Psota Irén tiszteletére

Fantasztikus lénye és kisugárzása volt, a hangját, gesztusait senkivel se lehetett összetéveszteni, különleges egyéniség volt – hangoztatta Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház főigazgatója, emlékeztetve arra, hogy a színésznő pályafutása során csaknem 8 évig volt a Nemzeti Színház tagja, és egyebek mellett Gertrudis szerepét is eljátszotta. 

Lőte Attila Jászai Mari-díjas színész, pályatárs hangsúlyozta: Psota Irén a Bem rakpart 30. szám alatt élt 1970-től haláláig. A színésznő nagyon érzékeny, rendkívül sokoldalú művész volt – mondta, hozzátéve: fiatal koruktól kezdve, 1959-től sokat játszottak együtt. Így például a Cseresznyéskertben, a Vőlegényben, a Hamletben, a Svejkben, a Yermában, az Olympiában, a Black Comedyben, A waterlooi csatában vagy a Csak semmi szexben játszhatott a színésznő oldalán. Psota Irént méltatva elmondta: bármilyen műfajban hiteles alakítást nyújtott. „Drámában, tragikomédiában, vígjátékban vagy énekes bohózatban az ő megérzései, szerepfelfogása és stílusérzéke mindig a helyes irányt mutatták” – tette hozzá.

Hegedűs D. Géza Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, rendező felidézte: Psota Irén 1952-ben végzett a Színház-és Filmművészeti Főiskolán, osztálytársai voltak többek között Váradi Hédi, Horváth Teri, Szemes Mari, Berek Kati, Farkas Antal és Soós Imre. „Ezek a nevek jellemzik azt a háború utáni korszakot, amely megszülte ezeket a csodálatos művészeket, akikben elementáris erő működött, hogy az emberről, a mi világunkról emberséggel, odaadással, egymás iránti szolidaritással nyilvánuljanak meg, és adjanak valamit a magyar színházkultúrának és az egyetemes kultúrának is” – hangoztatta. Kiemelte: Psota Irén öntörvényű, dinamikus, zseniális művész volt. „Művészi pályája is lenyűgöző, felejthetetlen és teljes volt, élete utolsó éveiben is méltósággal és humánus magatartással lépett vissza a színpadról” – emlékezett a színésznőre Hegedűs D. Géza. (MTI)