Nem politikai kérdésről van szó

A Jópásztor Társulat 2001 májusában egy memorandumot fogalmazott meg, amelyet eljuttatott a Szlovák Püspöki Karhoz. A hivatalos visszajelzés azóta is várat magára.

A Memorandum egyebek között megállapítja: a szlovákiai magyar katolikus közösség legnagyobb problémája, hogy „...pásztor nélküli nyájnak tekinthető, a Szlovák Püspöki Karnak egyetlen olyan tajga sincs, aki a magyar közösségből származna, aki átérezné eme közösség gondjait, és megfelelő jogkörökkel rendelkezne azok megoldására.”

A zömében katolikus magyarok által lakott plébániák egyharmada pap nélkül van, a másik harmadában nyugdíjas vagy szlovák anyanyelvű lelkipásztor tevékenykedik – derül ki továbbá a memorandumból. Megfogalmazói szerint e kép nem lenne ennyire siralmas, ha a katolikus magyar papság közül is lennének püspökké szentelt pásztorok, akik hovatartozásukból eredően szívükön viselnék a rájuk bízottak gondjait. A kérdést nem szabad a nyelvhasználatra leszűkíteni, hiszen nem arról van szó, hogy egy főpap képes-e jobb-rosszabb magyarsággal elolvasni egy liturgikus szöveget, hanem arról, hogy átérzi-e a szlovákiai magyar katolikusok problémáit és rendelkezik-e megoldásukhoz szükséges jogkörökkel. Szlovákiában nem létezik magyar nyelvű papképzés, ennek egyik következménye, hogy csaknem 50 kispap tanul Magyarországon, s többségük nem tér, vagy nem térhet haza. A magyar főpásztorok könnyebben el tudnák érni azt is, hogy a határon túl tanuló kispapok elsősorban itthon vállaljanak lelkipásztori szolgálatot. A szlovák püspökök felelőssége e téren nagy, hiszen igazi atyaként kellene keblükre ölelniük magyar papjaikat is. Igaz ugyan, hogy a Pozsony-nagyszombati Főegyházmegyében két magyarul tudó segédpüspök – Msgr. Dominik Tóth és Msgr. Vladimír Filo – is tevékenykedik, akik hűséggel és odaadással járnak bérmálni, de ez ma már kevés, nincs jogkörük a problémák megoldásához. A többi egyházmegyében pedig még rosszabb a helyzet, a püspökök nem tudnak magyarul, jobb esetben lelkipásztori látogatásuk során törve felolvassák a szentbeszédet.

A memorandum kitér az intézményi és szervezeti problémákra is: Népünk körében nincs hivatásgondozás, nincs papi továbbképzés, nincs céltudatos felnőtt lelkipásztorkodás és ifjúsággondozás. Még 1990 februárjában megalakult a szlovákiai magyar papok társulata, a Glória, amelynek vezetősége működéséhez egyházi jóváhagyást kér a nagyszombati megyéspüspöktől. Pozitív állásfoglalás hiányában azonban a társulat csak kiadóként működhet. Az iskolai hitoktatással kapcsolatban a memorandum felhívja a figyelmet arra, hogy aki ma Szlovákiában szakképzett hitoktató akar lenni, csak szlovákul tanulhat. Elenyészően kevés a katolikus magyar iskolák száma (8 alapiskola és két középiskola), ami hátráltatja a magyar anyanyelvű katolikus értelmiség képzését is. A pozsonyi teológiai karon két éven keresztül oktatják ugyan a magyar nyelvet is, de mivel a kispapok nem tesznek vizsgát belőle, magyar nyelvismeretük olyan siralmas, hogy a legtöbben még olvasni sem tudnak ezen a nyelven. (vmk)

A memorandum kidolgozói az alábbi javaslatokkal álltak elő:

1. a Szlovák Püspöki Karnak legyen magyar anyanyelvű tagja, aki bírja a szlovákiai magyar katolikus hívek és papok bizalmát, és aki olyan jogkörökkel rendelkezik, hogy képes megoldani ennek a közösségnek a problémáit;

2. a Kassai Főegyházmegyében és a Rozsnyói Egyházmegyében élő katolikus magyar hívek lelki gondozásának legyen magyar püspöki helynök felelőse;

3. a Szentszék az új egyházmegyék létrehozásakor ne aprózza fel a Szlovákiában egy tömbben élő katolikus magyarságot;

4. a Szlovák Püspöki Kar a hatékonyabb lelkipásztorkodás érdekében az egyes szakbizottságok mellett hozzon létre magyar szekciókat is;

5. a teológiai képzés során a magyar anyanyelvű kispapok megfelelő szervezeti formák segítségével anyanyelvükön is kaphassanak képzést. Kérjük, tegyék lehetővé a Magyarországon tanuló kispapok, illetve a már ott működő papok visszatérését szülőföldjükre;

6. meg kell oldani a szlovákiai magyar katolikus hitoktatók képzését és a hitoktatók státusának elismerését az egyház és az állam által egyaránt.

Végezetül arra kérik a Szlovák Püspöki Kar tagjait, hogy ne a politika optikáján keresztül vizsgálják ezt a kérdést – egy-két szlovák főpásztor ugyanis hangoztatja, hogy politikai kérdésről van szó –, hiszen a memorandum valós problémákra mutat rá, amelyek reális megoldásokat igényelnek.