Rossz szomszédság, török átok...

... így tartja a régi közmondás. Bizony, a rossz szomszédi viszony manapság is megmérgezheti az emberek életét. Mennyi bosszúságot okoznak a bíróságnak, mennyi időt, energiát rabolnak el! Nem beszélve arról, hogy mennyi papírt – beadványt, jegyzőkönyvet stb. – kell rájuk pazarolni! Az alábbi történetet barátnőm mesélte:

Több mint két évvel ezelőtt kezdődött. A veszekedés két szomszédos telektulajdonos között tört ki. A tanárt nevezzük az egyszerűség kedvéért Péternek, az ügyvédet Pálnak.

A tanár az aktív pihenés híve volt. Hétvégeken megszállottan művelte kis kertjét. Ásott, kapált, metszette a gyümölcsfákat, permetezte a szőlőt. A szőlőjére fordította a legtöbb gondot. Nemes fajta. Finom bor lesz belőle.

Az ügyvéd Pál, másfajta kikapcsolódás híve volt. Mialatt felesége kitakarított, a kis konyhában megfőzte a finom ebédet, az ügyvéd olvasgatott, pihent. Legtöbbször késő délutánig nyugágyában heverészett, szundított. Estefelé pedig kocsiba ült, s horgászni indult. ĺgy ment ez napról napra. Kertjét fölverte a gaz, nyüzsögtek a hernyók, a szőlő sem olyan volt, amilyennek lennie kellett volna. Igaz ugyan, hogy néha felfogadott egy-egy csellengő munkanélküli embert, de ezek látva, hogy a tulajdonos nem ellenőrzi munkájukat, ímmel-ámmal dolgoztak csak, s miután ettek-ittak, felmarkolták a napszámért járó pénzt, sietve távoztak.

Pétert ette a méreg, látva, mi történik a szomszéd telken. Szorgos munkájának a gyümölcsét – szó szerint azt – érezte veszélyeztetve. A peronoszpóra megfertőzte az ő gondozott szőlejét is, a hernyók s egyéb kártevők is átvándoroltak hozzá.

Egy darabig csak magában mérgelődött, s feleségének panaszkodott, nem akarta az odáig kialakított jószomszédi viszonyt megzavarni, de azután nem bírta tovább. Tapintatosan megmondta a véleményét. Később azonban csúnyán összevesztek. Minek az ilyen embernek telek – aki nem ügyel más vagyonára, nem veszi figyelembe a másik szorgalmas munkáját.

Pál iszonyatosan dühbe gurult. Ordítva kérte ki, hogy meri beleártani magát a szomszéd az ő dolgába. A telek az ő telke, senkinek nincs hozzá köze, ha nem csinál semmit. Micsoda egy piszkálódó alak a szomszédja...

Péter ezt a viselkedést már igazán nem tűrhette tovább. Elfogadhatatlannak látta a másik álláspontját.

Elmondták egymást mindennek. Végül aztán kölcsönösen feljelentették egymást becsületsértésért. Intelligens emberek, és nem tudtak közös nevezőre jutni. Igaz az is, hogy már neves költőnk, Arany János is megírta a szomszédok közti veszekedést (lásd Fülemüle).

Úgy látszik, a mai embereknek is vannak a szomszédi viszonyokkal problémáik. Pedig van egy másik közmondás is, mely szerint: A szomszéd az első rokon. Jó lenne, ha inkább eszerint élnénk, a kölcsönös tisztelet, tolerancia és tapintat jegyében.