Rozsnyó könyve

Valahogy nem nagyon csíphették a mi Sándorunkat annak idején Rozsnyón. Pedig biztosan körbejárta, mint az a bizonyos szólásbeli Simon, amikor is megállapította és a naplójába bejegyezte, hogy „Rozsnyó völgyben fekszik, magas, meredek hegyek között, mint alamizsna-krajczár a koldus kalapjában.” Igaz, sokaknak tetszik a költői kép, már csupán azért is, mert Petőfi, a nemzet költője írta, ám a rozsnyóiak ugyancsak összevonják a szemöldöküket, mikor ez szóba kerül. Még hogy kolduskalap, alamizsna-krajczár: ugyan már, eriggy, eriggy az ilyenekkel Pelsűcre, féldikta, mit ízetlenkedsz, éktelenkedsz ezekkel „nálónk” – mondanák.

Viszont egy igazi, őshonos rozsnyói szívnek szinte balzsam – és mennyivel szívesebben hallgatja! –, mikor a következő leírás van előtte: „...A Gömör megyei bányászat klasszikus őshazája. Az Ökörhegy déli nyúlványinak tövében, hegyektől körülvett szépséges magaslaton terül el, amely a Csermosnya és Sajó völgyének összeolvadása által keletkezett nagyobb völgykatlanból emelkedik ki, s északnak a hármas csúcsú Kálváriára, kelet felé a Rákosra támaszkodik. (...) Dél felé a szemhatárt üdén zöldellő meredek peremmel bíró párkányhegységek zárják el: a szilicei és pelsőci fennsíkok északi falai, amelyek között nyíláson délnek fut a Sajó vize, a vasút és az országút. Elragadóan szép fekvése, és az a körülmény, hogy északról védve hegyi klímája kellemes tartózkodást nyújt, okozza, hogy míg egyrészt turisták és üdülők nagy számban felkeresik, másrészt mind több nyugdíjas települ le a »kis Grác«-ban.”

Persze, ez az emelkedett hangvételű, szecessziós leírás közel hetven évvel később keletkezett, pontosabban a kötetben szereplő dr. Hazslinszky Rezső Kalauz Rozsnyó és vidéke számára című leírásából való, de mégis...

Az idézetet Tököly Gábornak a Gömör-Kishonti Téka sorozatban megjelent Rozsnyó könyve című válogatásából vettem, amely történelmi és irodalmi szemelvényeket tartalmaz a város történelméről és a vele kapcsolatosan született írásokból. 44 szerző 58 szemelvényében olvashatunk Rozsnyóról, következésképp tehát különböző nézőpontokból született írások révén ismerkedhetünk meg a város viszontagságos történetének egy-egy fejezetével. Az ismertebb szerzők neveiből egynéhány: Bél Mátyás, Fényes Elek, Ila Bálint, Győrffy György és Hunfalvy János a történetírók köréből, Krúdy Gyula, Márai Sándor, Mikszáth Kálmán, Móricz Zsigmond és Petőfi Sándor irodalmi nagyjaink közül, valamint egy részlet II. Rákóczi Ferenc emlékirataiból.

A kötetben több írással is szerepel Tichy Kálmán, aki többek között a rozsnyói Városi Múzeum történetét is feldolgozta. A kötet öszszeállítója előszavában idézi Tichynek az 1943-as évre vonatkozó sorait, melyből a kötet kiadásának ötlete született: „A minden valószínűséggel Markó Károly által festett és az erdélyi Beszterce városának látképét ábrázoló olajfestményt a múzeum 3.000 pengőért eladta Beszterce városának, s az eladásból befolyt összeget részben kiállításának megrendezésére, részben a »Rozsnyó könyve« című kiadvány megjelentetésére kívánta szentelni. Ezen igyekezetünket azonban a háborús események sajnos meghiúsították.” Mindent egybevetve: nagyon izgalmas, sokszínű, Krúdynak és Mikszáthnak is köszönhetően szellemes, humorral fűszerezett könyvet vehet kezébe „Rozsnyó könyvének” olvasója. (Tököly Gábor: Rozsnyó könyve. Gömör-Kishonti Téka 7. Rimaszombat –Rozsnyó, 2003.)