Régi zenészek – régi és új dalokkal

Manapság a rég- és a közelmúlt slágereit közvetítő rádióállomások világszerte a nyolcvanas évekből játsszák a legtöbb felvételt. Hiába, ismét divatba jött az évtized. Napjaink menő együtteseinek egy csoportja is a nyolcvanas évek zenéjéből meríti az ihletet. Például a brit Duran Duran repertoárjából, amely az éra egyik legsikeresebb és leghatásosabb zenekara volt. Legalábbis utólag mindenki ezt állítja.

A Duran Duran (Simon Le Bon, Andy Taylor, John Taylor, Roger Taylor és Nick Rhodes) a legnagyobb sikerei idején a tinédzserek első számú kedvence, igazi tinizenekar volt – s mivel az ilyen formációkat a szakma általában nem veszi komolyan, így a lemezeiről szinte csak rosszat írtak a kritikusok. Később az együttes – a zenetörténetben eddig egyedüliként – kitört a „tinizenekar” kategóriából, ezért a szakemberek véleménye is megváltozott: a „szépfiúk” zenészekké értek, a korábban rossznak minősített albumok megjavultak. A tinicsapatok általában rövid életűek, ugyanis a könnyen megszerzett rajongóikat rövid időn belül elveszítik, elpártolnak (felnőnek) mellőlük, miközben újakat nem tudnak maguk mellé állítani, de Simon Le Bonéknak ez mégis sikerült. Igaz, nem ment zökkenőmentesen, az együttes pályáját nagy hullámvölgyek jellemezték. A zenekarhoz egy fontos újítás is köthető: forradalmasította a videoklip-gyártást – az első volt, amely sikerét a kezdeti években nagyrészt a klipjeinek köszönhette.

A Duran Duran ’80 őszén Hazel O’Connor előzenekaraként mutatkozott be, majd egy év múlva a Planeth Earth című dallal meghódította Európát. A következő, Girls On Film című felvétel és a hozzá kapcsolódó bizarr videó már sztárzenekarrá emelte a bandát. Később a tengerentúlon is hatalmas népszerűségre tett szert. A sikerek ellenére ’85-ben a tagok hiányérzete szakadáshoz vezetett. Andy és John Robert Palmerrel megalapította a Power Stationt, a többiek pedig Arcadia néven zenéltek tovább. Simon, Andy, John és Nick ’86-ban újra összehozta a Duran Durant, bár a Notorious című lemezük nem igazán lett sikeres. Andy ezt követően ismét távozott az együttesből, és elkészített két szólólemezt. ’88-ban Warren Cucurullo gitáros csatlakozott hozzájuk. A 90-es években is többször hallattak magukról – ebben az évtizedben a legnagyobb sikerüket ’93-ban aratták az Ordinary World című dallal.

A zenekar 2003-ban – 18 év után – a legerősebb felállásban tért viszsza, és tavaly új stúdióalbumot is készített. Az Astronaut című lemez minden ízében mai, miközben átlengi a 80-as évek hangulata is. Mintha a The Mamas And The Papas zenéje keveredne a Kraftwerk hangzásvilágával – az elektronika legalább olyan fontos szerephez jut rajta, mint a fülbemászó és az elszállós dallamok. Simon Le Bon külön dicséretet érdemel, mivel különleges hangjából fikarcnyit sem vesztett.

Az albumhoz kapcsolódó amerikai turné folytatásaként a Duran Duran jelenleg Európában koncertezik – ma este a Papp László Budapest Sportarénában lép fel. A zenekar már egyszer, 1988-ban koncertezett Magyarországon. Simon akkor nem igazán tudta ugyan, hol van, mivel Bukarest lakosságát üdvözölte... Remélhetőleg azóta megtanulta, hogy a magyar fővárost „kicsit” másképp hívják. Ma mindenesetre kiderül!