„Pipacspirossal zendüljön a világ!”

Nem drámával van dolgunk, bár (a sokszínűsége miatt) mégiscsak átszövi a cselekményt egy-egy szállal. Leginkább akkor, ha társadalmi áthallásokat vélünk felfedezni a sorok között. Inkább komédia a Hajrá boldogság! (Happy-Go-Lucky) című angol film, bár nem a kommersz, csapnivaló fajtából. Szerelmi szál teszi árnyaltabbá az összképet, de nem tipikus romcom (romantikus vígjáték). Feel-Good Movie? Inkább Sally Hawkins-parádé.

A 33 éves brit színésznő lubickol Poppy (a Pauline becézése – a rendező/forgatókönyvíró édesanyját is így hívják) szerepében. Hawkins kisasszony szerepelt már a két legutóbbi Leigh-filmben mellékszereplőként, itt pedig ő áll a középpontban. Ragyogó leányzóként, aki képes környezetét boldogabbá tenni. Fergeteges alakítás! Arany Glóbusz.

Angol Amélie? Elkerülhetetlen a párhuzam, bár itt nem Audrey Tautou varázsolja el a nézőt, hanem egy kisbéka. Csacsog, fecseg, nevetgél és nevettet. Kinek nincs egy ilyen csapongó, izgága angyal ismerőse? S ki nem pofozná fel néha? Talán idegesítő a Poppy-világ, de semmiképpen sem elítélendő. Nem tud megváltani mindenkit, de legalább megpróbálja. Megér egy próbát a történet felvázolása is. Hagyományos értelemben sztori nincs, bár lineáris a cselekmény, mégis, mintha laza szálak mentén futna csak össze az epizódok sokasága. Pár jelenet kifut, néhány epizód meg nehezen illeszkedik a történetbe, de az apró mozaikdarabkák csak megtalálják helyüket. Furcsa meseszövés, viszont működik! Értő kezek között kelt életre. Nem véletlen az Oscar-jelölés, mint ahogyan a fesztiváldíjak sem.

Eddie Marsant (Scott) ugyan nem halmozták el kitüntetésekkel, de legalább nagyobb publicitást kap majd e zseniális alakításáért. A fóbiás, görcsös, akkurátus, idegroncs oktató vezetni tanítaná a tanítónőt. A főhősnő inkább kerékpárral közlekedne, azonban azt még a film elején ellopják. Gond egy szál se, elhatározza, hogy jogosítványt szerez. Csak az tudja, milyen szűk tud lenni egy jármű belseje és kényelmetlen a sofőrülés, aki zöldfülűként vág neki e megmérettetésnek. Itt azonban Scott feszeng. Majd kiakad. Aztán… S azok a tükrök?! (ENRAHA!)

Varázslatos filmecskével van dolgunk. Mégsem érint meg mindenkit a bűbáj. Páran átokként érzékelik a vetítőteremben, így idő előtt el is hagyják azt. Csak füttyentek egyet a távoli árnyékok után. Asszonyom élvezi a látottakat. „És már kezében lángol a lenge virág.” A tragikus sorsú költő szavai talán Dunamocsig is elérnek majd. (Kaszás Dávid)