Nincs több napló, nincs több történet

Nem is adott hangzatos címet a könyvnek, csupán az első magyar feminista filmrendező nevét. Bacsóról, Makkról korábban mások tollából is született már könyv. Mészáros Mártáról ez az első. Huszonnégy filmjét vetíti elénk a szerző nem kevés háttéranyaggal úgy, hogy közben a rendező életének tragikus és szerelmi vonalát is végig viszi 450 oldalon.

Az első tíz fejezet a család drámai sorsát mutatja be. Elsősorban az apát, Mészáros Lászlót és az anyát, Kovács Vilmát, aki férje kivégzése után Magyarországtól távol halt meg számkivetettségben és háborús nyomorban. Lányuk emlékezetében – a szerző szerint – az apa képe dominál, az iránta érzett örök szeretet. Ő pedig még a születése időpontjára sem emlékezik pontosan, hiszen a család szovjetunióbeli évei alatt az összes irata elkallódott. Ez a kérdés egyébként nem különösebben izgatta őt. Sem a dátumok, sem a nevek nem voltak soha lényegesek számára, sokkal inkább az események, a cselekedetek, a jelenségek. Ráadásul „szerette színezni a történeteket, valószínűleg ez nem mindig tudatosodott benne, ez nála a művészi erő egyik forrása volt”.

A prágai Jaroslava Schallerová főszereplésével készült Szép lányok, ne sírjatok! című filmjének forgatókönyvírója, Zimre Péter fogalmazta meg találóan, hogy „Ha Mártának mesélsz egy sztorit a pincében, ami veled esett meg, azt az emeleten már úgy adja elő, mintha az ő története lenne”.

A történetek pedig – egy idő után – felerősödnek.

Mészáros László két kő között őrlődött, állapítja meg Gyöngyösi Zoltán. „A munkásosztály, amelyhez vonzódott, nem tudta megfizetni őt, az állam viszont esztétikai megalkuvást várt el tőle. Végül úgy gondolta, hogy előbb megpróbál nevet és pénzt szerezni a polgári társadalomban, hogy aztán a hatalomtól függetlenül alkothasson.” Így került ki Rómába, és az 1934-es Velencei Biennálén már öt művét állították ki. Hívták őt Svédországba, sőt még Egyiptomba is, ő viszont barátai megrökönyödésére a Szovjetuniót választotta. Bécsből utazott Moszkvába engedély nélkül, egy osztrák turistacsoport tagjaként. Felesége és lánya a császárvárosban maradtak, ott várták, hogy utána mehessenek, ami 1935 novemberében meg is történt. Két hónappal később, amikor már Vlagyiszlav Ferdinandovics Meszáros lett Mészáros Lászlóból, meghívót kapott Kir-gíziába, hogy segédkezzen a főváros, Frunze újjáépítésében, és legyen az új képzőművészeti akadémia szobrászati tanszékének vezetője. Ezekről az évekről és a később történtekről Mészáros Márta is részletesen beszámol Napló-trilógiájában. Az imádott apát 1938 tavaszán, pár nappal azt követően, hogy a szobraihoz szükséges márvány után kutatott a kínai határ közelében, lakásán, gyermeke és felesége szeme láttára letartóztatták. Ügye sosem tisztázódott. 1945 szeptemberében egy lágerben koholt vádak alapján kivégezték. Hogy hol és milyen körülmények között, az évtizedekkel később vált világossá a rendező előtt. Komoly kutatómunka alapján ezt mind részletesen tárgyalja a könyv.

