Pápay Guszti, az aranyjelvényes privát kopó

Pápay Guszti nemigen tűnik detektívnek. Ez azonban egy magánnyomozónál nem hátrány. Nemigen tűnik detektívnek. Csöppet sem hasonlít a filmszínészekre. Pedig volt már filmhős: a Coplandben Robert De Niro alakította alakította Gusztit (aki amerikai módra szereti csak a keresztnevét használni). Más filmek is merítettek a nyomozásaiból, egyéniségéből. Cikket pedig mázsaszámra írtak róla.

„Szerettem a régi detektívfilmeket, például a Kojakot, a French Connectiont Gene Hackmannal, de soha nem akartam senkire sem hasonlítani. Sőt, sosem szerettem azokat a rendőröket, akik valakire hasonlítani akarnak. Azokat itt úgy hívják, hogy „wanna-be“ és nem a rendőri hivatásuknak élnek, hanem igazából színészek akartak volna lenni. A nyomozói munka nem színház. Mikor egy szülőt értesítenem kell, hogy meggyilkolták a tízéves kislányát, akkor a fájdalmat éppúgy érzem, mintha a saját gyermekemet ölték volna meg. Ez a fájdalom hajt engem, hogy kinyomozzam: ki volt a tettes, és hogy a bűnöst bíróság elé állítsam. Robert De Niro mindig is az egyik kedvenc színészem volt, nagyon meghatott, hogy a Coplandben engem alakított. Csúnya munka volt számomra a rendőrségi korrupció felgöngyölítése a 30-as rendőrőrsön – erről szól a film. Sok rendőr annyira utált, hogy a lőtéren ráírták a nevem egy céltáblára, és utána szétlőtték. Jobban utáltak, mint egy bűnözőt. Később, amikor a bűnügyi nyomozókhoz kerültem, mindig attól féltem, hogy egy másik rendőr hátba lő szolgálat közben. Akkoriban mindig golyóálló mellényt viseltem az ingem alatt” – emlékezik Guszti.

Pápay Ágoston Kisbéren született, Komárom megyében. Eléggé hányatott körülmények közül érkezett Amerikába, 1963-ban, tizenhárom évesen, ötvenhatos édesapjához. Nagyon egyedül lehetett: a magyaron kívül ismerte még kicsit a német nyelvet. De olyan nagyon mégsem volt egyedül: vele volt a terve. Ugyanis már ötévesen figyelgette az utcai rendőröket: tudta, ha felnő, belőle is rendőr válik. Megérkezése után hét évvel leérettségizett, és beiratkozott a bűnügyi college-be. Közben taxisofőrségből tartotta el magát. 1973-ban járőr lett egy nyilvános parkban, majd letette a rendőresküt, és ismét tanulni ment, a rendőr-akadémiára. Első igazi beosztását ez után kapta, méghozzá New York város leghírhedtebb negyedeiben – Harlemben, Queensben és Bronxban – teljesített egyenruhás szolgálatot. Főleg egyedül, gyalog, kis robogóval és gépkocsin járta a város legveszélyesebb helyeit. Szerencséje volt: nem lőtték le, nem szúrták le, nem ütötték agyon. 1980-ban kiváló munkájáért nyomozói munkakörbe helyezték a személyzeti osztályra, ahol háttérnyomozásokat végzett. Négy év múlva előléptették aranyjelvényes nyomozóvá. Tagja lett a rendőrség belső rendvédelmi szervének. 1994-ben, húszéves szolgálat után, nyugdíjba ment, letette a magánnyomozói vizsgát, megkapta az engedélyét és Port Jervis városban Inter-Pro Investigation névvel detektívirodát nyitott.

„Egy nyomozónak jó emberismerőnek kell lennie. Ha valaki kézfogáskor és beszélgetés közben nem mer a szemembe nézni, én abban az emberben nem bízom. A barátaimat a kollegák közül választom, civil barátaimat egy kézen meg tudnám számolni. A bizalmat ki kell érdemelni, méghozzá az igazsággal. Az igazság szabaddá tesz. Ezt a szólást különben bűnözők vallatása közben szoktuk használni. Sokszor nagy sikerünk volt vele, máskor pedig a vallatott személy elküldött a k...va anyámba. Általánosságban elmondhatom, hogy sok ember életében játszottam főszerepet. Ők sohasem felejtenek el engem, és én sem feledhetem őket. Ugyanakkor sok embert láttam fiatalon meghalni, akiknek joguk volt élni, de valaki elvette tőlük az Isten adta életet. Ezért, mint Isten szolgájának, nekem bíróság elé kell állítanom a bűnözőt, a tizedik parancsolat alapján”

