Részletek az imanapokon elhangzott homíliákból és záróbeszédekből

„Mi, magyar keresztény hívek éppen a mai szentmisével, először így közösen szeretnénk hálát adni Istenünknek. Elsősorban hálásak vagyunk azért, hogy Szentatyánk, II. János Pál saját anyanyelvünkön, magyarul is szólt hozzánk Pozsonyban és buzdított, hogy – miután visszanyertük a vallásszabadságot – fokozottabban gondoskodjunk az ifjú nemzedék vallásos neveléséről, és hogy imádkozzunk a magyar papi hivatásokért. Igen hálásak vagyunk a Szentatyának ezért a figyelmezetésért, mert úgy látjuk, nagyon jól felismerte a magyar egyházközségeinkben a helyzetet... Van mit tennünk, javítanunk...” (I. Imanap, Ďurčo Zoltán atya homíliájából)

„Ide jöttetek imádkozni pásztorutódokért, akik közületek, a Ti családjaitokból nőnek fel, akiknek éppen úgy, mint az első pásztoroknak, az apostoloknak a fő gondjuk: vezetni a nyájukat, elöl lenni, mutatni a jó utat... Amikor elesünk, legyenek ott mellettünk. Amikor bizonytalanok vagyunk, hogy merre is kell mennünk – megmutassák az utat, mely Jézushoz vezet. Hogy amikor megfogyatkozik a hitünk és reményünk, a csapások, szenvedések, nem várt megaláztatások alatt, tudjanak erőt adni, hogy gyümölcsöző szőlővessző maradhassunk Jézuson, az isteni tőkén. Hogy a vele való együttélés gyümölcseként krisztusi szeretetet tudjunk oda vinni, ahol a sovinizmus gyűlölködik, ellenségeskedik...” (II. Imanap, Hites Kristóf atya homíliájából)

„Voltak és vannak nehézségeink, és ki tudja, milyenek várnak még ránk. Ha meggyőződésünk, hogy az ügy, amit képviselünk nemes, nem szabad meghátrálnunk! A kisebbségi sors sok mindenre megtanított bennünket. Igyekszünk feldolgozni magunkban, hogy a kereszténynek egyáltalán nem nevezhető korszellemben nevelődött többségi generáció és annak vezetői nem tudnak megbarátkozni azzal, hogy államalkotó nép vagyunk. Az anyaszentegyház többségi híveitől és vezetőitől azonban – akik a mi vezetőink is – elvárjuk, hogy egyenrangú egyházalkotó elemnek ismerjék el az itt élő magyar katolikusokat, mindazokkal a következtetésekkel, amik ezzel természetszerűen járnak.” (V. Imanap, Herdics György atya homíliájából)

„A Komáromi Imanapok célja zörgetni az ég ajtaját, zörgetni a Szentatya szívének ajtaját, zörgetni a Szlovák Püspöki Kar szívének az ajtaján magyar főpásztorért. Nem akarok kitérni a politikai eseményekre. Nem akarok diszkriminációkat emlegetni, melyek az iskoláinkat érintik. Ezzel kapcsolatban csak azt szeretném mondani, ha valaki az anyanyelvén mondja: szeretem a hazámat, szeretem az embertársaimat, szeretem a szlovák főpásztorainkat – biztos, hogy őszintén fogja gondolni. De ha valaki csak egy rákényszerített, betanult nyelven fogja azt ismételgetni – az csak színészkedés lesz...” (VIII. Imanap, Lénár Károly atya záróbeszédéből)

(Forrás: Bartakovics István: Hív a komáromi imanapi harangszó című könyve)