Pokoli (vég)napok, bérelt villában

Arról az emberről, aki 1985-ben lett a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára, hazájának első embere, s a nemzetközi békefolyamat előmozdításában elévülhetetlen érdemeket szerzett, a Szovjetunió szétesését azonban nem tudta megakadályozni. Ötvenöt évesen vetett véget a pangás időszakának, kádercseréivel életet lehelt a szovjet bel- és külpolitikába, meghirdette a peresztrojkát, a gazdasági és politikai élet átépítését, a glasznoszty jelszavával pedig nemcsak a szovjet – a világpolitikába is fordulatot hozott.

Vitalij Manszkij Gorbacsov.mennyország című, cseh–lett koprodukcióban forgatott, százperces dokumentumfilmje a peresztrojka megviselt, magányos vezéralakjáról, a Szovjetunió utolsó pártfőtitkáráról szól, aki egy államtól bérelt, személyzettel ellátott házban tölti pokoli (vég)napjait. A poklot ő emlegeti, bár nem kell lemondania semmiről, ami szemének-szájának ingere még ma is, hiszen kaviárból és vodkából is jut az asztalára annyi, amennyit csak kíván. Hiányérzete ezen a téren nincs, csak imádott felesége, Raisza hiányzik neki. Pénz és hírnév őt már egyáltalán nem érdekli. Foteléből alig bír felkelni, mozgásában guruló járókeret segíti. A hallása is megromlott. Jobb óráiban orosz–ukrán népdalokat énekel, és Jeszenyint szaval, mindennapjai mégis inkább a túlélésről, egyre romló egészségi állapotáról szólnak. Titkai ez ügyben nincsenek. Csak éppen nem válaszol minden kérdésre. Mint ahogy hősként sem akarja feltüntetni magát. Azzal a megállapítással sem ért egyet, hogy komoly hatással volt a világtörténelemre. Egyvalamit azonban beismer: felesége 1999-ben bekövetkezett halálával elvesztette élete értelmét. Lánya és unokái külföldön élnek, ritkán látogatják, pedig mint mondja: kaptak tőle pénzt is, lakást is, hogy jól startoljanak az életben. „Fogy az erőm” – hangoztatja, és látni rajta, hogy bár szellemileg teljesen rendben van, fizikailag egyre gyengébb. Meghízott. Betegeskedik. Az elmúlt évtizedek teljesen megváltoztatták arcvonásait.

Ennek a filmnek az is lehetne a címe, mondja, hogy Beszélgetés egy fura fazonnal. Talán azért is, mert Lenint Istenként emlegeti, magát a szabadság szónokaként, bár tudja: a mai orosz rezsim mindennek nevezhető, csak szabadnak és demokratikusnak nem.

Három évvel ezelőtt Találkozás Gorbacsovval címmel Werner Herzog, a híres német rendező (Kaspar Hauser, Woyzeck, Fitzcarraldo) készített dokumentumfilmet az orosz politikusról, aki nemcsak elődeitől, hanem utódaitól is nagyban különbözik. Herzog három interjúját archív képek és filmhíradó-bejátszások színesítik, és megszólalnak benne Gorbacsov barátai, tisztelői is. Putyin egyetlenegyszer tűnik fel a filmben. Raisza Gorbacsova temetésén. Herzog vele nem készített interjút. Az ő portréfilmje egy magányos ember visszaemlékezése és végső számvetése.

Manszkij, a posztkommunista orosz rendszer elszánt kritikusa évekkel ezelőtt a Kreml udvari filmeseként Putyin tanúi címmel forgatott filmet. Többrészes sorozatában, A vörös cárokban, a Gorbacsov. A birodalom című résszel vívta ki az akkori orosz politikai vezérkar ellenszenvét. Hazájában persona non grata lett, s bár ukrán származású, Lettországban telepedett le.

Herzogtól eltérően Manszkij nem ékelt be egyetlen archív felvételt sem a filmbe, sőt politológusokat, történészeket, egykori ellenfeleket sem szólaltatott meg. Ő megelégszik Gorbacsovval, belőle próbálja – inkább kisebb, mint nagyobb sikerrel – kipréselni azt, amit tudni szeretne egy letűnt kor kulisszatitkairól. Gorbacsov azonban nem minden kérdésére ad egyértelmű választ. Néha szándékosan teszi ezt, máskor megmosolyogtatóan hátrálva fogalmaz. Putyinnal, mint kiderül, nincs személyes kapcsolatban. Az utóbbi években háromszor szeretett volna tárgyalni vele, de egyszer sem volt rá lehetősége. Putyin mindig az utolsó pillanatban mondta le a találkozást. Oroszország jelenlegi vezetője orwelli alakként van jelen Gorbacsov villájában. A bekapcsolt, ám lehalkított tévékészülék folyamatosan őt mutatja. Mintha vigyázó szemét végig Mihail Szergejevicsen tartaná.

Európa több országa, Japán, az Egyesült Államok és Kanada már vetíti a filmet. Oroszországban sem a tévé, sem a mozi nem tűzte műsorára, de még az interneten sem látható. Csupán a független dokumentumfilmesek moszkvai fesztiválja, az Artdokfest mutatta be, amelynek élén Vitalij Manszkij áll. Az orosz főváros legnagyobb mozijában nyolcszor vetítették, s minden alkalommal telt ház előtt. A vetítéseket azonban hangos tüntetések előzték meg. Azok, akik nem szeretik Gorbacsovot, követelték, hogy állítsák végre bíróság elé. Azok viszont, akik továbbra is kitartanak mellette, könnyes szemmel jöttek ki a moziból. A film külföldi sikerével egyáltalán nem foglalkoznak az orosz lapok.

„Gyakran hallom, hogy a Gorbacsov-érának rég befellegzett – panaszolja a történelem pajzsára emelt ember, aki a kamerák előtt egyszer lazán keresztet vet. – De kérdezem én: ki állít ilyet? Ez a korszak még csak most kezdődik.”

Lehet, hogy a jövő majd őt igazolja?

A szerző a Vasárnap munkatársa