És vajon a nőkkel más a helyzet? „Az attól függ, milyen célból nézek egy nőt. Ha a nő a nyomozás célszemélye, akkor nyilván nem bízom meg benne, amíg ki nem derül az igazság. De ez nem jelenti azt, hogy minden nő megbízhatatlan. Szerintem a nőknek kell, hogy legyenek titkaik. Ezek engem csak akkor érdekelnek, ha én kapom a megbízást, hogy megfejtsem őket.”

Vajon hogyan fest egy világhírű nyomozó hétköznapja?

Guszti jelenleg főleg bűnügyi nyomozásokkal, gyilkossági ügyekkel, csalásokkal, kihágásokkal, eltűnt személyek keresésével, hagyatéki ügyek intézésével, magyar vonatkozású ügyekkel keresi a kenyerét.

„Szeretek a feleségemmel lakókocsiban élni, vízisízni, úszni, a tengerparton bandukolni”Fotók: Pápay Ágoston archívuma „Vannak napok, amikor reggeltől estig dolgozom. Az otthoni irodámban, vagy pedig New York városba kell bemennem megfigyelni valakit. A legtöbb időt adatbankokban való kutatással töltöm, a laptop mellett. Van olyan napom, hogy délelőtt 11-kor kelek, s délután négykor még mindig pizsamában vagyok, a számítógép mellett. Nem hajtok nagyon, csak mikor muszáj. Szeretek a feleségemmel a tóparton, lakókocsiban élni, vízisízni, úszni, a tengerparton bandukolni, szeretem a szerencsejátékot, az éjszakázást, a változatos életet, a két-háromnapos kiruccanásokat. Februárban három hetet töltöttünk a Bahama-szigeteken és Floridában. De mindig nálam van a laptop és a rádiótelefon: sose lehet tudni, mikor adódik be egy izgalmas vagy jól fizető ügy. Ezért hirdetem úgy, hogy huszonnégy órából huszonnégyet dolgozom. Mondjak egy példát? Tegnap hajnali négykor egy fiatal nő küldött egy e-mailt, hogy egy bárban megismerkedett egy férfivel, aki nagyon megtetszett neki, de nem tudta a családnevét és elvesztette a telefonszámát. Megkért, hogy szerezzem meg neki. Öt perc múlva nagyot nézett, amikor megmondtam neki a számot. Persze sokkal komolyabb megrendeléseim is vannak.”

És a magyar vonatkozású ügyek?

„Főként eltűnt személyek és vagyonok felkutatása. Ha itt kell nyomozni, magam végzem. Ha Magyarországon, akkor egy magánnyomozó-irodával szereztetem be az információkat. Van Budapesten ügynököm, aki az én utasításomra dolgozik.”

A talán több száz nyomozása között sok az emlékezetes.

„A legérdekesebb estek közé tartozik az 1985 szilveszter éjszakai hármas gyilkossági ügy. New Yorkban, a Tudor City negyedben holtan találták Lantos Piroska huszonkilenc éves szupermodellt, Gramiss Ágnes magyar származású francia állampolgárt és Szenti György magyar származású amerikai fényképészt. A nyomozás egy hónapig tartott, és végül megállapítottam, hogy a két nőt Szenti ölte meg, aki ezután öngyilkos lett. A bűntett oka: féltékenység. Az eset sok nyugati újság címlapján szerepelt három hónapig, Magyarországon is sokat cikkeztek róla, sőt Rekviem egy manökenért címmel könyv is megjelent az ügyről. A New York Magazine Obsession címmel írt róla. Sokan még ma is kétlik, hogy Szenti volt a gyilkos. Pedig ő volt. 1992-ben elkaptam Bronxban a sorozatgyilkos Alex Henriquez nevű taxisofőrt, aki öt személyt gyilkolt meg. Henriquezt kiskorában a saját apja molesztálta, később ő ugyanezt tette áldozataival. A rendőrség ismerte az illetőt, de soha nem bizonyítottak rá semmit, amíg bele nem csöppentem a nyomozásba, a két évvel korábban elrabolt és meggyilkolt tízéves kislány, Jessica Guzman kapcsán. Én eredetileg ezt a gyilkosságot nyomoztam. Sikerült rábizonyítanom, hogy nemcsak Jessicát gyilkolta meg, hanem a 24 éves Shamera Bellot és a 21 éves Lisa Rodriquezt is. A másik két gyilkosságot – gyermekek voltak az áldozatok – nem sikerült a nyakába varrnom, mivel kollegáim előzőleg hanyag és gondatlan munkát végeztek, így az ügyészségnek nem volt elegendő bizonyítéka. Henriquez 75 évtől életfogytiglanig terjedő börtönbüntetést kapott. Az ügyből film készült, Fatal Wouls címmel.”

