<p>Parti Nagy Lajos, a magyar nyelv nagy bűvésze és újítója ismét elkápráztat bennünket, méghozzá mesékkel. Nem először nyúl ehhez a műfajhoz, A pecsenyehattyú és más mesék azonban egészen más tészta, és négy év egyébként is nagy idő, azóta háromszázhatvan fokot fordult a világ kacsalábon, hogy mást ne mondjunk, az anyaországban lezajlott a fülkeforradalom.</p>
Recenzió Parti Nagy Lajos könyvéről a csütörtöki Új Szóban
És azóta az élet furmányosabb, bitangabb meséket produkál, mint a költői fantázia. Csak figyelni kellett a kormányzás művészetét hétről hétre, és alkotni egy nyelvet hozzá.
Remélem, vagyunk páran, akik tavaly április óta Parti Nagy miatt (is) izgatottan vártuk az Élet és Irodalmat, illetve rögtön a Magyar meséknél nyitottuk ki. Hetente nagyot alkotni nem könnyű dolog, még akkor sem, ha Orbán Viktorék kormányzás címszó alatt mindig gondoskodnak egy-egy abszurdba hajló, szürreálisan humoros témáról. Ezek a másfél flekkes kis glosszák azonban azt bizonyítják, hogy ahol van szellemi muníció, ironikus nézőpont és mesteri formaérzék, ott „fércnél maradandóbb” mű születik, amely kötetért kiált.
A kötetről részletesen a csütörtöki Új Szó kultúra rovatában olvashatnak!
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.