Összehozni az embereket

Peter Trachsel, Liliane Csuka és Andrea Sonder a zsinagógábanSomogyi Tibor felvételeTalán véletlen, talán nem, hogy a kiállító három művész a többnyelvű Svájcból érkezett, így a kultúrák egymás mellett élése számukra is mindennapi tapasztalat.

Liliane Csuka, Andrea Sonder és Peter Trachsel már második hete tartózkodik Somorján, a zsinagóga melletti Művészetek Házában – a kiállítás közös alkotótáboruk eredményeként született. Liliane Csuka neve bizonyára nem ismeretlen a napjaink képzőművészete iránt érdeklődő közönség számára, hiszen a magyar származású, svájci születésű, jelenleg Normandiában élő művész szinte törzsvendégnek számít Somorján. Több kiállítása volt már az At Home Galleryben, sőt pár éve középiskolások számára szervezett alkotótábort is vezetett a Művészetek Házában. Természetesen Liliane volt az, aki két művésztársát Somorjára csábította, mert saját tapasztalatai alapján úgy érzi, a művészet otthonává vált zsinagóga minden alkalommal újabb és újabb inspirációt nyújt.

A három képzőművész nem először dolgozik együtt közös projekten. Peter Trachselhez több évtizedes barátság köti Liliane Csukát, a képzőművészetről is nagyon hasonlóan gondolkodnak, bár teljesen eltérő kifejezési formákat alkalmaznak. Együttműködésük Andrea Sonderel nem olyan régi keletű, ám ez a közös alkotásban, a művészi együttgondolkodásban egyáltalán nem jelentett nehézséget. S amikor Andrea Sonder elénk teszi a korábbi munkáit bemutató albumát, már meg is kapjuk a választ, miért nem lehetett szó együttműködési nehézségekről: szembeötlő a kifejezésmódbeli rokonság Andrea Sonder és Liliane Csuka között. A természet, a természetes anyagok iránti vonzódás, a környezet és a benne talált (eldobott, elhagyott vagy éppen eredeti funkciójuktól megfosztott) tárgyak új minőséggel való felruházása, új – képzőművészeti – életre lehelése.

Liliane Csuka azért szereti a közös képzőművészeti projekteket, mert rendkívül izgalmasnak találja, ha egy téma nyomán egymástól merőben eltérő alkotások születnek. ĺgy történt ez most a zsinagógában is.

Az alkotások közös nevezője, kiindulópontja a zsinagóga eredeti küldetése volt. A zsinagóga szó jelentése ugyanis: hely, ahol az emberek összejönnek. Ezt a küldetést szeretné munkájával erősíteni Liliane Csuka, Andrea Sonder és Peter Trachsel, természetesen figyelembe véve módosult funkcióját: vagyis hogy egy olyan hely legyen, ahol a különböző nyelvű és kultúrájú embereket a művészet hozza közelebb egymáshoz. Ennek egyik érzékletes jelképe az Andrea Sonder által a zsinagóga belső terében épített híd. A híd az egymás felé közeledést hivatott segíteni – hacsak fel nem égetik... Az egymáshoz való közeledés persze sok esetben nem könnyű – ezt érzékelteti a híd ingatagsága: vékony vasrudakból és huzalból készült. Ideiglenesnek tűnik, mintha nem ez lenne a végleges formája, s ez a zsinagóga jelenlegi állapotára is utal, hiszen lehangolóan romos állapotból épül lassan újjá. Igaz, ma már sokkal tetszetősebb külsővel fogadja a látogatókat, ám ez még korántsem a végső formája, akad még rajta javítanivaló bőven.

Miután Peter Trachsel megnézte a zsinagóga belső teréről, a falak fakuló színes mintáiról készült fotókat, egy svájci hegyi falu, Santa Maria – Müstar hagyományos, festett házai jutottak eszébe. A kapcsolatot, a kötést (a közös installáció témáját) nem csupán a minták és a színvilág jelentette számára a zsinagóga és a svájci falu házai között, hanem a két település neve is: Somorja nevében ugyanúgy a Szent Mária rejtőzik. ĺgy jutott arra az elhatározásra, hogy Somorjára a svájci faluban használatos színeket és mintákat hozza el, üveglapokra festve. A zsinagóga falának támasztotta őket, és a látogatókra bízza, mihez kezdenek velük, milyen új funkcióval ruházzák fel – a választás lehetősége mindenki előtt nyitva áll. Peter Trachsel mintás üvegdarabjai rímelnek Andrea Sonder hídjára – a be nem fejezettségre, a zsinagóga félkész állapotára utalnak.

Liliane Csuka ezúttal is a művészetében állandóan visszatérő témára, a kommunikációra, annak fontosságára és a hiánya nyomán fellépő konfliktusokra készített újabb variációt. Szófüggönyét vagy -vízesését, amelyet a több világrészről hozott napilapok csíkokra vágott darabjaiból állított össze, a zsinagóga fő helyére rakta, oda, ahová annak idején a Tórát, a zsidó kultúra jelképét helyezték. Az alázúduló szótömeg azt az ezernyi meg ezernyi szót jelképezi, amelyek eltűntek a történelem süllyesztőjében, s amelyek a különböző kultúrák, népek, hagyományok és szokások iránt tiszteletet ébresztettek, s egy kis ország kis városában talán újjászülethetnek.