Az 1999-es esztendő két nagy esetet és másfél kudarcot hozott Pápay Gusztinak. 1999 őszén kapta a megbízást egy ügyfelétől, hogy nézzen utána az Evergreen International Spot Trading nevű, vagyonkezeléssel foglalkozó cég viselt ügyeinek. Az Evergreen és klíringháza, a FEE (First Equity Enterprises) New York-i cégek. Egy orosz üzletember, Andrej Kudaszov a tulajdonos, s orosz a három vezető munkatárs is. Akik azóta eltűntek.”

Pápay Guszti jól körülnézett az Evergreennél, és megállapította: csöppet sem mennek rendben a dolgok. Nemcsak az ügyfelét értesítette az eredményről, hanem a szerveket is, de hiába. Pápay Guszti akkor 110 millió dollárt tudott volna megmenteni. Ez a fél kudarc a másfélből.

Rövidesen aztán a világ is hallott az FEE-ről: az irodák a World Trade Center 15. emeletén működtek, abban a toronyban, amelyet 2001. szeptember 11-én elsőnek ért a terrortámadás, de másodikként omlott össze. A cég alkalmazottai életben maradtak, viszont megsemmisült az iroda, irataival, számítógépével együtt. A vizsgálatok arra mutatnak, hogy a zűrzavarban talán sok-sok millió dollárnak is lába kelt. Az ausztrál sajtó akkor Evergreen-vadásznak nevezte el a magyar származású magándetektívet. Mint ismeretes, evergreen magyarul örökzöldet jelent.

Az „örökzöld vadász” és felesége A másik eset előzményei: 1968 június 10-én Irene Izak, huszonötéves, ukrán származású hölgy kocsiját a kanadai határhoz közel megállította David Hennigan országúti járőr, állítólagos sebességkorlátozás megszegése miatt. Ebből szóváltás kerekedett, majd mindketten folytatták útjukat egy híd irányába. Akkori tanúvallomásában a hídpénzbeszedő azt állította, hogy a hölgy azt mondta neki: minden ok nélkül megállította és zaklatta őt egy járőr, majd rá is mutatott az őt még mindig követő rendőrautóra. Hennigan ezzel ellentétben azt vallotta, hogy ő jobbra, a hölgy pedig balra kanyarodott. Viszont ő találta meg 25 perc múlva Irene Izak tetemét. A járőr 1983-ban nyugdíjba ment. Segédlelkész lett belőle. Pápay Guszti l998 júliusában lépett a képbe: találkozott a harminc évvel azelőtt meggyilkolt hölgy családjával, és elhatározta, kinyomozza a tettest. Hosszas kutakodás után levelet írt George Patakinak, New York állam kormányzójának, kérvén, hogy engedélyezze az új vizsgálatot. Exhumálták a nő holttestét, és a koponyán olyan sérüléseket fedeztek fel, amelyeket a gyilkosság utáni boncolás nem tüntetett fel.

„Az ügynek sajnos nincs vége, a járőr-segédlelkész és rendőr-gyilkos ellen hiányos bizonyítékok miatt még nem emeltek vádat. Pedig ha valaki, akkor ez az ember megérdemelné a halálbüntetést. A magam részéről mindent megtettem, szakmailag is, tehát tiszta a lelkiismeretem, de az ügy bánt és gyötör. Általában tíz esetből egyet nem oldok meg. Ilyen kudarc főként akkor ér engem, ha például túl sok idő telt el a bűntett óta és már nemigen lehet elégséges bizonyítékokat találni. A kudarc nagyon megvisel, mert szeretek mindent megoldani. Vállalok nehéz vagy rendkívül időigényes eseteket is, és igyekszem úgy lefolytatni ezeket, ahogyan én szeretném, hogy valaki megoldja az én ügyemet.”