Nyelvek, kultúrák találkozása

John Kenny a különleges carnyxon játszik majdPontosabban fogalmazva: a Kis-Antillákon, Guadeloupe és Martinique szigetén élő európaiakat, valamint az ottani, őshonos kultúrát, mivel éppen száz éve született Léopold Sédar Senghor szenegáli politikus, költő, akit a „fekete kultúra atyjának” tartanak. A több mint egy évtizede Franciaországban élő Antónia Miklíková elmondta: az idei fesztivál központi témájára egy párizsi kávéházban bukkant rá. Ott hallotta ugyanis az MSM duót, amely martinique-i népdalokkal szórakoztatta a közönséget. Hogy mi ragadta meg annyira az előadásukban Antónia Miklíkovát, annak a fesztivál közönsége is a végére járhat, az MSM duó ugyanis szintén a Cap a l’Est vendége lesz. A múlt század harmincas éveiben Trinidad szigetén született népzene, a Steel Drum dübörög majd fel Selmecbánya utcáin a Steel Band Panasuk előadásában. Gospel hangverseny és a Guadeloupe-i Nemzeti Színház színház produkciója ugyancsak szerepel a programban. A grand Matej szállodában a fesztivál ideje alatt a Kis-Antillák konyhaművészetével ismerkedhet meg a közönség.

Az előző évfolyamokhoz hasonlóan azonban ezúttal sem egy nemzet művészei vendégeskednek majd Selmecbányán, hiszen a Cap a l’Est mindig a „sok nyelv, sok kultúra” jegyében zajlik, emellett természetesen a hazai művészek is teret kapnak a rendezvénysorozat programjában.

A fesztivál elmaradhatatlan része a nemzetközi költőtalálkozó, amelyre ebben az évben tizenöt országból érkeznek résztvevők. Magyarországot Tóth Krisztina képviseli.

Antónia Miklíková véleménye szerint (bár legszívesebben valamennyi programot a közönség figyelmébe ajánlaná) nagyon érdekesnek ígérkezik az a többnyelvű színházi előadás, amelyet roma szerzők művei alapján állított színpadra Peter Gábor, és amelyben a szlovák és roma színészek mellett a nemzetközi hírű cseh énekesnő, Ida Kelarová is fellép.

A rendezvényt záró koncert egyik főszereplője a szlovák „nemzeti totemnek” számító hangszer, a fujara áll. A hangversenyen jó néhány olyan darab is felcsendül majd, amelyet kifejezetten erre az alkalomra írtak Griffth Rose, Gérard Pape és Róbert Rudolf zeneszerzők. „Arra gondoltunk, érdekes lenne a fujarát egy további népi hangszerrel párosítani – mondta Antónia Miklíková –, így esett a választásunk a carnyxra, amelyből tudomásom szerint napjaikban egyetlen darab lelhető fel Angliában, és a hangszeren játszó művész, John Kenny nagy örömmel fogadta el meghívásunkat.”

A rendezvények többsége az UNESCO Világörökség-listáján szereplő, festői Selmecbánya rendhagyó, hangulatos, történelmi levegőt árasztó helyszínein zajlik, de a szervezők úgy gondolták, Szlovákia népszerűsítése érdekében nem árt, ha az ide látogatók a városon kívül a vidéket is megismerik, ezért csakúgy, mint tavaly a Vidéki út szekció keretében a környező falvakba is kiköltöztettek jó néhány programot.

A zene, a színház, az irodalom mellett idén már nem hiányzik a film sem, a fesztivál Más pillantás elnevezésű szekciója érdekes dokumentumfilmeket kínál. Két kiállítás is látható lesz a rendezvényen: A mozgás költészete a pozsonyi Szlovák Nemzeti Színház balett-előadásainak fotográfiából áll össze, a Léopold Sédar Senghor-kiállítás pedig a szenegáli politikus, költő életének legfontosabb állomásait mutatja be.

Antónia Miklíková elárulta: a Cap a l’Est néhány évvel ezelőtt a budmericei nemzetközi költőtalálkozóból nőtte ki magát, és bölcsőjénél – rajta kívül – Michel de Moulne, a párizsi Moliere Színház volt igazgatója, valamint Milan Kňažko akkori kulturális miniszter állt. Selmecbánya jó választásnak tűnik, a fesztiválnak már az első évfolyama rendkívül pozitív visszhangot váltott ki. „Ma már inkább az a gondunk – jegyezte meg az igazgató asszony –, hogy az ide látogató művészek minden évben szívesen visszatérnének, de sajnos kapacitásaink és anyagi lehetőségeink behatároltak.” A fesztivál magával ragadó hangulatáról talán eleget árul el a tény, hogy vannak olyan külföldi művészek, akik csupán szállás és étkezés fejében is hajlandók fellépni Selmecbányán.

SZILÁGYI ENIKŐ SANZONESTJE

A Cap a l’Est vendége lesz a marosvásárhelyi születésű Szilágyi Enikő színművész is, sanzonestje augusztus 28-án 15.30-kor kezdődik a bányászmúzeumban.

„Nagyon szép asszony, és szépsége szerves része a színészetének. Mozdulatai, különösen kézmozdulatai rendkívül finomak, meri is a kezeit használni, mint a régiek, éneklés közben is bátran gesztikulál. (...) Gyönyörűen énekel, erőteljes, tiszta hangon, franciául is. Nagyon jó tudhat franciául, ez érződik az éneklésén, nemcsak betanulta nagy műgonddal a kiejtést, hanem tudja is, mit énekel, hallottam egy Piaf – Brel – Barbara sanzonestjét, pengeéles volt. (...) A legjobb értelemben vett hagyományos színésznő, a nagyok utóda. Magányos királynő, mint minden komoly nő – csak ő el is tudja játszani, el is muszáj játszania, észak-fok, titok, idegenség.” – jellemzi Szilágyi Enikőt egyik írásában Nádasdy Ádám.