Orvosból lett kórházigazgató

Azt mondta, tornáról jön majd. Onnan is érkezett. Frissen, fiatalos hévvel, remek formában. Erejével, lendületességével, arcvonásaival a hatvanas-hetvenes évek Bálint Andrását hozza, Szabó István, Jancsó Miklós, Fábri Zoltán rokonszenves, vívódó hőseit.

Azt mondja, otthon mindennap tornázik. Úszni is jár, meg biciklizni, mert sportos fiú. A gyógytorna a nyújtógyakorlatok miatt fontos, hogy megmozgassa a derekát. Itt, meg ott, körbe-körbe, mutatja.

Teniszezett is valaha. Vagy rosszul emlékszem?
Hosszú ideig teniszeztem és szenvedélyesen. Nagy szerelem volt az életemben, sokáig csináltam, aztán a sérülések miatt abbahagytam. Most van helyette az úszás, és nagyon sokat biciklizem.

Szabó István bemutatás előtt álló filmjében, a Zárójelentésben is teniszezik.
Vicces volt ez, be kell, hogy valljam. Szabó István megkérdezte, volna-e kedvem egy kisebb szerephez. Rég nem játszottam nála. A Redl ezredes volt az utolsó filmünk, 1985-ben. És hogy majd teniszeznem kellene Brandauerrel. Rendben, mondtam. És mindketten igyekeztünk megfelelni, fickósak lenni. A történet szerint kollégák vagyunk.

Mindketten orvosok.
Én vagyok Brandauer főnöke, egy megszűnő pesti kórház igazgatója. Nekem kell közölnöm vele, hogy ennyi volt, vége. Adódott is egy vicces helyzet. Szabó István kedvességből, az én szórakoztatásomra készíttetett egy táblát a kórházi irodám ajtajára, hogy Prof. Dr. Bálint András egyetemi tanár, főigazgató, nyug. színházvezető.

Elvégre sok évig igazgatta a Radnóti Színházat.
A filmben ez a tábla természetesen nem látható. És van egy jelenet a teniszpályán, ahol rosszul leszek.

Ezt majd látni fogjuk. De milyen volt Brandauer?
Színészként? Profi. Ismerjük egymást. A Redl ezredesben is játszottam vele, és találkoztunk is párszor. A teniszpályán nagyon igyekeztünk kitenni magunkért. Nem kellett végigjátszani a meccset. Néha eltaláltuk a labdát.

Nyelvi akadály sem lehetett kettőjük között. Tudom, hogy kiválóan beszél németül. Családi örökség?
Horvát volt a nagymamám, a nagypapa Bécsből hozta, mondjuk száztíz éve. A nagymama törte a magyart osztrákosul, viszont anyanyelvi szinten beszélt németül. Velem és az öcsémmel is mindig németül akart beszélni. Mi meg nem akartunk. „Sprechen wir Deutsch, Andriska, sprechen wir Deutsch!” – kérte. Mi pedig: nem, nem, nagymama, beszéljünk magyarul! Volt egy nagynéném is Pesten, egy osztrák nő, nyelvtanár. Ő tanított engem és az öcsémet angolul és németül is valamennyit. Egyébként német filmekben is játszottam. De a cseh Otakar Vávra Sötét nap című filmjében is németül beszélgettem Magda Vášáryovával.

George Taborihoz, vagyis Tábori Györgyhöz, a neves osztrák drámaíróhoz és színházi rendezőhöz is rokoni szálak fűzték.
Anyukám ágán. Igazi közép-európai család volt a miénk. Nagyon érdekes família, nem kis kavarodással. A nagypapa, Bálint Zoltán Nagyváradról jött, Bleiernek született. Nagyon híres építész lett Budapesten. Anyai nagyanyám Eszékről jött, Krausz néven. Anyai nagyapám Dubský volt, Morvaországból. A Monarchia varázsa. Budapesten találkoztak. Tábori Gyuri az anyukám másod-unokatestvére volt. Elevenen tartottuk a kapcsolatot.

Szabó Istvánnal hét filmet forgatott. Álmodozások kora, Apa, Szerelmesfilm, Tűzoltó utca 25., Budapesti mesék, Redl ezredes és most a Zárójelentés. Régebbi alkotásainak ikonikus alakja volt. Emlékszik még, hol találkoztak először?
A Filmmúzeum előcsarnokában. Pista huszonhat éves volt, én huszonegy. Szereplőket keresett a filmjéhez. Bemutatkozott, és megkérdezte, kimennék-e a filmgyárba próbafelvételre. Kimentem. Nagy barátság lett a vége. Valamennyi maradt is belőle.

Udvari színésze volt. Mozivásznon az alteregója. A Redl ezredes óta mégis harmincnégy év telt el.
Sonnenschein doktor voltam a Redlben.

Doktor Napfény.
István családját hívták így régen.

Harmincnégy év hosszú szünet. Igaz, hogy közben dolgozott másokkal, de mégis!
Pistának valószínűleg nem volt szüksége rám. Én soha nem kérdeztem meg tőle, hogy miért nem hívott. Soha. Ugyanis nagyon jó barátságban voltunk. A tanársegédje lehettem a főiskolán. Filmszínészetet tanított, és engem választott maga mellé. És készítettünk egy tévéfilmet is Kafka alapján. Levél apámhoz volt a címe. Tehát dolgoztunk együtt. Sokat beszélgettünk. Csak éppen nem hívott, ha játékfilmet forgatott. Mert a színészt, ugye, hívják. Két éve aztán találkoztunk Miskolcon, az ottani filmfesztiválon. És tavaly nyáron felhívott, hogy lenne egy szerep a Zárójelentésben. Ha szükséged van rám, mondtam, szívesen megyek. Ennyi a történet.