Megismerjük azt a Mészáros Mártát is, aki már Budapesten fedezi fel a filmet, aki ha csak teheti, moziba jár, és lenyűgözi őt Karády Katalin ereje és szomorúsága. Érettségi után, 1950-ben bátran jelentkezett filmrendezői szakra. Nem vették fel. Rosszul beszélt magyarul, semmit nem tudott a filmművészetről, és csak orosz rendezőket ismert. 1946-ban, amikor hazaérkezett Moszkvából, elhatározta, hogy abba az országba, ahol elvesztette az édesapját, nem megy vissza soha. Szovjet ösztöndíjjal mégis ott lett rendezőszakos hallgató. Az oroszokat nem szerette meg, a filmrendezés viszont a szenvedélyévé vált. „Számomra mindig nagyon furcsa volt az oroszok skizofréniája, kettős élete, kommunista álerkölcse, a látszatok mögötti erkölcstelenségek – nyilatkozta. – Ez egy furcsa nép, szürreális, kegyetlen, bonyolult, olykor embertelen módszerekkel.”

Élettörténetei A keserűség évei című fejezettel zárulnak, amely aprócska részlet Mészáros Márta és Jancsó Miklós házasságának zátonyra futásáról, és könyörtelen nevelőanyjával való utolsó találkozásáról. Innentől fogva a könyv bőséges és érdekes háttérinformációkkal beszél minden filmjéről. A Szép lányok, ne sírjatok!-tól egészen az Aurora Borealis – Északi fényig, a rendezőnő utolsó alkotásáig visz végig bennünket az életművön. Mintha csak egy Mészáros Márta-retrospektív sorozatot néznénk. Úgy peregnek le előttünk a filmek, hogy a forgatásokról, a kritikai fogadtatásokról, a szereplőkről és a közvetlen munkatársakról is fontos információkat kapunk.

„Vallom, hogy a nők 80 százaléka, ha nem érzi jól magát a világban, ha hiányzik neki valami, ha nem találja helyét, akkor a szerelemben és a házasságban keres menedéket, holott először az önmaga és a világ viszonyát kellene tisztáznia” – nyilatkozta az alkotó a Szabad lélegzet forgatása kapcsán. Az Örökbefogadás margóján az áll: 1974 őszén, amikor Mészáros Márta volt a Mannheimi Nemzetközi Filmhét zsűrielnöke, az ő szava döntött abban, hogy Maár Gyula Végül című filmje (Törőcsik Marival és Jozef Kronerrel a főszerepben) nyerte el a fődíjat. Ez a gesztus Mészáros Mártát állítólag egy életre megszerettette Törőcsik Marival. Jan Nowicki, a rendezőnő későbbi élettársa a Kilenc hónap című filmmel lépett be Mészáros Márta életébe. Első, varsói találkozásuk emlékét így idézi fel: „Rám nézett, kezet csókolt, és én öt perc alatt beleszerettem.” Az Ők ketten a rendezőnő vissza-visszatérő színésznője, Monori Lili mellett pedig az orosz-francia Marina Vlady és a moszkvai Vlagyimir Viszockij filmje, amelyben a híres szerelmesek, Vlady és a Taganka Hamletje először és utoljára játszanak együtt. Czinkóczi Zsuzsa is itt avanzsál a Mészáros Márta-filmek egyik szereplőjévé, majd később, a Napló-trilógiában, immár bakfisként a rendezőnő filmbeli alteregójává.

„Egyetlen dolog van, amit igazán ismerek, saját magam és ami velem történt – nyilatkozta a Napló szerelmeimnek forgatásakor a jeles filmkészítő. – Volt egy kamaszlány, aki se nem magyar, se nem orosz, nincsen családja. Keresi saját magát: akár még az önárulást is vállalja, amikor visszamegy a nevelőanyjához. Mert csak így érheti el gyerekkori álmát, hogy filmrendező lehessen.”

Utolsó opusa, az Aurora Borealis – Északi fény talán az egyik legragyogóbb darabja az életműnek. 2017-et írunk. Az Amerikai Filmakadémia az év nyarán fogadta soraiba Mészáros Mártát. Filmtervei, kész forgatókönyvei azóta is ott hevernek az asztalán. Nincs már annyi ereje, hogy bármelyikhez hozzákezdjen. Kilencvenkét éves. Elfáradt. Már a lakását sem nagyon hagyja el.

Az életmű lezárult.

A szerző a Vasárnap munkatársa