Paulette, a drogkonyhatündér

TALLÓSI BÉLA

Önfeledt szórakozást és kikapcsolódást kínál ez a vígjáték, amely fura drogügyletekről sző remek karakterekre és bő cselekményre építő mesét.

Paulette, az idős hölgy férje elvesztése után szűkösen él 600 eurós nyugdíjából, lakbérre nem futja, különféle „élelmiszer-likvidálási akciók” során konténerekből szerzi be mindennapi betevőjét. Veje rendőr, akivel egy baja van, fekete, és Paulette nem szereti a feketéket. Ezt fekete gyóntatópapjának is megvallja. Unokájára, az édes félvér kisfiúra sem hajlandó vigyázni. S amikor mégis nála marad, mindent megtesz, hogy a fiúcska rosszul érezze magát. S ahogy megkérdezi a nagyanyját, hogy miért nem szereti őt, az kertelés nélkül a szemébe mondja: azért, mert fekete vagy. A végén természetesen minden jóra fordul…, de addig.

Paulette egy utcai drogüzletelés szemtanúja lesz, s addig-addig hányja-veti a látottakat magában, hogy úgy dönt, felcsap dílernek. Már eddig a pontig is számos vígjátéki helyzetben remekelt habókos öreg hölgyként, ám innentől kezdve, ahogy beállít a helyi keresztapához, s elszegődik terjesztőnek, jobbnál jobb helyzetekkel szembesíti a film. Csak annyit még a cselekményből, hogy Paulette-tel társulnak nyugdíjas barátnői (valamennyi „ennivaló” vígjátéki karakter), és közös erővel sütni és terjeszteni kezdik a drogos cukrásztermékeket. Oly jól megy az üzlet, hogy Paulette a fő (orosz) keresztapával készül társulni. Az orosz főnök azonban azt akarja, hogy Paulette és asszonycsapata iskolákban terítsék a cukrásztermékeiket. Bár Paulette nyugdíjas nőtársaival együtt élvezi a dílerkedéssel megteremtett luxust, megretten. Felméri, hogy orosz főnöke olyan korú gyerekeknek szánja a drogot, mint az ő fekete unokája. S itt megálljt parancsol magának és hölgytársainak. Megenyhül az unokája iránt, és minden jóra fordul. Ebben azonban része van fekete rendőr vejének is, aki, mit sem sejtve Paulette ténykedéséről, folyton a nyomában van – ez is pazar vígjátéki szituációk forrása.

Semmit sem kell komolyan venni ebben a filmben, bár eléggé elgonolkoztat magatartásformáinkról. Nem kell elmélázni azon sem, hogy esetleg nem a drogfogyasztás malmára hajtja-e a vizet. Miheztartás végett mindent a helyes mederbe terelnek a folyamatos megoldások. Jellemrajzot sem kell számon kérni a filmtől. Felesleges lenne magyarázatot keresni arra, hogy Paulette karaktere mehet-e és miért mehet ilyen radikális változásokon keresztül. Elég annyi, hogy változásai a fordulatos, sok élvezhető epizódra építő vígjátéki mesét szolgálják. Üdítően ható, fűszeres francia vígjátéki íz ez a film a hollywoodi áradatban. S hogy az idős színésznők mennyire élvezik a játékot, az külön élmény.