Amerikai és olasz filmekben is játszott az elmúlt évtizedek alatt. Ivan Passer Sztálinjában Robert Duvall mellett kapott kiemelkedő szerepet. Zinovjevet, a Sztálinnal szembekerült politikust alakította, aki társaival együtt szövetkezett Hitlerrel és Trockijjal, ezért kivégezték őt.
Nagy szerep volt. A legdrámaibb időszakban, a Szovjetunió megszűnésének hónapjaiban, 1991 novemberében és decemberében forgattunk Moszkvában. A Kremlben, Lenin dolgozószobájában folytak a felvételek. A Vörös téren táborozott a stáb, a Vaszilij Blazsennij-székesegyháznál. Furcsa érzés volt. Körben álltak a szegény szovjet emberek, és bámulták a gazdag amerikaiakat. Abban a börtönben is forgattunk Moszkvában, amelybe a politikai foglyokat zárták. Zinovjevet is ott végezték ki. Izgultam nagyon, amikor a kivégzési jelenetet vettük fel. Engem ott lelőttek. Végig az járt a fejemben, hogy mi lenne, ha véletlenül igazi, és nem vaktöltény lenne a fegyverekben. De túléltem! Ami még nagyon erősen megmaradt bennem: a producerek nagy része orosz származású amerikai volt. Ők irányították az egész forgatást. Valamennyit beszéltem oroszul, hiszen tíz évig tanultam a nyelvet. Az angol kollégákat elvittem előbb Bulgakov, majd Gorkij házába, erre is emlékszem.

Il tunnel della liberta. Olasz film, Kim Rossi Stuart főszereplésével.
Abban egy Stasi-tisztet játszottam. Negatív figurát. Alagutat fúrnak a berlini fal alá. Izgalmas történet volt. Külsőleg én, ugye, rendes, jó fiú vagyok, ezért állnak jól nekem a negatív figurák.

Most éppen Hanif Kureishi Vénusz című darabjában egy öregedő színészt játszik, akinek egy fiatal vidéki lány, legjobb barátjának az unokahúga perzseli meg a szívét. Hálás szerep ez is.
Csak a végén belepusztul a pasi. Deák Krisztinával, a feleségemmel láttuk a filmet, Peter O’Toole játszotta benne ezt a szerepet, és már szóba jött köztünk, hogy nekem ezt egyszer el kellene játszanom. S amit ő a fejébe vesz, azt végig is viszi. És most színpadon megrendezte.

Ön pedig lubickol a szerepben.
Ahhoz, hogy az ember lubickoljon, meg kell tanulnia úszni.

De hiszen az előbb mondta, hogy rendszeresen jár úszni.
Igen. Meg kell tanulni a szöveget, ki kell gyakorolni. László Lili a partnerem, Gyabronka József a másik színész, jó kollégám. Sok ugratás, sok közös élmény bekerült a darabba. Mondatok, amelyeket mi találtunk ki a próbákon. Londonban játszódik a darab, de mintha magyar színészek lennének.

Takács Kati is játszik a darabban, akivel már a Vonzások és választásokban is jól mutattak együtt. Deák Krisztina tévéfilmje volt, remek alkotás.
Na de mit találtunk ki! Karácsonykor felmegyek a volt feleségemhez, vagyis Katihoz, három gyerekem anyjához. Viszek neki ajándékot, megy a tévében valami. És azt találtuk ki, hogy a Vonzások és választások megy. A filmet nem látják a nézők, csak a hangot játsszuk be. Ülünk Katival egy fotelben, és azt mondja: „Úristen, ez te vagy? De jól nézel ki!” Te is! – mondom én. Hát igen, harmincöt év nem kis idő. „Ott a nő, aki miatt elhagytál” – jegyzi meg Kati a szerepe szerint. Ezt beleírtuk a szövegbe.

Ezzel be is zárulhatna a kör, de még nem hagyja abba. Mit ígér az új évad?
Négy nagy figurát viszek tovább. Radnótit, Aranyt, Bartókot és Chagallt. A négy anyag közül kettőt én állítottam össze. A Radnótiban van egy csomó életrajzi elem is, a saját családomról is beszélek benne. A múlt évadban nagyon sokat dolgoztam, most kevesebbet szeretnék. De lesz a Csapodár madárka is, egy spanyol darab. Csupa jó feladat. Én vagyok az öreg Arany. A szenvedő, kínlódó, önmagát kereső Radnóti. Az érzékeny Chagall. Bartók egészen más figura. Ő szikárabb, szigorúbb, koncentráltabb. Nem léha. Komoly. Precíz. De mind a négy figurában van valami humor. Erre nagyon figyelek. Humor nélkül semmit nem ér az élet. Ja, és ami a rendes fiút illeti: szigorúság, elszántság, cinizmus, némi rosszindulat is van bennem. De kiben nincs? Gyűlölünk és szeretünk. Ilyen az élet. Ennyire színes.

A szerző a Vasárnap munkatársa