Piros vízben, egyedül

A Boldog új élet két kockájaBerlinben e három alkotás közül egyedül ez utóbbit jutalmazták elismerő oklevéllel. Szinte hallom azok véleményét, akik a szemlén is fanyalogva fogadták a filmet: csak a témája, a múltját kereső cigányfiú miatt kellett a történet a németeknek. Azért, hogy megmutathassák: „Lám, lám, mi érzékenyek vagyunk az ilyen kelet-európai emberi tragédiára.” Én sem állítom, hogy nem így gondolkoztak, amikor beválogatták a filmet, Bogdán Árpád azonban egy súlyos emberi problémát boncolgat debütáns munkájában.

Egy névtelen város személytelen utcáit, tereit járjuk, azokat a helyeket, ahol a nevelőotthonból kikerült cigányfiú közlekedik. Zárt világ után a határtalan (boldog?) élet. Huszonéves hősünk egy peremkerületi lakótelepen él sivár, de nem lepusztult lakásában. (Jó lenne persze tudni, hogy jutott hozzá, ki segítette, mennyi pénzébe került?) Munkája van, barátai azonban nincsenek, családjáról semmit sem tud. Foszlányokat látunk a múltból, váratlanul bevillanó képeket: erdőszéli lakókocsiban cigány férfi késsel szúrja le feleségét, a nőt mentő viszi el, soha többé nem látjuk, de a férfivel sem találkozunk újra. Rendőrök jönnek, szalad a gyerek, be az erdőbe, anyja biztatására, a rendőrkutyák elől azonban nem tud menekülni. Nevelőotthonba kerül, apja sosem jelentkezik érte. Múltjáról semmit sem tud, vágyai irreálisak, céljai nincsenek. Él. Van. Dolgozik. Alkalmi cimborák autólopásainak közvetlen szemtanúja. Ő maga nem bűnözik. Meg tud állni a lábán. Munkahelyén nincsenek gondjai, becsülettel végzi a dolgát. Van egy család, ahol fel-feltűnik néha, nagymama és unokája szívesen látja, a kislány imádja, ha tőle kapja a mesét. Megmaradni mégsem tud köztük. Marad a majdnem üres lakás. A biztos menedékhely. Szorosabb kapcsolatok kialakítására alkalmatlan. Meg sem próbálkozik vele. Utógondozója hívja magukhoz hétvégére, feleségével együtt szeretettel várják, mondja a középkorú férfi, hősünk erre is csak valami olyat mond, hogy „egyszer majd elmegyek”. Mi persze tudjuk: soha nem fogja felkeresni őket. Az utógondozó egy nap különleges ajándékkal lepi meg: átadja neki azt a dossziét, amely a gyerekkorát feldolgozó iratokat tartalmazza. Túl sok azonban ezekből a papírokból sem derül ki, korábbi életéről alig tud meg valami újat, a múlt nem engedi, hogy közelebb férkőzzön hozzá. Marad hát a magány, a gyökértelenség, a teljes kétségbeesés. Már hiányzik a munkahelyéről. Nem megy dolgozni. Nem csavarog, nem a városban bolyong, a lakásban ér véget élete drámája. Befekszik a fürdőkádba, s mint ahogy már sokszor megtette: lebukik a víz alá. S akkor bevillan egy kép a gyerekkorából. Csipkebogyót szedtek az édesanyjával. A víz is piros lesz. Egyre pirosabb.

Nem hibátlan Bogdán Árpád filmje. Vannak benne kisebb-nagyobb döccenők. Többször is bead bizonyos elemeket. Egy-egy epizódnál értelmetlenül sokat időzik, fontos kérdésekre felejt el választ adni. És nem azért, mert nincs rendezői diplomája, hanem mert úgy érzi, nem kell mindent elmondani vagy megmutatni. Még abból sem, ami igazán lényeges. Ennek ellenére mégis azt mondom: a Boldog új élet nem a súlytalan, érdektelen filmek számát növeli. Megérinti a nézőt. Beletúr a lelkébe. Ehhez azonban olyan szereplő kellett, mint Orsós Lajos, aki annyira hitelessé tudja tenni a történetet, mintha a saját életére nyitna ajtót. Pedig nem. Ebben a filmben a rendező életének bizonyos mozzanatait látjuk Orsós Lajos érzékeny játékával. Tőle nem kérhetünk számon semmit. Szuggesztívebb teljesítményt egy tehetséges színész sem nyújtott volna ebben a szerepben. Győri Márk és Szabó Gábor kamerája hidegen és keményen fogalmaz, de többet egy fokkal sem ad, mint az ilyen és hasonló filmek képi világa. Egyedül a zene, a Membrán zenéje tud hozzátenni valamit a történethez, bár ott is van egy furcsa yonderboios utóérzete a nézőnek. De mert Orsós Lajos arca szavak nélkül is jól beszél, nem tudunk elszakadni a filmtől. Kivárjuk a tragédiát.

Bogdán Árpád egy lelkészképző főiskola szociális munkás szakára járt, most másodéves Pécsen, romológia-pedagógia szakon. Nem kétséges: filmrendező lesz. Már most is az, de lesz még jobb is. A Boldog új élet egyértelműen erre utal. Az írás sem okoz gondot neki. Versei jelennek meg, újságokban publikál, a Boldog új élet forgatókönyvét is ő írta. A festészettel is kacérkodik, sőt színpadon is látható néha.

Igazán sokoldalú. Nem kevés keresnivalója van a pályán. Berlin is arra biztatta: ne adja fel.

Makacs tehetség. Biztos, hogy folytatja.