Rész az egész

Mégis megpróbálom leírni ezt a működést, már amennyit ebben az irányban – korántsem megszakítás nélkül – haladhatok. Elképzelhető, hogy van abban valami véletlenszerű, ahogy a szövegek egyes szálait felveszi vagy éppen elhagyja az elbeszélő. Ugyanis mind az „unalmas” történetek, mind pedig a Sehány éves kisfiú című kisregény több szálat mozgat, amelyek időben, térben, modalitásukban meglehetősen eltérők, mégis egységes szövetté állnak össze. A kisregény egy család/félcsalád kialakulásának, az apa jelen- és távollétének története. Ehhez természetesen kellenek a családi történetek, mítoszok, másrészről olyan történetszálak, amelyek az elbeszélő, az anya szociális, érzelmi, kulturális helyzetét vázolják fel. Másrészről vannak a novellák, amelyek nagyrészt két ember viszonyát tárgyalják, legyen szó szerelemről, testvéri, illetve gyerek-szülő viszonyról, vagy az olyan, olykor fiktív egymás mellé kerülésekről, amelyeket a művészet csinálása tesz lehetővé. S itt jön képbe az aleatória. Ugyanis pontosan nem meghatározható az a minta, amely alapján ezek a szálak előbújnak, de ami a befogadó felől tekintve fontosabb: a kocka érkezésén, vagyis a véletlenen múlik, hogy az olvasó milyen irányban indul el az értelmezés során, milyen motívumok erősödnek fel számára a vágástechnika következtében. Talán műfaji különbség a korábban írt kisregény és a novellák közt, talán az elbeszélőtechnika időbeli módosulása, hogy az előbbi a szöveg elején felvonultatott szálakat variálja, szövi-bújtatja egymásba, míg a novellák elbeszélője kívülről hoz új és új, bedolgozásra váró szálat. (Mindezt ironikus fénybe vonja a nevek elmaradása, amikor a szereplő „Esztéta”, „Fiam apja”, „Ezredes” lesz.) S hogy Morsányi Bernadett kapcsán nem véletlen párhuzamot hozzak fel: hasonló eljárásokat alkalmaz, mint a Rövidre vágva című film forgatókönyvében Raymond Carver és Robert Altman, amit közben Godard-féle késleltetett-elsietett vágástechnikával vegyít. Még mindig a vágásnál, a montázsnál maradva: a Morsányi-próza leírt jellegzetességeihez kapcsolódnak – a történetszálak modalitásbeli különbségéből is adódóan – a szöveg a szövegben ötletes alkalmazásai, valamint a sok megidézett textus, legyen szó irodalmi vagy éppen zenei utalásról, egy teljes egészében bemásolt háborús visszaemlékezésről, fényképekről, ábrákról. Hogy a kötetcím provokációjáról, az „unalmasságról” már ne is beszéljünk. Kalandra fel! Morsányi Bernadett: A sehány éves kisfiú és más (unalmas) történetek. Kalligram, Budapest, 2015. 358 oldal.Értékelés 7/10 Beke Zsolt