Rosszkedvünk tele

KISS PÉNTEK JÓZSEF

A megalakulásának hatvanadik évfordulóját ünneplő Komáromi Jókai Színház február 15-i bemutatóján hosszan tartó állótapssal köszönte meg a közönség a Martin Huba m. v. rendezte különlegesen erős, pontos és szellemi izgalmat, színházi kalandot kínáló előadást. Megérdemelten. Színházunkban – egy-két kivételtől eltekintve – csak zenés bulvárprodukciók vagy operettek után emelkedett fel ülőhelyéről a nagyérdemű. Általában függetlenül az adott produkciók szakmai színvonalától.

Ez az előadás, a parlamenti széksorokra emlékeztetően elhelyezett benzines hordóival azonnal a parlament illúzióját keltette bennem. Csakhamar kiderült azonban, hogy a hordók tartalma nem a robbanásveszélyt jelentő benzin, hanem egy-egy fontos dramaturgiai-szcenikai feladatot ellátó textília, máskor egy hatalmas rózsacsokor – mégis azt a benyomást kelti, hogy bármikor robbanhat az egész pompás kóceráj, bármikor borulhat ez a kíméletlen zsarnoki sakkjátszmára épülő hatalom.

III. Richárd a hatalom megszállottja. Testi torzsága az oka mérhetetlen lelki magányából fakadó, abból táplálkozó féktelen hiúságának és parttalan önzésének. Átgázol mindenkin, térdig gázol kacska lábain a vérben. Shakespeare képes ezt a nagyon rafináltan és sok összetevőből felépülő jellemet minden összefüggésében ábrázolni. Árnyaltan, sok önmagának is ellentmondó, lélektanilag alig indokolható helyzettel igazolni delejes hatalmát.

A sok funkciót betöltő díszletet egy, a színpad előterében mozgatható vasrács konstrukció keretezi. A díszlet Jozef Ciller munkája. Sokat hozzátesz a céltudatosan és -irányosan megkomponált jelenetekhez.

Akárcsak Milan Čorba jelmezei. Közülük némelyik döbbenetesen pontos, karakterábrázoló; kész műalkotás. A legkiemelkedőbb – a címszereplőé mellett - Margit királyné fantáziadúsan eklektikus, mégis drámaian erős jelmeze.

Mindezt tetézi még a rendezői elgondolást, színészvezetést és a dramaturgiai hangsúlyok – ez utóbbi Varga Emese alapos és minden részletre kitérő, szakmaiságát dicsérő munkája –, pontosságát segítő színpadi mozgás, amely Juraj Letenay m. v. szakértelmének és kifinomult színpadi látásának, érzékenységének eredménye.

Az időnként felharsanó scénikai zenét Peter Mankovecký szolgáltatta. Ebből több is elfért volna benne, ám szerencsére a próbafolyamat során beiktatott dobolás hanghatásaival kiegészülve a teljesség hatását kelti.

Semmiképpen sem mehetünk el szó nélkül a pompás színészi alakítások sora mellett. Ilyen harmonikus „összhangzást” régen tapasztaltunk. Mindenekelőtt Mokos Attila (III. Richárd) karakterformáló erősségeit kell kiemelni, még akkor is, ha tagadhatatlan, hogy a bemutatóra elfáradt kissé. Nemcsak a fizikai állóképességét tette próbára a hosszas és intenzív felkészülési folyamat és a nyilvános főpróba, hanem a hangját is. A fátyolos, olykor kifejezetten túlerőltetett hangszálak „mögött” azonban ott volt a zsarnok, minden kegyetlenségével/esendőségével egyaránt. Teljes emberi karaktert mutatott fel, nagyszerű és emlékezetes pillanatokkal.

Huszonkét év után láthattuk újra a tőlünk induló, de pályáját magyarországi színpadokon kiteljesítő Rancsó Dezsőt, aki Buckingham szerepében egy mai cselszövő tündöklését és bukását mutatja be.

Szabó Szvrcsek Anita (Erzsébet királynő) orgánumával olyan regiszterekben tud dolgozni, hogy megsegítve azt apró gesztusokkal – esetünkben az ujjaival, a kezével ér el különleges drámai hatásokat – az együttes egyik nagy erőssége. Akárcsak Holocsy Krisztina (York hercegnő), aki a társulat adu ásza; ha kell, komika, ha kell, csehovi hősnő. Bandor Éva (Margit királyné) színészi kvalitásaihoz sem fér kétség; az a szakmai pontosság, beleérző és ábrázoló erő, ami az ő színpadi alakításait jellemzi, kezd olyan magaslatokat elérni, ami csak a legnagyobb színészek sajátja. Most is hátborzongatóan jó az alakítása. Miatta is érdemes megnézni az előadást. Még sok mindenki miatt, akiket most csak felsorolni jut hely: Tar Renáta, Olasz István, Szabó Viktor, Benkő Géza, Fabó Tibor, Skronka Tibor, Tóth Tibor, Bernáth Tamás, Majorfalvi Bálint, Ollé Erik, Hajdú László, Horányi László, Németh István, Ropog József, Tóth Károly, Szurcsík Ádám, Csicsó Tamás, Nagy László, Dékány Nikolett, és a két tragikus sorsú angyali kis herceg szerepében látható Simon Ákos és Simon Barna László.

York napsütése rosszkedvünk telét tündöklő nyárrá változtatta át – mondja a címszereplő az első jelenetben. Igen, egy kis napsütés, az olykor-olykor felcsillanó, lazító célzatú humor, komikum vagy tragikomikum az, ami elkelt volna még ebben az előadásban. Hogy az egyébként nagyon is „elegánsan” stilizált vérfürdők között olykor felcsillanjon valami más is; ne csak a mindent átszövő borzadály. Még akkor is, ha a szerző e korai művében erről nem gondoskodott.