Privát dolgok és a Vosztok tó

Tóth László, Zalán Tibor, Grendel Lajos. N. Tóth Anikó, Németh Zoltán és H. Nagy PéterSomogyi Tibor felvételeS nem kevésbé nehéz helyzetben van a tudósító, ha legalább tömören vázolni akarja a bemutatott valamennyi kötetet, hiszen mindegyik többet érdemelne, mint csupán néhány sort. N. Tóth Anikó a tőle megszokott alapossággal és pontossággal remekül ellátta feladatát, jómagam csupán egy-két momentum felvillantására vállalkozom, abban a reményben, hogy az irodalom iránt érdeklődők kedvet kapnak e kötetek fellapozásához.

H. Nagy Péter, aki Magyarországról „honosodott” Szlovákiába, két kötettel is jelen van már a sorozatban: a Féregjáratok, valamint a Paraziták túlnyomórészt a kortárs irodalommal foglalkozó tanulmányokat, esszéket, kritikákat ad közre, de kitekint az olyan peremműfajok felé is, mint a vámpírregény vagy a fantasy. H. Nagy Péternek, aki szeptembertől a Szőrös Kő című folyóirat főszerkesztőjeként is tevékenykedik, az irodalmon belül sokrétű az érdeklődése, írásaival rendkívül változatos szellemi műhelyekben tűnik fel, így kalauzolásával izgalmas kirándulásokat tehetünk az irodalomban. S bár egy jó értelemben vett „megszállott” irodalmárral beszélhetünk esetében, nem ez az egyetlen vesszőparipája – a biológia is nagy hobbija. ĺgy aztán nem meglepő, hogy amikor N. Tóth Anikó arról érdeklődött, mi foglalkoztatja most leginkább, H. Nagy Péter az Antarktisz jege alatt húzódó Vosztok tavat említette.

Németh Zoltán kötete A bevégezhetetlen feladat címmel jelent meg a sorozatban, és nagyrészt hazai szerzők műveiről született kritikáit, valamint interjúit tartalmazza. Kitűnő kritikusunk elárulta, eredetileg egyáltalán nem akart kritikát írni, ő inkább olvasni akart, de volt egyfajta elvárása kritika a hazai közegben, így eleget tett neki. Mint elárulta, kritikaírás közben megpróbálja magát függetleníteni attól, kinek a könyvét olvassa, és egyedül a szövegre figyel, annak kvalitásait igyekszik elemezni, függetlenül attól, kinek a neve szerepel a könyvön szerzőként. Talán némileg meglepő, hogy egy kritikus kötetében interjúk is szerepelnek, de mint Németh Zoltán megjegyezte, egy interjúban olyan dolgok is elmondhatók, olyan kérdésekre is választ adhat, amire a kritikában nincs lehetőség.

Szavait megerősítette Tóth László is, hozzátéve: igazán jó, izgalmas interjú csak akkor készülhet, ha a kérdező többet tud interjúalanyáról, mint ő saját magáról. A sorozatban Lapszél címmel napvilágot látott kötetében egyébként csaknem húsz év írásait lapozta fel, azokból válogatott. N. Tóth Anikó véleménye szerint a írások mögött egyfajta „szerzői autobiográfia” is meghúzódik, és „egy picit a nosztalgia könyve is”. Tóth László megjegyezte, ő „ceruzával olvasó ember”, vagyis a könyvei lapszélei hemzsegnek a jegyzeteitől, innen a kötet címe. Inspirációt pedig a „közvetlenül és közvetetten megélt emberi élményekből” merít. Azt, hogy főleg nemzedéktársairól ír, így indokolta: „Engem nemcsak az irodalmi és esztétikai kánonok érdekelnek, hanem az emberi, lelki értékek is”.

Grendel Lajosnak az Új Szó Könyvjelző mellékletében, a Vasárnapban, valamint a Mozgó Világban egy éven keresztül megjelent publicisztikai írásai A kutya fája című kötetben olvashatók. Elmondta, örült, hogy kipróbálhatta magát ebben a műfajban. Ami pedig a publicisztikája olvasói visszhangját illeti, az író megjegyezte: a Vasárnapban egy éven keresztül megjelent írásaira mindössze két névtelen levelet kapott, és ez nem olyan rossz eredmény.

A sorozat legfrissebb kötete Zalán Tibor esszéit, kritikáit adja közre. Amint azt a szerző kedélyesen megjegyezte, semmiféle konkrét szempontok alapján nem válogatott. Az Elfogult írások darabjait Barak László nógatására gyűjtötte össze, egészen pontosan azokat, amelyeket még megtalált. Mindenesetre ne vegyük teljesen készpénznek a szavait, mert Zalán Tibor, annak ellenére, hogy nem archiválja írásait, minden bizonnyal jól tudta, mit és hol kell keresnie. ĺgy a kötetből természetesen sok egyéb írása mellett nem maradt ki az 1970-es években megjelent, a saját generációjáról szóló, programadóvá vált esszéje, az Arctalan nemzedék sem. Zalán Tibor szerint 1945 után ez volt a legvédtelenebb nemzedék, amelynek rendkívül nehéz volt publikációs lehetőségekhez jutnia.

Azt is megtudhatta az est közönsége, mi az, amit az írók az irodalomban és annak környékén nem szeretnek. Zalán Tibor és Grendel Lajos egybehangzó véleménye az volt: magát az irodalmi életet. Zalán Tibor ezzel indokolta, hogy ma már semmilyen szervezetnek nem tagja és nem jár sehová, „csupán” az írással foglalkozik. Grendel Lajos pedig eloszlatta azt a tévhitet, hogy az írók szeretnek egymással találkozni és irodalomról beszélgetni. „Az írás teljesen privát dolog” – mondta. Csak akkor válik „közüggyé”, amikor megjelenik.

Az olvasók egy része azonban úgy van ezzel, hogy igenis szeret az írókkal találkozni, megtudni egyet s mást a műhelytitkaikról meg róluk is. Nekik mindenképpen élvezetes estét szereztek jelenlétükkel.