Ötéves szünet után új Jánošík

Varsó nemzetközi fesztiválján a jövő héten Juraj Nvota itthon több kategóriában díjazott Muzsikája száll versenybe, a közép- és kelet-európai filmek luxemburgi seregszemléjén Martin Šulík Napos országa, a már említett Fischer-film, valamint Marek Škop dokumentumja, a Más világok kerül közönség elé. A Széthullás félidőbent beválogatták a ma kezdődő pécsi MovEast fesztivál műsorába is, amelyben Dušan Hanák egy régebbi opusa, a Szeretlek, szeress! is szerepel.

S amíg tovább folyik a lobbizás, hogy a minden idők legmagasabb nézőszámát elérő Bathorynak (Szlovákiában eddig 450 ezren látták, tehát többen, mint a Titanicot) milyen úton-módon, s főleg milyen kategóriában lehetne mégis jelölést szerezni az Oscarért folyó versenyben – hiszen a legjobb idegen nyelvű film kategóriájában sem szlovák, sem cseh színekben nem jöhetett szóba, mivel az alkotók többsége se nem szlovák, se nem cseh –, addig műtermekben és külső helyszíneken újabb hazai produkciók készülnek. A Szlovák Film- és Televíziós Akadémia döntése alapján a Cannes-ban díjazott Vak szerelmek kapta meg az Oscar-jelöléshez szükséges hazai pontokat, de addig, míg ismertté válik az Amerikai Filmakadémia határozata, hogy az alkotás végül bekerül-e a verseny szélesebb folyamába, Miloslav Luther friss alkotása, a Szúnyogtangó már túl lesz a bemutatón. A két egykori szlovák disszidensről szóló történet főszereplői Roman Luknár és Ady Hajdu – sikertelen színészt és alkalmi pedagógust formál meg az egyik, földönfutót és örökös haszonlesőt a másik –, mindketten a nyolcvanas évek második felében hagyták el az országot, és most Spanyolországból jönnek haza, hogy rendezzék a múltjukat.

Vlado Fischer ezekben a napokban fejezi be új (ifjúsági) filmje, A nyár íze forgatását, amelyben két testvér, a tizenhét éves Jakub és a tízéves Maťo kalandokkal teli, falun töltött nyári szünidejét meséli el a rendező.

Robert Šveda a Démonok után minden idők egyik leghíresebb szlovákiai gyilkossági ügyét, Irena Čubírková esetét dolgozza fel második játékfilmjében, amelynek bemutatóját 2010 nyarára tervezik. Irena Čubírková története – a rendező állítása szerint – Bergmant és Hitchcockot is megihlette volna, ha eljut hozzájuk, hiszen az ötvenes években megesett véres történet egy lélektani dráma és egy dermesztő horror egyvelege. Báthory Erzsébet legendája ehhez képest csak egy romantikus rémdráma, állítják a készülő film alkotói, többet azonban egyelőre nem is akarnak elárulni. Mindössze annyit tudhatunk e bestiális gyilkosságról, hogy Irena Čubírková előbb a férjével, majd évekkel később az élettársával végzett kegyetlen módon. A történetnek van azonban egy további szereplője is, egy másik nő, kinek sorsát ugyancsak megpecsételi ez a fondorlatos gyilkosság. A film női főszerepét hosszas válogatás után végül a cseh Eliška Vavříková kapta, akiben a rendező szerint minden megvan, ami a figura hiteles megformálásához egyszerűen elengedhetetlen: nőiessége furcsa férfiassággal párosul, gyengédsége pedig megdöbbentő agresszivitással keveredik.

Halálgyár: friss vér címmel Gejza Dezorz rendezi az első szlovák horrorfilmet, amelynek főszereplője Táňa Pauhofová, a további szereplők között pedig Nádasdi Péter, Marián Labuda, és a népszerű televíziós műsorvezető, Pyco vagyis Martin Rausch neve is olvasható. Egy pszichopata gyilkos csapdájába kerül néhány fiatal, méghozzá a tátrai hegyek között. Ott áll a „halálgyár”, s ahogy a rendező mondja: senki nem éli túl a vérszomjas őrült páratlan étvágyát. „A texasi láncfűrészes gyilkos esetéhez tudnám hasonlítani a mi történetünket – vélekedik Gejza Dezorz –, és ugyanabba a vonalba sorolnám, ahol például Elie Roth rendezése, a Motel szerepel. Egyet azonban már most megígérhetek: ilyen filmet ez idáig Szlovákiában senki nem csinált.”

Ötéves leállás után pár nappal ezelőtt véget ért a szlovák–lengyel–cseh koprodukcióban készült Jánošík-film, amelynek rendezője a Prágában tanult, francia állampolgárságú, de már Amerikában élő lengyel Agnieszka Holland. 2003 nyarán anyagi gondok miatt állt le a forgatás. Akkor a film negyven százaléka készült csak el, a többit a Lengyel Filmintézet és a Lengyel Közszolgálati Televízió pénzbeli támogatásával tudták most leforgatni. A költségvetés teljes nagysága egyelőre nem került nyilvánosságra, csak az tudható: szlovák állami forrásokból a 2003-as forgatás után 65 millió korona fogyott el, amelyből a kulturális minisztérium ellenőrei végül nem egész 1,5 milliót visszavettek, mint jogtalanul felhasznált összeget. S mivel az amerikai fél nem utalta át a korábban ígért milliókat, Agnieszka Hollandnak nem maradt más lehetősége, mint az egész stábnak és minden színésznek megköszönni az együttműködést – és meghatározatlan időre elbúcsúzni tőlük. Öt évnek kellett eltelnie, hogy a forgatás folytatódhasson, és a végéhez érhessen. A híres hegyi betyár igaz (!) története, megfosztva a legendával járó hamis mozzanatoktól, már filmszalagon van, most az utómunkálatok következnek, majd a jövő őszi bemutató.

Az ötvenkilenc éves, világszerte elismert rendezőnő megállapítása szerint sem a címszerepet alakító Václav Jiráček, sem a többi színész arcán nem hagyott látható nyomot az eltelt öt év, így a történetet ugyanott folytathatták, ahol abbahagyták. Az új Jánošík nem egy romantikus kalandfilm lesz tehát, hanem egy karizmatikus lengyel–szlovák tátrai hős igaz története. Jiráčekben pedig a fiatal Tom Cruise és a huszonéves Robert Redford vonzerejét látja a rendezőnő, aki ezt megelőzően olyan filmeket adott a világnak, mint az Oscar-díjas Európa, Európa vagy legutóbb a Beethoven árnyékában.