Ragyog rajta a sok gyertya

A mai, igen, a 21. századi ember ünnep- és hétköznapjait meghatározó szokások nem egy mindig volt állapotot tükröznek, hanem egy állandóan változó, elkopó-gyarapodó folyamatot. ĺgy van ez a karácsonyi ünnepkör két meghatározó jelképével, a karácsonyfával és az adventi koszorúval is. Az előbbit a magyar ember a hagyományos magyar karácsony fontos kellékének tartja, míg az utóbbit, bár (illetve: éppen, mert) csak az utóbbi esztendőkben terjed szélsebesen, sokan értéktelen nyugati hatásnak vélik. Pedig mindkét jelenség azonos tőről fakad, s elterjedésük mikéntje is rendkívüli hasonlatosságokat mutat.

Kezdjük a karácsonyfával. Történeti mércével mérve új jelenségről van szó, hiszen első fölbukkanása északnémet protestáns területeken a 15–16. századra tehető, ám igazi meghonosodása és elterjedése a német nyelvterületen, illetve a Skandináv félszigeten csak a 18–19. század fordulója táján következett be. Elsősorban főúri, nagypolgári körökben divatozott akkor, és fokozatosan terjedt a német nyelvterületen dél felé. Térségünkben a Habsburg uralkodóház hatására szintén főúri, nagypolgári körökben bukkant föl először. Tudomásunk szerint az első karácsonyfát a történeti Magyarországon a pozsonyi születésű Brunszvik Teréz állíttatta 1824-ben. A következő adatunk nem sokkal ezután a Podmaniczky családhoz köthető, mely 1826-ban állított karácsonyfát budai otthonában. Ezt követően aztán egyre több adattal rendelkezünk. Jáky Ferenc osli plébános 1855-ben a fal- iskolás gyerekei számára rendezett karácsonyfa-ünnepélyt. Réső Ensel Sándor írta le 1862-ben, hogy a Sáros megyei „jómódú földesurak alsóbbrendű cselédeik számára is készíttetnek karácsonyfát“. Ebben az időben már a kaszárnyákban is állíttattak a legénység számára, és a korabeli egyházi lapok is erőteljesen propagálták az új szokást. Nem csoda hát, hogy viszonylag gyorsan elterjedt, és a 20. század elején már csak néhány elmaradottabb, elzártabb területen hiányzott a karácsonyi ünnep kellékei közül. Mára pedig teljesen elképzelhetetlen a keresztény világ számára a karácsonyfa nélküli karácsony!

Napjainkban Európa-szerte advent első vasárnapján gyújtják meg az asztalra helyezett vagy a mennyezetre felfüggesztett, rendesen fenyőgallyakból, télizöldből készült, négy gyertyával ellátott koszorú első gyertyáját. A továbbiak a következő adventi vasárnapokon lobbannak lángra. Az adventi koszorú még a karácsonyfához képest is új képződmény. Az előbbihez hasonlóan, szintén északnémet területen, protestáns egyházi körökben alakult ki a 19. század első felében (az első egyértelmű nyoma 1833-ból származik), majd főként polgári, ipari környezetben, nem kis mértékben az iskolákban zajló képzőművészeti nevelés, továbbá a virágkereskedelem közvetítésével terjedt. A katolikus délnémet és osztrák területek a hatásnak hosszú ideig ellenálltak, s csak az első világháború után érte el őket. Bécsben is a húszas években bukkan fel. Ezt követően viszont éppen a katolikus egyház és a hívek révén terjedt elsősorban. Annak ellenére, hogy maga az adventi koszorú és a vele rokon különféle adventi kalendáriumok ilyen új keletű találmányok, egyes elemei (az örökzöld, valamint az idő- és fényszimbolika) természetesen sokkal régebbi gyökerűek.

Az adventi koszorú napjainkban gyakorlatilag az egész német nyelvterületen ismert, a kapcsolódó kopogtatókoszorúkkal és egyéb, karácsonyi hangulatot árasztó külső ablak- és ajtódíszekkel együtt. A jelenség persze hódít szinte világszerte, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy a legutóbbi adventi időszakok különféle kereskedelmi televízióállomásainak „teleshopping“-műsorai éneklő és kacsingató kopogtatókoszorúkat kínálnak a nagyérdeműnek.

Német telepesek révén az adventi koszorú már a két világháború között fölbukkan a Kárpát-medencében is. Dunántúli, vajdasági adatokkal rendelkezünk ennek bizonyítására. Ezzel szemben az erdélyi szászok körében, érdekes módon csak a második világháború után terjedt el. Az adventi koszorú az erdélyi Sóvidéken is ismert, de hogy mióta, arra sajnos nem derül fény, ám rendkívül tanulságos, hogy itt a reformátusok lényegében a katolikusoktól vették át az eredendően protestáns szokást.

Térségünkben, a szlovákiai magyarság körében a jelenség viszonylag új keletű, s fölbukkanása, elterjedése lényegében az utóbbi évtizedre tehető. Amíg 1989 előtt adventi koszorút jószerével csak az osztrák televízióban vagy külföldi karácsonyi üdvözlőlapokon láthattunk, mára a karácsony előtti hetekben bőséges kínálattal találkozunk. Ott van városaink piacain éppúgy, mint képeslapjaink karácsony előtti számaiban. De vajon milyen mélyen hatolt be legszentebb családi ünnepünk belső intimitásába, elterjedése mennyire tekinthető általánosnak a szlovákiai magyarság körében?

A Fórum Társadalomtudományi Intézet komáromi Etnológiai Központja 1999 és 2000 adventjében kérdőíves felmérést végeztetett, melynek keretében hét dél-szlovákiai településen vizsgáltuk meg az adventi koszorú ismertségi és elterjedtségi fokát. Mivel többé-kevésbé teljes képet szerettünk volna nyerni a dél-szlovákiai helyzetről, kutatópontjaink közé négy kisalföldi és három gömöri települést soroltunk be. A kutatópontok kiválasztásánál figyelembe vettük a vallási és nemzetiségi összetételt is. A kérdőívek a vizsgált háztartások, családok vallási és etnikai hovatartozásán kívül figyeltek a vizsgált csoport társadalmi, szociális helyzetére, iskolai végzettségére is. Érdeklődésünk arra is kiterjedt, hogy ha ismerik az adventi koszorút, emlékezetük szerint honnan, valamint hogy maguk készítik-e vagy pedig vásárolják? Kérdezőbiztosainkkal az adventi koszorú elhelyezését és formáját, díszítményeit is leírattuk, fényképeket is készíttettünk. Nem figyeltünk viszont oda két fontos kérdésre: előre nem tudhattuk, így menet közben derült ki, hogy sokan csak közvetlenül karácsony előtt veszik meg az „adventi koszorút”, és helyezik el a karácsonyi asztalon, ami által természetszerűleg elsikkad az eredeti funkció. Sokan az egy gyertyával ellátott karácsonyi koszorút, valamint a külső ajtóra függesztett kopogtatókoszorút is adventi koszorúnak hívják.

A rendelkezésünkre álló szórványos adatok, valamint a kérdőíves felmérés eredményeiből megállapítható, hogy az adventi koszorú elterjedése a kilencvenes években vette kezdetét a szlovákiai magyarság körében, annak is elsősorban nyugati szállásterületein. Elsősorban városi, továbbá értelmiségi, vállalkozói körökben ismert. Egyik legfőbb terjesztője a katolikus egyház.