el kell játszanod! Itt egy monológ, egy önmagába zárt, tragikus figura, egy negyvennégy éves, szellemi fogyatékos, törpe növésű ember, aki semmi másra nem vágyik, mint hogy betagozódjon a környezetébe, a társadalomba, és hogy ő is ugyanolyan rendes polgára legyen ennek a világnak, mint bárki más, és ehhez foggal-körömmel ragaszkodik. Ez a tragédiája. Ezért olyan magányos. Aztán jött a nyár, lent voltunk a tengernél Lajossal, és közöltem vele, hogy nagyon sokat gondolkoztam én már ezen, és nem bírom tovább magamba fojtani, döntöttem, ezt én akarom megcsinálni. Először levegő után kapkodott, majd azt kérdezte: jó, de hogyan? De mert látta, milyen elszánt vagyok, belegondolt, és azt mondta, ez tényleg jó ötlet.”

Ez után született meg a levél, amelyet Bíró Kriszta a komáromi születésű szerzőnek írt, hogy ő maga szeretné színpadra vinni Samko Tále tragédiáját. „Kedves Daniela, írtam neki. Ha csak nem fut ki a világból, akkor nő létemre szeretném eljátszani Samko Tálét. Mit szól hozzá? A legnagyobb boldogságomra szinte azonnal jött a válasz, hogy: boldogan! Természetesen megindokoltam neki, hogy én úgy gondolom, teljesen androgün ez a figura. Nem férfi vagy nő, bár mint mindent és mindenkit, saját magát is be kell, hogy sorolja valahova. De számtalanszor elmondja magáról, hogy nem nő rajta szőr, nincsenek testi vágyai azon kívül, hogy egy jó kefírt megegyen. Egészen furcsa figura. A sötétség angyala. Van benne valami nemtelen, koboldszerű, de még az a komikus szerencsétlenség is, ami jellemzi őt, teljesen nemtelen. Tehát semmiképpen nem egy klasszikus személyiség.”

Komáromban, ahol a regény játszódik, sok évvel ezelőtt, osztálykiránduláson járt a színésznő, de miután elolvasta a könyvet, Parti Nagy Lajos társaságában ott találkozott Daniela Kapitáňovával. „Idén tavasszal, amikor már készült a színpadi változat, és már behatóan ismertem a szöveget, elmentünk azokra a helyszínekre, amelyeket Daniela totál dokumentarista módon leír a könyvben. Láttuk a vasútállomást, a víztoronyt, a parkot a város szívében, a tengerészszobrot, a szakszervezetek házát, a pártházat, a színházat… Különös érzés volt ez számomra! Mintha a regény lapjain jártam volna. Mindez természetesen belendíti a fantáziámat. Ha van egy belső mozim, amelyet megsegítenek a valóság képei, az nagyon jó. De tartok tőle, hogy nem ezért tudom majd eljátszani a darabot. Érdi Ariadne régi barátom, munkatársam a színházban. Ő lesz az előadás asszisztense. Elolvasta a példányt, és azt mondta: izgatottan várja, mi lesz ebből, mert színházilag elképzelni sem tudja. Bennem is motoszkál ez a kérdés. Hogy ebből mi lesz? Maszkot nem szeretnék, de a látványtervező biztosan besegít. Mozgás, fény, jelmez, kellék… ez mind jól jön majd.”

A szellemi fogyatékosságot elmondja a szöveg. Samko Tále hozza majd a maga habitusát. „Autisztikus figura – vélekedik Bíró Kriszta. – A szöveg is jelzi, hogy valami nem stimmel nála. Az állandó önismétlés. A kényszerű rendrakás. A szavak sorba rakásának mániája. A szófordulatok.”

Daniela Kapitáňová teljesen szabad kezet adott a színésznőnek. Nem szólt bele regénye színpadi verziójába, amelyet Ari-Nagy Barbara dramaturggal és Szenteczki Zita rendezővel együtt hármasban hoztak létre. „Hogy hány ülésben, azt nem tudnám megmondani. Nyolc hónap alatt fejeztük be a munkát. Aztán a már majdnem kész példányt ollóval szétvagdaltuk, és az egészet lefektettük nálunk a szőnyegre. De nem abban a sorrendben raktuk össze, mint ahogy a könyvben áll, bár nem tértünk el tőle nagyon, csak a színházi prioritásokat tartottuk szem előtt. Csaknem hetven oldalt szabdaltunk szét, és illesztettünk össze. Ebből lett aztán negyvennyolc oldalas anyag, amellyel dolgozni fogok.”

Mácsai Pál, az Örkény Színház igazgatója az első perctől fogva nyitott volt az ötletre, a regény színpadi változatának bemutatására. „Ő nemcsak engem, hanem mindenkit biztat a társulatban, hogy ha ötlete van, egyedül akar létrehozni valamit, szóljon neki. Ha jónak találja, és úgy érzi, beleillik a színház profiljába, bátran álljon elő vele. Tavaly, nyár végén, amikor felhívtam, és elküldtem neki, hogy mi van a kezemben, azonnal jelezte, hogy érdekli őt az anyag. Érezte, hogy ez valami más. Elolvasta, és azt mondta: szuper, menjen!” Tehát menni fog. A próbák nemsokára el is kezdődnek, bemutató jövőre, március elején.