Olvasmányosan az utazókról

Aligha csodálható, hogy még az életnél is fontosabbnak ítélték a vízi közlekedést, hiszen a legősibb időktől napjainkig érvényes, hogy csak az lehet a világ ura, aki a tengereken uralkodik. Pontosan végigkövethető ez az egyes korok nagyhatalmai, a vikingek, a görögök, a velenceiek, a spanyolok, a portugálok, a hollandok, az angolok és franciák hódításain is. Azt hangsúlyozni is felesleges, hogy az uralkodók hatalmi terveinek megvalósítása árnyékában mindig is ott bujkált az új ismeretek megszerzésének, új világok felfedezésének a vágya. Szülessen bár nyereségvágyból vagy tudásszomjból. Az eltérő motivációk egy ponton, a tudományos ismeretek gazdagítása szintjén találkoznak. ĺgy eshetett meg, hogy nem egy esetben nemcsak jól felkészült kutatók, de kétes egyének, kalandorok, sőt felkötni való bűnözők, kalózok is hozzájárultak a tudomány fejlődéséhez. Mindezek a gondolatok egy tanulságos, érdekfeszítő könyv kapcsán vetődnek, vetődhetnek fel.

Lacza Tihamér neve jól ismert a természettudományok iránt érdeklődő olvasóközönség körében: évtizedek óta jelennek meg írásai a hazai sajtóban, a legutóbbi másfél tucat évben több kötetben is igazolta, hogy olvasmányosan tud írni a legbonyolultabb kérdésekről, miközben alaposan körüljárja vizsgálatának tárgyát. Hazai ismeretterjesztőink örvendetesen bővülő táborából viszont ő az egyetlen, aki az utazóknak is komoly figyelmet szentel. Annál is inkább fontos ezt a tényt hangsúlyozni, mivel sok esetben épp ők járultak hozzá természettudományos ismereteink kincsestárának bővítéséhez. Lacza Tihamér eddig megjelent munkáiban honfitársainkkal foglalkozott, legújabb, a dunaszerdahelyi Lilium Aurum gondozásában kiadott kötetében elsősorban a nagyvilág utazóit mutatja be. Közülük is kiemelt szerepet kapnak a legveszélyesebb útvonalon járó tengeri felfedezők.

Könyve első részében a tengeri felfedezések időbeli keresztmetszetét adja az ókori görögök hajóútjaitól a Tengerész Henrik által szervezett expedíciókon át, Amerika felfedezésén, az első világkörüli hajóúton keresztül a híres-hírhedt északnyugati és északkeleti átjáró felfedezéséig, az északi és a déli sark meghódításáig. Az olvasó részese lesz a tengernyi kalandnak, szenvedésnek és tragédiának, amely az ismeretlenbe vetődő vállalkozó szellemű hajósokat érte. A hatalmi áskálódásoknak, az emberi ármány, kiszolgáltatottság számtalan példájának, amely fokozottan sújtotta nemcsak az olykor biztos halálba menőket, de szeretteiket, legközelebbi hozzátartozóikat is. Eközben a hatalom- és nyereségvágy, a butaság, az irigység és a korlátoltság árnyékában megszületik a természettudomány egyik fontos ága, amely a földrajzi, fizikai és csillagászati ismeretek bővülésével, a tájékozódási eszközök – iránytű, szextáns, pontos órák, térképek stb. – kifejlődésével, a civilizáció fejlődésével jár. Az évezredek folyamán birodalmak születnek és tűnnek el a történelem süllyesztőjében, hatalmukat öröknek hívő és kikiáltó óriások válnak alig látható törpévé. Tanulságos és elgondolkodtató e történetek végkifejlete.

A kötet második része időrendi sorrendben, az egyes földrészekre lebontva, lexikonszerűen ismerteti a földrajzi felfedezéseket, ami elsősorban diákok számára könnyíti meg a tájékozódást, az iskolában elsajátított anyag felfrissítését, illetve kibővítését. Ennek keretén belül külön foglalkozik a szerző a magyar felfedezők tevékenységével, hozzájárulásukkal a tudomány fejlődéséhez. Meglepő, sőt megdöbbentő, hogy e kis népből hányan vágtak neki az ismeretlennek, hogy nem egy esetben elsőként vetődjenek el az addig fehér foltnak számító területekre. Minden szerkesztői lelemény dacára hiányérzetet kelt az olvasóban, hogy a magyarok nem az első részben kaptak helyet, tekintve, hogy sokkal érdekfeszítőbb öszszefüggéseiben, a történelmi háttér megrajzolásával megismerni e kiváló férfiúk tevékenységét. Biztosra veszem, hogy nagy érdeklődésre tarthatna számot egy önálló kötet, amely a magyar utazók olykor mesébe illő kalandjait időrendi sorrendben, összefüggéseiben ismertetné az olvasóval. Annál is inkább, mivel egészen hasonló izgalmas metamorfózisra került sor ezen a téren, mint a vegyészet kialakulásánál: ahogy az aranycsinálást célul kitűző alkímia „végterméke” a kémia tudománya lett, úgy az ősi Nagy Magyarországot (Magna Hungaria) kereső hazánkfiai megvetették a világhírű magyar turkológia és sinológia alapjait. Olyannyira, hogy napjainkig nincs keletkutató, aki részben ne az ő tevékenységükre támaszkodna, legyen szó iszlám, türk vagy tibeti kultúráról. Ismerve a szerző ebbéli tájékozottságát és eddigi publikációs tevékenységét, ez akár legközelebbi könyvének tárgya is lehetne.

Az utazók, felfedezők, hódítók, kalandorok című kötetet kislexikon és a felhasznált irodalom jegyzéke zárja. Az előbbi amiatt nélkülözhetetlen, mivel napjainkra feledésbe merültek azok a műszaki és közlekedési eszközök, hajótípusok, valamint szakkifejezések, amelyek nélkül aligha tudná élvezni a mai olvasó ezt a hasznos könyvet, míg az utóbbi azok számára nyújt fogódzót, akik mélyebben szeretnének megismerkedni több évszázad kétségkívül érdekfeszítő kalandjaival.

A nagyméretű, képekkel gazdagon illusztrált kötet mindenképpen számot tarthat a természettudományok és az új ismeretek iránt fogékony olvasóközönség érdeklődésére, fokozottan ajánlható viszont a pedagógusoknak és a diákoknak, tekintve, hogy számtalan hasznos információt tartalmaz, így oktatási segédanyagként is haszonnal forgatható.

(Lacza Tihamér: Utazók, felfedezők, hódítók, kalandorok, Lilium Aurum)