Poénok és könnyek

Az Új Szó április 15-i számában igazgatói örömkönnyekről számol be a tudósító Húszmillió és könnyek című írásában, amely a szlovákiai magyar hivatásos színjátszás fél évszázadával foglalkozó szakmai találkozóról készült. A közvélemény pontos tájékoztatása érdekében el kell mondanom, hogy miután Száraz József, a Nyitra megyei önkormányzat kulturális bizottságának tagja közölte, hogy tevékenységi költségvetésként 19 577 000 koronát kap a színház, hangulatoldó poénnak szántam, hogy a „Száraz-adat” nyomán nedves lesz a szemem. A tanácskozás vezetője, Miklósi Péter is igazolhatja, hogy pusztán szópoénkodásról volt szó, amelyet ő is és én is beépítettünk felszólalásainkba. Valódi könynyekről szó sem volt.

Ám ha ez a közel húszmilliós összeg tartalmazza azt a sokszor felemlegetett 5 millió koronát is, amelyet a Komáromi Jókai Színház javítások és rekonstrukciós munkálatok elvégzésére kapott, akkor valóban okom van a könnyekre. Csak nem az örömtől. Mert a naptári év során megvalósítandó produkciók költségeire, de még a közszolgálati törvény által szavatolt, a korábbihoz képest javuló bérekre sem futja majd.

Kiss Péntek József, a Komáromi Jókai Színház igazgatója

A Jókai Színház igazgatójának magyarázatát kizárólag a minél részletesebb és árnyaltabb tájékoztatás érdekében közöljük. Munkatársunk ugyanis semmilyen hibát sem követett el, az a társulat jubileumi rendezvényén elhangzottakat pontosan idézte. Nem tudhatta, hogy Száraz Józsefnek, a Nyitra megyei önkormányzat képviselőjének bejelentésére adott válaszában Kiss Péntek József mit gondol komolyan és mit szán „szópoénnek”. Rendezőként neki még inkább tudnia kell, hogy ha a színpadon elhangzottakból valamit félreértenek, akkor az nem a néző és nem is a tudósító hibája.

(A szerkesztőség)